Hirdetés

Szenvedek ezzel az üveggel. Emelem a számhoz, de nem tudom inni, mert a kupak belenyomódik az orromba. Letépném, de lelki szemem előtt az állatok könyörgő tekintete, kiknek így mind én leszek a gyilkosa. Én meg az emberiség!

Mellé a Moschopsról olvasok. Én ilyen ember vagyok. Érdekel a Moschops meg az Eryops is. Az Eryops egy cuki emlősszerű hüllő volt, ami a perm végén halt ki. A Moschopsszal együtt. Ezt írják: „A perm kor során legalább három kihalási periódust tartanak számon. A korai perm végén a primitívebb Pelycosauria fajok helyét átvették a Therapsidák. A legnagyobb és legjelentősebb azonban a kor végét jelző perm–triász kihalási esemény volt, mely a szibériai vulkáni tevékenységgel lehetett összefüggésben, amelynek köszönhetően a tengeri fajok 90 százaléka, a szárazföldi fajok 70 százaléka kihalt.”

Kihalási esemény. Jó ez a szó. Forgatom a számban, míg az italt kortyolom – a kupakot letéptem, nem érdekel, majd a túlvilágon elszámolok a bűnömmel.

„A tengeri fajok 90 százaléka, a szárazföldi fajok 70 százaléka.” De erről kevesen tudnak, mert ezek nem olyan megkapó lények, mint a dinoszauruszok, meg nem ez hozta el az emlősök uralmát. Pedig a perm kori a nagyobb kihalás. Majd erre jön százmillió év múlva a dinókihalás a meteorral, 66 millió évvel ezelőtt, amelyben a Föld teljes élővilágának mintegy 75 százaléka pusztult el.

Korábban írtuk

A paranoiás zöldmozgalomban azért van valami természetellenes. Mi, emberek nemcsak a teremtéshez vagyunk kicsik, de a romboláshoz is.

Mielőtt bárki azt hinné, nem a perm kihalás volt az első. Előtte volt az ordovícium–szilur kihalás (a fajok 85 százaléka eltűnik), a késő devon kihalás (75 százalék), aztán a perm – itt tűnik el az Eryops meg a Moschops –, majd a triász–jura kb. 201 millió évvel ezelőtt (80), s végül a kréta–paleogén, amelyben eltűntek a dinoszauruszok – kivéve a madarak és a krokodil.

Kár azért az Eryopsért. Olyan kedves és bamba feje van. Ideális lenne plüssbabának. Adhatnának a kezébe egy letépett kupakot. Igazából tök mindegy.