Lili diktatúrája
Pankotai Liliről rég hallottam. Ennek oka részben magam vagyok, mert a jelen ordenáré hangoskodása annyira taszít, annyira fáj lelkemnek a percemberek sikítása, hogy az elmúlt hetet Rákosi Viktor életének tanulmányozásával töltöttem. De most hagyjuk is az egyik első abszurd magyar humoristát, és foglalkozzunk Lilivel. Vele akkor sem tud nem találkozni az ember, ha a halotti beszéddel barikádozza körül életét. Olyanok ezek, mint a besurranó tolvaj. Picit nem figyelsz, és már ott vannak, s ellopják az idődet. Vele nem lehet nem találkozni, mert oly annyira hangos. Létezése kitüremkedik, és betölti a teret, ha akarod, ha nem.
„Amikor a diktatúra ténnyé válik, a forradalom joggá”. Ezt rikoltotta az univerzumba Lili. S nem tudsz ellene védekezni. Olyan, mint a bolond szomszéd, aki minden este hatkor énekel. Nem tudod nem hallani. Szóval eztet mondta a liberális forradalmár, ’68 lelkes híve, majd kijelentette: „Az emberek minden elnyomó törvény mellé kaptak egy magyarázatot, hogy az miért őket szolgálja”.
Kezdtem keresni az elnyomó törvényt, majd miután nehezen találtam, arra gondoltam, biztos a pride-dal lehet kapcsolatos, hisz a Hadházy-féle Pride melletti izén hangzottak el.
De hol az elnyomás? Hisz még az sincs, hogy nem mehetnek. Mehetnek – nem pucéran, nem kamionon, nem obszcén plakátokkal. Na jó, de pucéron én sem mehetek felvonulni. Én sem lóbálhatom, és nem tehetem ki, meg nem vihetek táblát azzal kapcsolatban, hogy hova és kiébe tenném. Kezdjek félni?
Ha elmondanám az igazságot ennek az Orbán-ellenes fiatalnak – azt hiszem, ez a legpontosabb titulusa, ami mindent kifejez –, azt mondaná, hogy boomer vagyok. Vajon tényleg azt mondaná? Ha az ember tényekre hivatkozik, az boomer? Meg, ha arra hivatkozom, hogy te nem láttál diktatúrát, nem tudhatod, az boomer? Mert neki tényleg fogalma nincs arról, hogy milyen a valódi diktatúra.
Azt hiszem, az univerzum örök törvénye, hogy nincs kicsi és nagy, csak viszonylagosság, és aki nem látta Szamuelyt, Rákosit, Kádárt, az mivel nem élte át a 100-as nagyságrendű megkötések és korlátozások világát, hát a 3-as nagyságrendűt is annak tartja.
Na, jó, de nulla korlátozással megszűnik az úgynevezett társadalom. A KRESZ-ben sem mehetsz arra, amerre akarsz. Csak annyira lehetsz szabad, amennyire a többséget nem károsítod.
Szóval félve írom, hogy ez az Orbán-ellenes fiatal nem látta akcióban az önkéntes rendőröket, s gőze sincs semmiről, mert ennek kicsit öreges patriarchata hangulata van. Van egy középkorú férfi – mert én már csak a postán vagyok „fiatalember”, aki „ne sürgesse az ügyintézőt” –, és azt mondja, hogy nem, ez nem úgy van, és te nem tudod, mi a diktatúra. Tudom, ez olyan motyogás jellegű ahhoz a friss, fiatalos vehemenciához, hogy jön egy kisgyerek és felkiált: „Forradalom!”
Mit számítanak a tények? A tények soha semmilyen hőbörgés idején nem számítottak. A hőbörgés ugyanis olyan, mint egy rock dalszöveg. Kell valami durva bele. „Én vagyok a gonosz!” Vagy „Robbantsuk fel!”
Ezt így beleüvöltik a térbe, 3 perces orgazmus, aztán, ha tényleg jön valami gonosz és elveszi a tízóraiját, akkor pityergés, és jöjjön valami rendpárti hatalom, aki visszaadja.
