Lefelé tilos!

Van az úgy, hogy az ember egyszerre két dolgot néz. Elkezdi az egyiket, aztán reggelizik, visszatér, belenéz a másikba, mert a Windowsban nem zárta be az ablakot, majd később folytatja. Állítólag vannak, akik egyszerre két könyvet olvasnak, de én odáig még nem jutottam el. A gesztenyepürét sem esszük mustárral. Mindennek van határa.

Privát rocktörténet. Ez a címe a sorozatnak, amit a reggeli kávé mellé szoktam nézni. Most épp a V’Moto-Rock együttessel foglalkozó részt nézem.

Herpai Sándor mesél a korai időszakról és az akkori kultúrpolitikájáról. Az Erdős Péter–Bors Jenő nevével fémjelzett korszak jelenségeit sokszor elmondták, de az ember mindig ledöbben, ha új információk birtokába jut.

„Lefelé modulálni nem lehet.” Ez a mondat hangzott el a Magyar Rádió sanzonbizottságától. (Félhangonként lefele.) Csak felfelé lehet. Lerch Pista próbált hivatkozni külföldi példákra, de leintették. 1974-ben, Magyarországon lefelé modulálni nem lehet, elvtársak. Pont.

Közben nyitva a másik link. A Margitszigeti Színház lemondta Valentina Lisitsa ukrán–amerikai oroszbarát zongorista fellépését. A közlemény szerint a Margitszigeti Színház vezetése Ljubov Nepop ukrán nagykövet tájékoztató leveléből értesült a zongorista megdöbbentő megnyilvánulásáról, miszerint a művésznő az orosz agresszorok által megszállt Mariupolban adott koncertet.

„Lisitsa a fellépésével a világ nemzeteinek álláspontjával szemben egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját. A Margitszigeti Színház Nonprofit Kft. határozottan elutasítja a zongoraművésznő álláspontját, egyetértve Magyarország és a nemzetközi közösség hivatalos álláspontjával.”

Csak én látom a hasonlóságot? Valahol ez egy és ugyanaz.

Bocsánat, tévedtem. A sanzonbizottságban meg a hanglemezgyárban dolgozóknak nem nagyon volt más választásuk, legfeljebb abban, hogy feltűnően legyenek-e elvtársak vagy visszafogottan. Bár az inkább már kartárs. De a Margitszigeti Színház vezetőinek lett volna más választásuk.