Folytatva Németh Zsolt fölszólalásának az ismertetését: hangsúlyozta a szomszéd népekhez való közeledés fontossága mellett, hogy a határainkon túli magyarokkal bővíteni kell az öntevékeny kapcsolattartást. Érdekükben határozott és állandó nyomást kell gyakorolni a nemzetietlen vezetésre, a nemzetközi közvéleményhez és szervezetekhez kell fordulni, elszakított kisebbségeink védelmében.

Hirdetés

„Erre a kormányt rá kell kényszeríteni. A magyarság nemcsak Közép-Európa, hanem Európa része is.” Vagyis. Az akkor még bőven liberális ideológiájú Fidesz humanitárius és nemzeti okokból kiáll a sanyargatott, idegen hatalom alá került nemzettársaink védelmében. A mai magyar liberális pártfoszlányok a rendszerváltozás után harminc esztendővel később sem jutottak odáig, ahol az akkor még liberális Fidesz tartott.

Bíró Zoltán válaszolt Németh Zsolt párttáalakulás-javaslatára. Egyetértett vele – mert ez benne is volt a Fórum alapítólevelében –, hogy a demokratizálás folyamatában a többpártrendszer elkerülhetetlen és szükséges. „Ugyanakkor kijelenthetjük és tovább is kijelentjük, ebben a helyzetben egyelőre semmiképp sem akarunk párttá válni, lehet, hogy a közeljövőben, egyelőre azonban nem mi leszünk azok, akik pártot fognak alapítani.”

Ha most megvizsgáljuk azt a folyamatot, amelyben változott a Magyar Demokrata Fórum politikai arculata, vagyis az 1979-es, még Illyés által fémjelzett összejöveteltől 1988-ig, a fejlődés sokirányú, de egy ponton állandó. A határon túli, sanyargatott magyar őslakosok sorsáért aggódás. Az Illyés Gyula-i ötágú síp mint jelkép. Illetve mégsem teljesen azonos, mert a „sátor” hangvétele és a megfogalmazása tovább keményedett és követelőzőbbé vált. Aminek minden kétséget kizáróan Grósz Károly alázatos aradi paprikajancsiskodása volt a provokáló, súlyosbító oka.

Korábban írtuk

Gyanítom, hogy a baloldali kommunista hatalom koporsójába Grósz baloldali nemzetközömbös szamárkodása vastag szöget vert. A negyven esztendő alatt tudatosan rohasztott nemzettudat viszont éledezett ismét. És a mai kori „hiszteroliberalizmus” (Gyurkovics Tibor zseniális definíciója) és globalizmuskodás előbb-utóbb megbosszulja magát, és „normálisra” csökken az arrafelé szavazók száma.

A hisztéria, a hisztérikus hangulatkeltés meghatározó eleme a mai politikai életnek is. Amit a baloldalinak nevezett pártocskák és politikusaik gerjesztenek. Gyurcsány politikai vezetését a hisztéria határozta meg 2010 előtt. És azok a „brüsszeli” parlamenti képviselők, akik szakadatlanul és áttételesen a kormány, valójában azonban az ország ellen hiszterizálnak, ezt az elvet követik. A televízió Kunigunda útjai cirkuszán át a most zajló Vas utcai hiszterizálásig. Ami önmagában azért abszurdum, mert senki nem tudja, mi ellen hadakoznak az utcai tiltakozók. A diákok mi ellen nem tanulnak, és az egyetemi oktatók mi ellen nem tanítanak?

Vissza a múltnak is elavult jelenből a ma is érvényes múltba! Bilecz Endre hangsúlyozottan Bibó István követője, a Szárszói Front nevében nyilatkozott. A Fórum országos jelentőségét érzékelteti, hogy a Tisza-parti összejövetelen ott volt a jövő. Több szervezkedés, a megszületés időszakában lévő mozgalom világra jöttét, létezését a sátorban jelentik be. Bilecz Endre összefogást hirdet meg az ellenzéki mozgalmak között. Említi a szentendrei Petőfi Kört, a Fideszt többek között! Helyesli a Csoóri Sándor által előterjesztett MDF-féle nemzetiségi, kisebbségi magyar–román tárgyalási platformot. Tárgyalást javasolnak a románokkal többen is, nem feledve ugyanakkor azt, hogy már az 1918 óta megszületett ígéretekből és megállapodásokból sem tartottak meg semmit a románok.

(Folytatjuk.)