Lakiteleki sátor XXXV.

Az 1988. szeptember 3-i lakiteleki összejövetelt a néhány nappal korábbi Grósz–Ceaușescu-találkozó erősen befolyásolta. Sokadszor bebizonyosodott, hogy a magyar baloldal, majd a neoliberális politika s ennek a mai aktuális foszlantyúi, vagyis az ellenzéki pártok tudatosan magyar­ellenes szellemiségűek és kártékonyak, a közösség, a nép, a nemzet érdekei ellenében.

Tök tévedés a hazafiságot úgy értelmezni, mint valami soviniszta ideált. Közösségi, humanitárius eszme. Összetartozás-, érdekazonosság-tudat. Ebből a szemszögből kell nézni a lakiteleki történéseket.

Bíró Zoltán után az első fölszólaló Csoóri Sándor volt. Nyilatkozattervezetet olvasott föl arról, hogy az erdélyi kérdésben milyen követelései lehetnek Magyarországnak. Csoóri szövegének első megállapítása az volt, hogy csalódott az ország az aradi találkozóban. Ahelyett, hogy megbékélési tárgyalás kezdődött volna, megállítandó a kisebbségpusztítást, tovább támogatta azt a soviniszta diktatúrát, amelyik egy soknemzetiségű országból egynyelvű, egynemzetű diktatúrát akar. Csoóri Sándor pontokba szedte a románok által elvett, megszüntetett, fölszámolt magyar intézményeket, amelyeknek a vissza­adását, illetve a helyreállítását követelte. Második pontként olyan érdekképviseleti szervezet létrehozását szorgalmazta, amelyik a magyar nemzetiség politikai, társadalmi, demográfiai, jogi, gazdasági, kulturális, vallási, nevelési és egészségügyi helyzetéről folyamatosan tájékozódik és tájékoztat is. Valamint a magyarságot érintő kérdésekben javaslatot tehet, sőt, azokban dönthet is. Javasolta a romániai magyar nemzetiség kulturális és jogi autonómiájának a helyreállítását, illetve megteremtését.

„Újból létre kell hozni az 1959-ben megszüntetett kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet, valamint a magyar nyelvű orvosi, agrártudományi, képzőművészeti és zenei főiskolákat, humán és reál szakos líceumokat és szakközépiskolákat, tanító- és óvónőképzőket, kisegítő iskolákat, árvaházakat. Újból létre kell hozni az Erdélyi Magyar Múzeum Egyesületet mint kulturális szervezetet, valamint a Romániai Magyar Írók Szövetségét és a Romániai Magyar Képzőművészek és Zeneművészek Szövetségét.” Visszaadni a még meglévő intézmények, újságok, folyóiratok nemzetiségi arculatát. És „újból legyen a román televíziónak magyar nyelvű adása, és a nemzetiségi rádióállomások ismét sugározzanak magyar nyelvű adásokat”. A román állam ismerje el, az ősi földjükön élő magyarok „részei a magyar nemzetnek”, s ez nem akadályozza őket román állampolgári kötelességük teljesítésében. A magyarlakta területeken tekintsék hivatalosnak a magyar nyelvet is, úgy is mint a közigazgatás és a közfeliratok, az egészségügy és a szolgáltatások nyelvét.

„Szűnjenek meg a numerus claususok, és a magyarok számarányuknak megfelelően képviselhessék nemzetiségüket a társadalmi élet minden területén.” Vessenek véget a falurombolásnak. „Végezetül minden jogot és elégtételt, amit a magyar nemzetiségnek kérünk, szó szerint azt kérjük Románia többi nemzetiségének is. E tárgyalási feltételek legfontosabb pontjait egyébként is biztosítja a román alkotmány, a hatályban lévő jogi szabályok és a Románia által is aláírt nemzetközi okmányok.”

A szövegben sok a ma is érvényes és mára utaló áthallás. Az akkor második legnagyobb nemzetiség, a szász lakosság azonban fölmorzsolódott, mert Románia eladta őket valutáért az NSZK-nak. A mai maradék a magyarok ellen kiszolgálja a román nacionalizmust. Mindenesetre a vajúdó rendszerváltozás fönnen hangoztatott központi eleme volt az elszakított nemzetiségeink sorsa, mint akkor nálunk forradalmi újdonság.

(Folytatjuk.)