Hirdetés

1988. május 15-én ismét tanácskoztak a Jurta Színházban. Ami azt jelentette, hogy a lakiteleki sátor országossá nőtte ki magát, amit jelezhetett talán a sátor „műfajból” jurtává változás is. Az ősi nemezsátor neve mégiscsak rangosabb hangzású, és múltja is tekintélyes. Az Árpád-korba vezet vissza.

Mint korábban említettem, a szólás-, a sajtó- és a félelem nélküli szabadság mellett az egyesülés és a gyülekezés szabadságát is napirendre tűzték, ami a társadalmi nyilvánossággal együtt egy csoportban és egymást erősítve már a szocialista rendszer fölmondását jelentette.

Tavasszal, illetve januárban még az MSZMP megengedhette magának, hogy tiltsa tagsága részvételét az első Jurta-összejövetelen – eredménytelenül –, nyáron már eljutottak lényegében az egész szocialista rendszer működtetésének a fölmondásáig, és a nyár folyamán olyan társadalmi nyomás nehezedett a mozgalom szervezőire, vagyis a lakitelekiekre, Lezsákra és munkatársaira, hogy „szükségesnek látszott egy szervezettebb, hivatalosan bejelentett, a társadalom álláspontjának közvetítésére alkalmas társadalmi szervezet megalakítása”. Már nem is a sátor, hanem a leendő MDF szervezői, akik lényegében azonosak voltak a lakiteleki találkozóéival, a társadalmi igényeknek, ugyanakkor a sajátjaiknak is megfelelve meghirdették szeptember 3-ra a Magyar Demokrata Fórum második lakiteleki összejövetelét.

A helyszín megválasztása nemcsak az indulásban keletkezett hagyományokat követte, hanem a vidék részvételének a jelképe is lett. Ez a vidékben gyökerezés mindmáig jellemzi a nemzeti-konzervatív mozgalom országos hátterét, erejének forrásait is. Ami a kezdetektől így volt, de akkor is, amikor az MDF már elvesztette önjárását, és beleolvadt a Fidesz–KDNP-koalícióba. És ezzel párhuzamosan alakul ki a liberális SZDSZ, az MDF mellett a másik rendszerváltó párt, amely mára látszólag úgyszintén elolvadt, mint a demokrata fórum, ez azonban tényszerűen nem igaz. Mert az MDF tovább él a mai vezető koalícióban, s az SZDSZ is megvan, osztódott és átalakult, de erről még a későbbiekben értekezem.

Mindenesetre a lakiteleki sátor 1979, 1987 és 1988 januárja után már 1988 őszére országos méretű igénnyé nőtte ki magát, amit Lezsákék azonnal fölismertek, és megtették a szükséges lépéseket. Az MSZMP-ből módosult MSZP föladta magát, amikor szövetkezett az SZDSZ-szel, mert ezzel a liberális erőszakszervezettel nem tudott mit kezdeni. De koalíciójukba nemcsak az SZDSZ, a liberális konglomerátum jéghegyének kilátszó csúcsa, hanem az MSZP is belerogyott, és Gyurcsány azért menekült anyapártjától, mert tudta, vele politikai karrierjének vége lesz. S majdnem vége is lett.

Korábban írtuk

Az 1988-as őszi lakiteleki sátor tovább ment az 1987-esnél. Már nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi ügy is lett. Köszönhetően a külföldi tudósítók jelenlétének. Szeptember 3-án a déli ebédszünetben a tanácskozás szervezői sajtótájékoztatót tartottak. A mozgalom országossá tételében fontos szerepet kapott a rádió 168 Óra című műsora is helyszíni tudósításával, amiből a későbbiekben módomban lesz ízelítőt adni.

Azóta, hogy ezek a ma már történelmi események lezajlottak, eltelt több mint három évtized. És a mai közönség alig tud valamit ama napokról, hetekről, holott döntő szerepet játszottak az ország politikai és társadalmi jövőjében.

Az MDF mint társadalmi szervezet megalakult szeptember 3-án Lakiteleken, és ahelyett, hogy elvitte volna a rendőrség a jelenlévőket Lezsákkal az élen, a kormány szintén ott tartózkodó szóvivője azt mondta a rádió élő adásában, hogy örömtelinek tartja a fórum legálissá válását, és bejelentette, hogy a kormány készen áll a párbeszédre.

(Folytatjuk.)