Legitimitás

„Iohannis szerint az ellenzéki PSD és az RMDSZ odaadják Orbán Viktornak Erdélyt.” Ezt a hírt szerintem mindenki látta, aki figyelemmel követi a politika változásait. (Sok minden elhangzott még, de a terjedelem most nem teszi lehetővé a hosszas lapszemlét.)

Nem újdonság a román vezetés magyar­ellenessége – nem ismer a történelem nem magyarellenes román vezetését, és a Petru Groza-féle szép szavak sem bizonyultak többnek mézesmadzagnál –, és Iohan­nis most románabb akar lenni a románnál.

A szász felmenőkkel rendelkező elnök elfelejti, hogy ő azért lehet ott, mert őseinek II. András kiváltságokat adott 1224-ben, mely jogokat megerősítette aztán I. Károly, Nagy Lajos, Zsigmond, még Mátyás is – hogy aztán II. József eltörölje azokat. A kalapos király tényleg nemzetek feletti impériumban gondolkodott, vérbeli haladó módra, s igazság szerint a dinasztia trón­igénye már onnantól fogva nem legitim.

„Legitim.” Sokat hallani jobboldali körökben ezt a kifejezést, mint holmi adu ászt. Szerintem meg ezt a kérdést el kéne felejteni. Pontosabban erről le kéne szokni. Leszámítva azt, hogy a Habsburgok trón­igénye eleve nem volt legitim – egy ellopott korona és egy kizsarolt szerződés minden, csak nem az –, ez teljesen mindegy. Ez a szó annyit ér, mint a politikailag korrekt meg haladó szellemű. A történelemben egy dolog számít. Jól járunk-e vele, vagy sem.

A kutyát nem érdekli, hogy az oláhok legitim módon jártak-e el, amikor teleszülték a kiürült élettereket. (Ez is bizonyítja, hogy a török hűbérrel jobban jártunk volna. A sokkal tovább török igát nyögő szerb és oláh sokasodott, a Habsburg–Oszmán-szkanderhez asztalt adó magyar meg kipusztult.)

Szóval felejtsük el ezt a fogalmat. Ez – hasonlóan a többi ideologikus maszlaghoz – csak indoklás egy hatalmi állapot fenntartásához, vagy hivatkozási alap valaminek a mentegetéséhez. Kádár uralma is hivatkozott valamire. Az EU is hivatkozik az emberi jogokra. A történelem valahol biológia is. Csak a siker számít. És ezt Iohannis is tudja.