Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Miniszterelnök Úr! Kár, hogy ön ennyire gyáva. A brüsszeli szocialista képviselők két és fél éve ismernek már. Tapasztalták – a sors által alaposan vert egyik tagjuk kivételével, aki sem szemének, sem olykor előbukkanó józan énjének nem kíván hinni -, hogy tudósításaimban szigorúan a tényeket írom le. A véleményemet pedig a véleménycikkekben. Ez megfordítva elképzelhetetlen: ön is tudja, mekkorákat hazudnak tudósításaikban a balliberális újságírók. Legutóbb például a magyar rendőri brutalitás európai parlamenti meghallgatásáról. Talán nem csoda, hogy az Európai Parlament magyar szocialista delegációjának két tagja örömmel tett eleget annak a kérésemnek, hogy segítsen egy önnel a Magyar Nemzetnek elkészítendő interjú létrejöttében. Tökéletesen tudták azt, hogy azt fogom leírni, amit ön mond. Ezt önnel is közölték. Hosszú fáradozásuk sikertelenül ért véget.

Az interjúnak természetesen kettős kockázata lett volna. Önre nézve az, hogy kivételesen nem mikrofonállvány kérdezte volna önt. Rám nézve pedig az, hogy a jobboldal habókos része nyilván azt mondta volna, hogy csak kompromisszumok árán kaptam öntől interjút. Én vállaltam a kockázatot, mert újságírónak érzem magam. Ön nem vállalta, mert az ország népe csupán egyre fogyó része miniszterelnökének érzi magát. Azonkívül azért, mert gyáva ember: nem férfi. Ne feledje: miniszterelnök korában a „veszettek” azzal vádolták Orbán Viktort, hogy csak mikrofonállványokkal mer interjút készíteni. Ez hazugság volt, hiszen még a Schmidt Mária által a volt miniszterelnök rendszeres kérdezőjének az MTV-be ajánlott Baló György sem volt soha jobboldali „elhajló”. Ellenkezőleg. Máskülönben Baló ma nem dolgozhatna az MTV-ben, ahová igazi jobboldali médiaemberek a lábukat sem tehetik be akár alkalmazottként, akár vendégként. Orbán e téren tehát nem volt gyáva. Ön azonban az.

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy pillanatig se hiszem, hogy kívülről jövő tanácsot elfogadnak. Csakhogy – mindennek ellenére – most túl nagy a tét a hallgatáshoz és ahhoz, hogy ne tárjam a nyilvánosság elé aggodalmamat és tanácsomat. Amellyel legkiválóbb tagjaik – Balog Zoltán, Ékes Ilona és még jó néhányan – úgy érzem, egyetértenek. Ez pedig a budapesti március 15-i ünnepségek méltóságának szavatolására vonatkozik. Nagyon sok emberrel beszéltem erről. Szomorúan tapasztalom, hogy sok anya – akit erről kérdeztem – nem mer elmenni, főleg gyermekével, illetve gyermekeivel az ünnepségre, mert tart egy újabb brutális rendőri fellépéstől. A Magyar Nemzet január 24-i számának berni tudósításában olvastam, hogy „Több svájci szervezet megfigyelőt küld a budapesti március 15-i ünnepségekre, az október 23-i események nyomán, hogy hiteles képet kapjanak arról: a magyar rendőrség milyen módszereket alkalmaz a spontán és a szervezett módon bejelentett rendezvényeken”. Mindez a 2006-os budapesti „események” kivizsgálására létrejött alternatív vizsgálóbizottság tárgyalásai során „derült ki”. A berni megbeszéléseken egyébként Morvai Krisztina társelnök, Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke és Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke vett részt. Az ünneplők nyugalma és testi épsége megőrzése érdekében és azért, hogy minél többen nyugodt szívvel vehessenek részt az 1848-as forradalom ünnepén, hívják meg Budapestre megfigyelőnek a lehető legtöbb nemzetközi szervezetet. Minél előbb, mert kifutnak az időből. Az EBESZ-t talán ne hívják meg. A Haraszti-félék véleményét ugyanis előre ismerjük. Hívják meg a londoni Amnesty Internationalt. Hívják meg feltétlenül a Brit Emberjogi Helsinki Megfigyelőt. Vegyék fel a kapcsolatot John Laughlanddel. Eljön. Hívják meg Benoit van Houtte kapitányt, a belga szövetségi rendőrség készenléti erőinek 38 éves parancsnokát. Ez a 11 gyermekes főrendőr, akinek kinevezése óta egyetlen ember nem sérült meg tüntetésen a belga fővárosban, Magyarországon már kétszer tartott oktatást rohamrendőröknek. Páratlan ember. A csecsemők testi épségét is rábíznám. Ha e levél megjelenésétől számított egy héten belül felhívják, biztosan eleget tesz kérésüknek és elutazik Budapestre. Ha valakinek nagy a szája, tegye oda a pénztárcáját is. Csupán ezért jelentem ki, ha felveszik vele a kapcsolatot, a kapitány meghívása költségének felét vállalom, ugyanis most felvet a pénz azután, hogy terrorista merényletekre és gyilkosságokra buzdító szélsőséges balliberálisoktól és szövegeik államilag támogatott közreadóitól peres úton sok pénzt nyertem.

Svájci néppárti és keresztény-emokrata politikusok

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az itt megjelent előbbi levélben említett berni tudósításból azt is megtudtam, hogy „A magyarországi szakértők tárgyaltak a svájci néppárti és kereszténydemokrata politikusokkal, akik azt javasolják, hogy az október 23-án történtekről tájékoztassák a nemzetközi sajtót, hogy »az ne legyen tétlen«”. Javaslatuk számomra a legtermészetesebb. Önök azonban egy rendkívüli országgal állnak szemben, ahol az ellenzék a világon e területen is egyedülállóan nem hisz a nemzetközi sajtó tájékoztatásában. A nemzetközi sajtóval kapcsolatokat nem ápoltak és nem tartanak fenn, csupán az abban megjelent írásokat találják sérelmesnek. Javaslatukat a címzettek nem fogják megszívlelni. De köszönet biztatásukért azok helyett is, akiket ez nem érdekel. uA március 15-i megemlékezőknek Kedves Megemlékezők! Ha Budapesten nem lesz elegendő számú nemzetközi megfigyelő, nincs kizárva, hogy a Gyurcsány-féle rendőrség ismét brutálisan jár majd el. Az sincs kizárva – sőt -, hogy lovasrendőröket hajtanak a tömegbe. Önvédelmük érdekében talán érdemes lenne erre az eshetőségre felkészülni. Rohamozó lovasrendőrök ellen az egyik leghatékonyabb védekezés az, ha egy kötelet feszítenek ki keresztbe az utcán. A lovak egyszerűen felbuknak.

Tóth Gy. László barátomnak VIII. rész Kedves Laci! E levélsorozatnak egyik lényege az – és remélem, ez eléggé „átjön” -, hogy a magyar érdekek szempontjából az az előnyös, hogyha hosszú távú energiaszerződéseket kötünk. Nemcsak azért, mert akkor nem vagyunk kitéve az angolszász, neoliberális „spot market” szeszélyeinek, vagyis a tőzsdei árak pillanatnyi alakulásának, de a – gúnyból hadd használjak most MSZP/SZDSZ-es nyelvezetet – fasiszta, szélsőjobboldali amerikai-izraeli kormányzat kiszámíthatatlan lépéseinek, amelyek a legjobb esetben is „csak” regionális égéshez vezetnek. És az olajárak ezzel járó újabb robbanásához. Mert ugye neked sincs egyetlen pillanatig sem kételyed aziránt, hogyha Irán nukleáris létesítményeit megbombázzák, akkor az olaj ára ismét felszökhet, akár a jelenlegi ár duplájára vagy triplájára? Mielőtt felvennénk a fonalat a kínaiakkal, négy dologra kívánom felhívni a figyelmedet. Az egyik az, hogy azért az amerikaiak és a nyugati olajkonszernek is szeretnek hosszú távú szerződéseket kötni. Ha érdekükben áll. Talán hallottál róla, hogy jelenleg Bagdadban hihetetlen titkolódzások mellett folynak a tárgyalások egy olyan törvénytervezet kidolgozására, amelynek eredményeként harminc évre megállapodnának az iraki olajból származó jövedelem elosztásáról. Az első kérdés persze az, hogy mi a fene köze van az amerikaiaknak az iraki olajhoz? A másik az, hogy egy megszállt országban van-e legitim tárgyalópozíciója a Maliki-bábkormánynak, amelynek bármilyen megállapodását pillanatok alatt joggal rúghatja fel az a kormány, amely majd az amerikaiak kitakarodása után alakul meg? A másik dolog a globális amerikai lap, az International Herald Tribune január 25-i számának címoldalán kezdődő cikke, amely arról szól, hogy Andris Piebalgs, uniós energiaügyi biztos Berlinben arra figyelmeztetett, hogy Oroszország földgázkartellt akar kiépíteni Algériával. Oroszországból érkezik Európa földgázszükségletének 25, Algériából 10 százaléka. Piebalgs azt is elmondta, hogy egy ilyen erőforrás-koncentráció akadályozhatja a versenyt. Most szerinted azon magyar politikusok, akik alternatív forrásokat keresgélnek és diverzifikálni akarnak, de nem akarnak hosszú távú szerződéseket kötni, elsősorban persze a ruszkikkal (nyilván attól tartva, hogy vörös a gázuk és az olajuk), mit tennének, ha algériai földgázzal szeretnének „diverzifikálni”? A harmadik a szintén a múlt héten nálunk kirobbant ukrán-magyar áramvita. Ukrajnából a szűkös vezetékkapacitás miatt csak 450 megawatt áram érkezhet Magyarországra. Az előrelátó és okos Kapolyi László amerikai bejegyzésű cégével, a System Consultinggal 350 megawattnyi energiát hoz be, méghozzá olcsón, mert – azért is, hogy befektetéseit vissza tudja szerezni, nyilván nyereségesen – 2015-ig hoszszú távú áramvásárlási szerződést kötött az MVM-mel és persze az ukránokkal. Az, hogy a kormány most éppen az áram árát is emeli, nem von le azon tény igazából, hogy a magyar fogyasztók olcsóbban jutottak áramhoz és még az emelés után is olcsóbban jutnak, mintha e hosszú távú szerződés nem létezne. Miközben – és most egyszerűsítek a rövidség kedvéért – a rivális EMFESZ-nek csak a fennmaradó 100 megawatt jut és ennek mennyiségét kifogásolva támadta meg a delawari System Consultingot. Egy „kis” ukrán segítséggel, ugyanis az ukránok fel akarják mondani a Kapolyival kötött szerződést, mert az áramot a jövőben aukciókon értékesítenék. Amolyan neoliberálisan. Ehhez tudni kell, hogy az EMFESZ-ről két hete azt írta egy amerikai neokon elemző, a moldovai származású Vladimir Socor, hogy az Szemjon Mogiljevics magyar hangja. A korábban Budapesten élő, de már régóta Moszkvába visszaköltözött Mogiljevics pedig az FBI körözési listájának első helyezettje. Amihez csupán annyi hozzátennivalóm van, hogy vajon az FBI – amelynek nemcsak budapesti, de moszkvai irodája is van – miért nem kéri ki hivatalos csatornákon Mogiljevicset? Negyedszer pedig: két hete írtam neked a türkmenisztáni dél-jolotanszki óriás földgázlelőhelyről. A múlt héten a brit Guardianben erről a témáról egy igen érdekes cikk jelent meg. Mindezt úgy olvasd, hogy azok a magyar politikusok, akik nagyon érzékenyen viselkednek az oroszországi demokrácia állapotát illetően, meg se nyikkannak azzal kapcsolatban, hogy az orosz alternatívaként beállított és tervezett Nabucco-gázvezeték (amelyet az osztrák ÖMV mellett a Mol, a román Transgaz, a bolgár Bulgargaz és a török Botas „jegyez”) öszszekapcsolódna egy olyan vezetékrendszerrel, amelynek révén a Nabuccón áramlana iráni, azerbajdzsáni és türkmén (demokratikus) gáz. Akkor most nézzük a sztorit. Gurbanguli Mialikguljevics Bergymukhamedov – bocsánatot kér hosszú nevéért – csaknem elkerülhetetlen győzelme az elnökválasztáson nagy problémát jelent az USA és Európa számára, amelyek azon igyekezeténél, hogy a szabadság előre masírozzon, csak az a vágyuk nagyobb, hogy olcsón jussanak energiához – így a londoni lap. Türkmenisztánban van, írja – és erről már beszéltünk – a világ egyik legnagyobb földgázmezője. Évente a teljes uniós fogyasztás 11 százalékának megfelelő mennyiséget termelnek ki. Csakhogy a csővezetékexport útvonalai szigorúan orosz ellenőrzés alatt állnak. Szeptemberben a Gazprom, a moszkvai energiaóriás elnyerte a hozzáférést a nagy jolotáni gázmezőhöz. Ezzel megszűnt a múlt hónapban meghalt Szaparmurat Nyijazov, a világ egyik legkeményebb diktátorának azon vágya, hogy az orosz befolyást gyengítse. Putyin elnököt azonban nem érdekelte a demokratikus átmenet és gyorsan megszilárdította kapcsolatait Bergymukhamedovval. Miután az amerikaiak eltűrték Nyijazov autoriter személyi kultuszát és udvaroltak neki az energia ügyében, óvatosan nyilatkoztak az utódlásról. Az Európai Bizottság pedig januárban azt nyilatkozta, hogy az uniónak ki kell terjesztenie energiaérdekeltségeit Közép-Ázsiában, függetlenül az emberi jogoktól. Idáig a Guardian érdektelennek igazán nem nevezhető cikke. (Folytatás a jövő héten)