Közröhej tárgya lett Tóni

No nem ez a vicces, hanem az, hogy ezt a nyilvánvaló igazságot az az António Costa rebegte bele a világba, aki amúgy a nemzetellenes brüsszeli banda egyik legvéresszájúbb globálnyikja. Komolyan megáll az ember esze.

Koszta Tóni, ahogy manapság mondani szokták, nulla-huszonnégyben ügyködik az Eurokolhozba belenyomorított tagállamok nemzeti szuverenitásának felszámolásán, a többi brüsszelitával együtt mást sem tesz, mint amúgy bármiféle felhatalmazás nélkül belebeszél (-pofázik, -ugat, ahogy tetszik) az európai országok saját hatáskörű belügyeibe, aggodalmát fejezi ki, felhív, felszólít, ajánl, rámutat, meg európai értékek, meg jogállamiság, meg LMBTQPXYZSTB-közösség, meg színesítés, meg refugees welcome, meg Ukrajna értünk harcol, és a többi jól ismert fárasztó és unalmas bullshit.

És most jön Tóni, és megfeddi Donald Trumpot, mert merészelte az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiájában megállapítani, hogy bizony az Eurokolhozban nem érvényesülnek olyan alapvető jogok, mint a szólásszabadság.

Tóni így válik közröhej tárgyává, pedig

• amúgy semmi vicces nincs abban, hogy a közös értékeink meg a többi ilyen semmit sem jelentő szövegelés birodalmában börtönbüntetés fenyeget egy korábbi finn minisztert, mert keresztény hitét nyíltan megvallva nem tapsolta véresre tenyerét a homoszexualitás felmagasztalásán;
• egyáltalán nem humoros, hogy egy ír katolikus iskola tanárát börtönbe zárják azért, mert nem hajlandó egy nemi önazonosságában elbizonytalanodó kora tizenéves tanítványát nem létező névmással illetni, helyette abban segíti, hogy az átmeneti nemi diszfóriát maga mögött hagyhassa;
• cseppet sem komikus, hogy Skóciában bilincsbe vernek egy 70 év fölötti nénit, mert némán imádkozik egy abortuszklinikának nevezett embermészárszék előtt.

• Nem kacagtató továbbá, hogy Németországban ezidőtájt épp be akarják tiltani az ország legnépszerűbb pártját, a szélsőjobboldalinak hazudott, valójában nemzeti, polgári szabadelvű AfD-t;
• nem humoros, hogy Franciaországban úgy tiltják el a legesélyesebb elnökjelöltet a legközelebb esedékes államfőválasztástól, hogy bár egy banális ügyben még csak elsőfokú bírósági döntés született, a tilalom mégis megfellebbezhetetlen;
• nem derülünk felhőtlenül azon, hogy Olaszország korábbi belügyminiszterét bíróságon hurcolják meg azért, mert megvédte hazáját a tengeri migránsáradattól;
• végül, de nem utolsósorban egyáltalán nem találjuk szellemesnek, hogy Brüsszelben kamupártot eszkábálnak a magyar akarat eltaposására, a nemzet magnyomorítására.

Bizony nincs nagy kedvünk nevetni, pedig Koszta Tóni tényleg röhejes.

„Ha valóban szövetségesek vagyunk, akkor úgy is kell viselkedni”, selypegi, és még azt is pöszögi, hogy „a szövetségesek nem fenyegethetik egymást azzal, hogy beavatkoznak a másik demokratikus folyamataiba.” Ez alatt azt érti a brüsszelita kockafej, hogy az Egyesült Államok jelenleg nyíltan rokonszenvez az Európát Európának visszafoglalni akaró hazafias erőkkel. Ez Tóni fejében beavatkozás, de közben szemrebbenés és szó nélkül futtatják a mentelmi jogával ágyékon markolt telefonrablót.

Néha tényleg nehéz elég erős jelzőket találni ekkora pofátlanság láttán. A nagy magyar bajvívó, néhai Lovas István szokta úgy jellemezni ezt a típust, hogy litoszféra vastagságú arcbőrrel rendelkezik. Brüsszel tele van ilyenekkel. És ilyenek az ügynökeik is. Tulajdonképpen elég ezzel tisztában lenni, és ennek megfelelő választ adni a kapitális arcátlanságra.

Tegyük újra és újra naggyá Magyarországot, tegyük végképp röhejessé Koszta Tónit!