Emeljünk ki egy részletet:

„A nagy európai cégek nem akarnak leválni. Már Oroszországból se akarnak kijönni. Föllapoztam az idevonatkozó statisztikákat. Az 1400 legnagyobb nyugati vállalat 8,5 százaléka vonta ki a cégét Oroszországból. 8,5 százalék! A gyógyszeripar 84 százaléka ott maradt. Az európai bányaipar 79 százaléka is ott van továbbra is Oroszországban. Az energetikai cégek 70 százaléka és a gyártó vállalatok 77 százaléka.

Hirdetés

És nem fogják kitalálni: a tavalyi évben, 2022-ben az ott maradt nyugati cégek összesen befizettek az orosz költségvetésbe 3,5 milliárd dollárnyi összeget. Most innen nézve az a támadás, amit az ukránok indítanak a szegény, kicsi, magyar OTP ellen, nem más, mint a hungarofóbia megnyilvánulása. Ezért vissza is kell utasítanunk. Olyan ravasz kis európai stiklikről már nem is beszélek, hogy váratlanul, egyetlen év alatt a Németországból Kazahsztánba vitt áruknak a mennyisége kétszeresére növekedett. Vajon miért?”

Valóban, vajon miért és meddig lehet elhitetni az emberekkel, hogy a gonosz Oroszországgal minden kapcsolatot meg kell szakítani, sőt le kell győzni, el kell taposni egy förtelmes háborúban, nem kímélve az ukrán életeket, és amíg a taposás maradéktalanul végbe nem megy, addig is Európát meg kell fosztani minden kapcsolattól, ami Oroszországhoz fűzi, amely egyébként szintén Európához tartozik…? És erre kiderül, hogy ez csupán a brüsszeli propaganda hazugsága, mert a háború ideje alatt az üzlet zavartalanul folytatódik.

Ha az európai gazdaság – úgy, ahogy van – nem hajlandó megszakítani az együttműködést Oroszországgal, akkor miért hazudják azt az uniós polgároknak, hogy mindennek vége? Ha a legnagyobb nyugati cégek mind vidáman működnek Oroszországban, és hatalmas iparűzési adóval támogatják többek között az ukrajnai harcok orosz költségeit is, akkor tulajdonképpen milyen erkölcsi alappal tagadják meg az olcsó és biztonságosan beszerezhető orosz energiahordozók és nyersanyagok behozatalát? Miért teszi tönkre a nyugat-európai elit az európai gazdaságot az egyoldalú blokáddal, miközben tökéletesen tisztában van azzal, hogy a nagy nyugat-európai cégek továbbra is zavartalanul működnek odaát?

Más. Tetszett, ahogy a nyugat-európai média Orbán Viktor tusványosi beszédéből főképp az LMBTQ-ra és a népességcserére vonatkozó megállapítást emelte ki. A francia Le Parisien cikke a miniszterelnököt egyenesen ultrakonzervatívként mutatja be, aki a föderalista EU elleni küzdelemre szólít fel, és olyan szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteket képvisel, mint az európai népességcsere. Nem kell egy emberöltőnyit várni arra, hogy még a Le Parisien is rémülten kotkodácsoljon a népességcsere következményeinek láttán, de félő, hogy számukra akkor már késő lesz.

És a kulcsmondat: „…valójában egy visszatérésről beszélünk, egy ötezer éves, egymilliárd-négyszázmillió embert számláló civilizáció visszatéréséről beszélünk.” Tegyünk hozzá egy másik hasonlóan gigantikus népességű, szintén ötezer éves (kicsit több: 5300) civilizációt a térségből, Indiát, amelyet az angolszászok ugyan a XIX. századtól módszeresen szétrohasztottak, ám lassan, de biztosan tér magához, és az öntudatra ébredés végül szintén megrázza majd a világot. Igaz, ezekbe a tektonikus átrendeződésekbe mi nem tudunk beleszólni, de érteni érthetjük a folyamatokat. Mert aki érti, az fel tud készülni a változásokra, és aki felkészült, az túlél.

Korábban írtuk