Lehet-e „kegyes” a halál?

Újabb lazítás jön: január elsejétől legális lesz Ausztriában az eutanázia egyik formája, a támogatott öngyilkosság. Az eddigi tilalom enyhítésére azután került sor, hogy az osztrák alkotmánybíróság kimondta, a támogatott öngyilkosság tiltása alkotmányellenes, mert sérti az egyén önrendelkezéshez való jogát. A néppárti–zöld párti koalíció kitart amellett, hogy a halálról való rendelkezésről szóló törvény módosításait még decemberben fogadja el a parlament, és az új törvény 2022 januárjától hatályba lép.

Ami először csak a filmvásznon elevenedett meg, az ma már világszerte terjed: az aktív eutanázia Európában is legálissá vált Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban, enyhébb változata, a támogatott öngyilkosság Svájcban és Németországban. Előbbiben virágzásnak indult az eutanáziaturizmus.

Januártól az osztrákoknak már nem kell többé külföldre menniük, ha a támogatott öngyilkosság mellett döntenek, mivel Ausztria is belép az eutanáziának ezt a formáját engedélyezők sorába. Vagyis akkortól a 18. életévét betöltött, gyógyíthatatlan vagy krónikus beteg úgy határozhat, hogy véget vet szenvedéseinek, és beveszi a halálos szert, amelyet felír az orvos, a gyógyszertárból pedig valamelyik hozzátartozója elhozza és odaadja neki. Ez az aktív eutanázia azon formája, amelyben az egészségügy a betegre terheli a felelősséget azzal, hogy a halál közvetlen előidézésében nem vesz részt.

Megdöbbentő, hogy a küszöbönálló törvénymódosítás nem váltott ki komoly társadalmi vitát. Az osztrákok zöme minden különösebb aggály nélkül elfogadta a liberális döntést. Az osztrák hírügynökség, az APA 2021. márciusi reprezentatív felmérése szerint a válaszadók 47 százaléka maga is igénybe venné a halálba segítést, és csak alig több mint ötödük (21 százalék) utasítja el. Ugyanakkor a megkérdezettek harmada (32 százalék) nem tud a kérdésre igennel vagy nemmel válaszolni.

A bizonytalanok magas száma arra utal, hogy a „kegyes halál” kérdése felvet olyan szempontokat is, mint az élet értelme, értéke, az önrendelkezés szabadságának korlátai, illetve a halálhoz, az emberi méltósághoz, a szenvedéshez és annak értelméhez való viszony.

Az eutanázia kényes kérdés. A kereszténység tanítása az életről és halálról való döntést Isten hatáskörébe sorolta, mivel az élet szent, ezért az ebbe való beavatkozást Isten ellen való bűnnek tekinti. Vannak ugyanakkor az eutanáziának nem radikális formái is. Az aktív formával épp ellentétesek, mivel pontosan az ember mesterséges, gépi életben tartását szüntetik meg, elősegítve a haldoklás természetes folyamatát. Ilyen a passzív eutanázia azon formája, amikor a beteg vagy hozzátartozója kérésére lekapcsolják a valamely életfunkció fenntartásához szükséges műszert, például amikor mesterséges kómában tartják a beteget, vagy amikor a végstádiumú rákbeteget nem élesztik újra. A bioetikai viták során gyakran felmerül, hogy a mai orvosi műszerezettség mellett hosszú ideig mesterségesen életben lehet tartani olyan agyhalott személyeket, akiknél e műszerek nélkül azonnal megszűnne a keringés és vele minden életfunkció. Ezt a technikát szervátültetések érdekében is alkalmazzák.

Szent II. János Pál pápa például arra hivatkozva utasított vissza életfenntartó orvosi beavatkozásokat, hogy lelkét és halandó testét Isten kegyelmére bízza.

Ugyancsak a passzív eutanáziához sorolható a kábító fájdalomcsillapítás akkor is, ha feltételezhető, hogy e szerek súlyos mellékhatásai miatt a halál időpontja akár korábban is bekövetkezhet. A hospice-ellátásban a beteg méltósága megőrizhető az élet végén is. Ennek azonban feltétele, hogy a beteg megfelelő fájdalomcsillapításban és palliatív (tüneteket enyhítő) kezelésben részesüljön. Ezek a betegek nem kívánják a saját halálukat! A hospice-ellátásnak épp az a célja, hogy a végstádiumú beteg élete végéig megőrizhesse méltóságát. Ez Magyarországon elterjedt gyakorlat, ami mindenképp támogatandó.

Az új osztrák törvény viszont abba a fősodorbéli nyugati közgondolkodásba illeszkedik, ahol az ember sorskérdései, az élet és a halál tabu. A halálfélelem ellen úgy védekeznek, hogy nem beszélnek róla, illetve a mesterségesen előidézett halált az állatok elaltatásához hasonlítják, mondván, hogy az élet befejezése ma már egy tablettával megoldható. Akárcsak az abortusz…

Ahogy a nyugati ember elidegenedett a természettől, úgy került egyre messzebb az élet igenlésétől, továbbadásától és természetes velejárójától, a haláltól. A reklámok azt sugallják, hogy az egészséges étrenddel, a vitaminokkal és kozmetikumokkal örökké fiatalok maradhatunk. És ha mégsem? Ha már nem tudjuk élvezni, habzsolni az életet, mert megöregedtünk és megbetegedtünk?

Az eutanázia ezen formája nem egyéb, mint az egyéni szabadság, a test feletti önrendelkezés lehetőségének illúziója.

A görög eredetű kifejezés fordítása jó halál vagy kegyes halál. A görög szót azonban eredetileg a földi élet kegyelmi állapotban történő befejezésére értették. Olyan halál, amely után a lélek a tisztítótűzön át vagy közvetlenül Isten látására, a mennyek országába érkezik. A kegyes halál tehát nem a szenvedésektől mentes véget, hanem az élet tökéletes befejezését, a halál tudatos, érett fogadását jelenti.

Az eutanázia kifejezés a XX. században merőben új, életellenes jelentést kapott. De vajon lehet-e jó vagy kegyes az a halál, amelynek eszköze egy erős barbiturát? Egy új, ellentmondásos korszak küszöbén nem válik-e az eutanázia a visszaélések, illetve a betegektől, öregektől, kiszolgáltatottaktól való megszabadulás intézményesített eszközévé?