Az 1988. szeptember 3-i lakiteleki találkozó csupa szimbólum, ami politikai tartalmat hordozott. Utólag talán jelentéktelennek tűnhet mindez, akkor azonban súlyos, jelképes mondanivalója is volt a közvéleménynek címezve. Mindenekelőtt az, hogy egy országos, sőt határon túlra is kiható eseményt Lezsák Sándor tanyáján, vidéken tartottak meg.

Hirdetés

Lezsák volt a szervező, a koordinátor, úgy is mint házigazda. Magánterületen zajlott az esemény, tehát semmi olyan kötelem nem sújtotta, amit egy nyilvános helyen történő összejövetel nem kerülhetett volna el. De bizonyos értelemben kényszerből is, mert a megkeresett intézmények nem vállalták a megrendezést, félve az állampárt retorziójától. A magántulajdonban az összejövetel eleve a függetlenség illúzióját adta, és tartaniuk sem kellett attól, hogy korlátozó intézkedések belerondítanak a szervezők és a résztvevők szándékaiba, céljaik megvalósításába. Ma már szinte mulatságos, hogy mennyi aprócska elem akadályozhatta vagy segíthette a voltaképpeni történelmi sorsforduló bekövetkeztét.

A szervezők, akik a Lezsák család tagjaiból és közvetlen barátaikból, munkatársaikból verbuválódtak, mindannyian jelkép-megtestesítők. Van politikai mondanivalójuk. Az elnökség! Ujhelyi Szilárd 1956-ban Nagy Imre tanácsadója, elhurcolták Snagovba. 1956-hoz köti az összejövetelt. Benda Kálmán nemzeti érzelmű, de szabadelvű, mondjuk ki, liberális történész, keményen polgári demokrata, túlzottan is köztársaságpárti, aki még a címerről is levetette volna a Szent Koronát. Ilia Mihály a vidéki magyar értelmiség megtestesítője. Egypárti üldöztetése a határon túlra szorított nemzeti kisebbség sorsának hazai ismertetése, lehetséges támogatásuk. Vagyis a Kárpát-medencei összmagyarságeszme hirdetője volt a jelenlévők között.

Bihari Mihály „alternatív politikaelméleti gondolkodó”, tehát a politikai párbeszéd és sokoldalúság megtestesítője, ami a polgári demokrácia kritériuma. Furmann Imre pedig a vidéki MDF-szervezeteket képviselte. Nem hagyható említés nélkül Szentendrei László doktor, a keresztény-nemzeti vidéki értelmiség kiválósága, szívspecialista és gyermekorvos. Szív és gyermek kettősségében is szimbólum volt az összejövetel hivatalos orvosa.

Tudniillik, az Országgyűlés a gyülekezésről és egyesülésről szóló törvénytervezetet 1988-ban még visszautasította, és csak 1989. január 11-én fogadta el. Tehát a Magyar Demokrata Fórum a második lakiteleki összejövetelen még nem legálisan gyűlt össze. Valójában azonban úgy tevékenykedett, mintha minden legális volna.

Korábban írtuk

A demokrata fórum magát szellemi-politikai mozgalomnak tartotta, és úgy is viselkedett.

A kuriózum kedvéért el kell mondanom, hogy a szeptember 3. előtti éjszaka iszonyatos vihar zúdult a Tisza-tájra, és megsemmisítette a találkozóra felállított sátrat és az összes többi tárgyi eszközt. Azt is jelképesnek tartom, hogy lényegében mindazt, amit a szervezők hetek alatt előkészítettek a sok száz ember fogadására, a természet erői pillanatok alatt elpusztították, de egy nap alatt ismét fogadóképessé tették a területet a vendéglátó család tagjai és a barátaik. Még a tiszakécskeiek is segítettek a „romok” eltüntetésében és a még használható eszköztár megjavításában. A természet pusztító erejét jelzi, hogy a sátorvasakat elgörbítette a vihar tombolása.

1988 májusában, a lakiteleki második találkozó előtt néhány hónappal hatalmas változások mentek végbe (látszólag) az állampártban. A Politikai Bizottságból az addig meghatározó politikusszemélyeket kinyomták Kádárral, Aczéllal, Lázárral, Németh Károllyal egyetemben, de lényegében a párt politikája nem tudott megváltozni.

(Folytatjuk.)