Hirdetés

Megérdemli jó Berzsenyi Dániel, hogy üzenetét annak teljességében idézzük, mert fölöttébb aktuális. A derék költő versének címe: A magyarokhoz II. Akkor hát olvassák a mai magyarok e költemény utolsó két versszakát:

„Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! / Ordítson orkán, jőjön ezer veszély, / Nem félek. A kürt harsogását, / A nyihogó paripák szökését / Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. / Ez tette Rómát föld urává, / Ez Marathont s Budavárt hiressé.”

A romantikus XIX. század elején érezte Berzsenyi, hogy valami vad és új lázadás, a szabadság börtönéből kiszabadult szelleme alakítja át a világot. „Forr a világ bús tengere, óh magyar!” kiáltott fel verse első sorában… Ami azt illeti, van párhuzam a XXI. század elején a kétszáz évvel ezelőtti előérzetek és a maiak között, hiszen ismét valami vad és új lázadás akarja a világot átformálni, csak éppen ellenkező szándékkal. Berzsenyi idejében a „népek érckorláti” dőltek, ma pedig úgy tűnik, sokan azon szorgoskodnak, hogy ezek az érckorlátok ismét kalodába zárják elsőrendűen az európai népeket.

Az eszköz az új börtön felépítéséhez a népességkeveredés, mert a beáramló idegenek nem kívánnak az őslakók törvényei, hagyományai, erkölcsei szerint élni, hanem maguknak építenek szörnyű és torz létformát a magukkal hozott szabályokból, szokásokból, az úton összeszedett tapasztalatokból, a megszállt népek gyengeségeiből. Minél többen lesznek az újak, annál szívesebben és hatékonyabban rombolják le a régiek létformáit, a primitív és lélekidegen létezés, az állandósuló félelem börtönébe zárva a maradék őslakókat.

Ez volna az eszköz, a kulcs pedig, ami az eszközt működőképessé tette, a gyermektelenség, a népességfogyás és az ebből fakadó gyengeség. Minél inkább fogy az európai ember, annál több idegen áramlik a helyére, miáltal az európai ember még gyorsabb fogyásnak indul, hiszen szűkülnek előtte a távlatok, minek vállaljon gyereket, és még erősebb lesz a beáramlás, amíg be nem következik a szörnyű végzet, amikor a maradék őslakókat rezervátumba zárják, mint az indiánokat.

És ekkor Magyarország megragadta a saját haját, és mint Münchhausen báró, igyekszik kirántani magát a mocsárból. Mese ez vagy valóság? Előbb-utóbb kiderül. Pár mondatot ennek kapcsán ezért nem szabad elhallgatni. Ha nincsenek családok és gyermekek, akkor egy nemzeti közösség el tud tűnni, ha pedig egy nemzet eltűnik, valami pótolhatatlan tűnik el a világból, mondta Orbán Viktor miniszterelnök a III. Budapesti Demográfiai Csúcson. És ekkor hangzott el az a pár mondat: „…még nem érkezett el a fordulópont a demográfiai területen. Akkor győztünk, ha olyan családtámogatási rendszert tudunk felépíteni, hogy a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mint azok, akik nem vállalnak gyermeket. Ezt a pontot keressük, és itt fog átbillenni a magyar családtámogatási rendszer.”

Bizonyosak lehetünk abban, hogy ha az idő és a Gondviselés engedi, az Orbán-kormány megtalálja ezt a pontot, és akkor az európai sötét végzet, amely ma még bennünket is sújt, elmúlik, és elkezdődik egy csodálatos felívelés. És már meg is érkeztünk Berzsenyihez, de mennyire másképpen! „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. / Ez tette Rómát föld urává, / Ez Marathont s Budavárt hiressé.” A lélek és a szabadság, a Mindenható két legszebb ajándéka most nekünk dolgozik. Sikerülni fog.