Sweet neocon

Tom Lantos képviselő, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának rangidős, demokrata párti tagja IV. rész Ön, az emberi jogok „bajnoka” (akinek 1990 előtt eszébe nem jutott volna védelembe vennie a Magyarországgal határos országokban élő, a kommunizmus miatt emberi, de kisebbségi jogaitól is megfosztott, vagyis duplán szenvedő magyarokat) július 19-én ezt jelentette ki: „Izrael mindent megtesz azért, hogy korlátozza a polgárok szenvedését, mint ahogyan azt bármilyen civilizált, felelős és legitim kormány megtenné”. Ehhez képest, Louise Arbor, az ENSZ emberjogi biztosa kijelentette, hogy egyes izraeli cselekmények a nemzetközi törvényeket sértik. Daniel Machover, ismert brit nemzetközi jogász szerint Arbor asszonynak igaza van, és így izraeli politikusok felelősségre vonhatók, ugyanis a nemzetközi jog tiltja az olyan támadás indítását, amelynél tudni lehet, hogy annak polgári áldozatai is lehetnek. Ön szerint tehát egy civilizált ország mentőautókat, kórházakat, gyerekeket, nőket, öregeket, menekültkonvojokat, újságírókat öl és sebesít meg, beleértve azt a BBC televíziót, amelyet az amerikaiak nem láthatnak. Egyébként fontos, hogy ennek a levélnek a dátumát megadjam, ugyanis egyhetes törökországi szabadságom miatt ezt előre írom, július 30-án. Azon a napon, amikor az izraeli légierő a legfrissebb jelentések szerint éppen mintegy 40 libanoni gyermeket ölt meg. Tegnap pedig a TV5 Monde, a világ harmadik legnézettebb francia nyelvű televízióállomása jelentette, hogy miután Izrael szétbombázott libanoni fűtőolajtartályokat Bejrúttól 40 km-re északra, és a kátrányos anyag a tengerbe ömlött, a libanoni környezetvédelmi miniszter szerint eddig soha nem látott ökológiai katasztrófa fenyegeti a Földközi-tenger térségét és a szennyeződés Ciprus, Szíria valamint a török riviéra, tehát Antalja és környéke felé terjed. Mire ez a levél megjelenik, lehet, hogy Libanon lakosságának már nem „csupán” egyötöde, hanem netán negyede vagy harmada földönfutó menekült lesz. Ön pedig – aki eközben nyaldossa ujjait – cinkos egy ország totális lerombolásában. Ön és a Bush-kormány szerint Izrael jogos önvédelmében pusztítja el szomszédját, mert a Hezbollah foglyul ejtett két izraeli katonát. Vajon ezen logikára támaszkodva – miután Izrael Dél-Libanont húsz éven át megszállva tartotta, félszáz elrabolt libanonit börtönben tart, nem is szólva a több ezer elrabolt palesztin fogolyról – az amerikai szuperfegyverekkel felszerelt izraeli armadát feltartóztató háromezres Hezbollah néhány „piszkos bombával” vagyis „amatőr” atombombával porrá égetheti Izraelt, szintén jogos önvédelemből? Hiszen Izrael még a Hezbollah támadása előtt szinte naponta sértette meg Libanon és Bejrút légterét, nem beszélve a szíriai főváros, a hatezer éves Damaszkusz fővárosának szuverén légteréről. Önök most Izrael totális támogatásával, szembe menetelve az egész világgal, feladják az amerikai nemzeti érdekeket (kötelező olvasmány: a Harvard Egyetem Kennedy Intézetének néhány hónappal ezelőtt az Izrael-lobbiról megjelent tanulmánya, amelyet a Demokrata idén április és június között 7 részben közölt). Vajon miért? Önt, személy szerint a legbestiálisabb gyilkosságok cinkosának tekintik és tekintem. És belátom, hogy önnel levelezni teljesen felesleges, mert ön csak a fegyverek nyelvén ért. Remélem, tudja, ezen a nyelven mások is tudnak beszélni. Annyit pedig hadd közöljek önnel: a világ népeinek óriási többsége annyira fogja sajnálni az agresszor esetleges jövőbeli megsemmisítését, mint ahogyan ön fájlalja a Libanonban megölt gyerekeket. (Vége)

Andrés Manuel López Obrador A mexikói Demokratikus Forradalmi Párt elnöke Tisztelt Elnök Úr! Egy hónapja írtam önnek levelet és nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül még egyet írok. Amit azonban ön tett azért, hogy újraszámlálják a választási forduló szavazatait a választásokon, amelyet ön és mexikóiak tízmilliói szerint az Amerika-barát nyertes ellen csalással veszített el elhanyagolható, 0,58 százalékponttal, az tiszteletet ébreszt bennem és úgy érzem, a Demokrata olvasóinak is tudni kell róluk. Ön július közepén egy egymilliós tüntetésen meghirdette a polgári engedetlenséget az újraszámlálás érdekében. A választási törvények szerint a mexikói választási bizottság szeptember elején hirdeti ki a hivatalos győztest a visszaélések kivizsgálása után. Mivel ön nem ismerte el vereségét és joggal nem bízik a hatóságokban, hívei testükkel őrzik a szavazatokat, nehogy azokat manipulálják vagy megsemmisítsék. Ön és választói egybeforrtak a közös akaratban. Oaxaca államban a tanárok blokád alá vonták a szállodákat és műemlékeket, hogy így hívják fel a figyelmet a választási visszaélésekre. Ha szeptemberig bármilyen drámai fordulat következne be a tiltakozási mozgalomban, ismét írok önnek.

Rolling Stones Kedves zenekar! Friss albumukon, az „A Bigger Bang”-ben elmondhatatlan örömömre van egy Sweet neocon című daluk. Amelyből süt, hogy önök is mennyire utálják a neokonzervatívokat. Azért, hogy terjedjen a neokonokról szóló számuk, álljon itt a „Sweet neocon” gúnydaluk első két strófája:

You call yourself a Christian I think that you’re a hypocrite You say you are a patriot I think that you’re a crock of shit And listen. I love gasoline I drink it every day But it’s getting very pricey And who is gonna pay? How come you’re so wrong? My sweet neo-con.

Magyarul (hevenyészett fordításban):

Kereszténynek hívod magad Azt gondolom, képmutató vagy Azt mondod, hazafi vagy Szerintem egy rakás szar vagy És figyelj! Szeretem a gázolajat, Azt iszom mindennap De nagyon drágul Ki fogja megfizetni? Hogy lehetsz ilyen káros Édes neo-szélhámos? És akkor most már csak magyarul:

Szabadság mindenkinek Mert demokrácia a stílusunk Hacsak nem vagy ellenünk Akkor tárgyalás nélkül börtönbe zárunk De egy dolog biztos Halliburtonnél az élet nívós Ha igazán ravasz vagy Brown & Rootnál invesztálhatsz…

Köszönet a dalért, amely nyilván roppantul fog tetszeni az itteni neokon klónoknak. (Amely mondatban a „tetszik” szó szintén gúny, akár a daluk, első sorától az utolsóig.)

Brian Whitaker The Guardian London Tisztelt kolléga! Lapja július 27-i számában tudósítást közölt A bejrúti trikóárus címmel. Így kezdődött: „A föníciaiak voltak az ókori világ legnagyobb kereskedői és a libanoniak az ő leszármazottaik. Libanonban – függetlenül attól, hogy milyen rosszak a körülmények – minden alkalmat ad az üzletkötésre”. Ezután beszélgetést idéz Ammarral, a régiség- és szuvenírkereskedővel. Kettejük párbeszédjét követően ez a mondat olvasható: „Épp a minap egy magyar diplomata, aki épp távozni készült Bejrútból, telefonált és utána 500 dollárt (270 fontot) költött szuvenírre”. Ez a mondat is szerepelt a Magyar Nemzetben másnap megjelent lapszemlémben. Ma, 30-án telefonált egy barátom, aki nemegyszer olvassa el a szemlézett, neki különösen tetsző cikkeket. Elmondta, hogy nem érti, mert az idézett cikkben nem találta a „magyar” szót. A cikkre ismét „rámentem” lapjuk internetes honlapján.. Megrökönyödtem, ugyanis én sem találtam benne. Szerencsémre igen nagy méretű fonott papírkosaramat még nem ürítettem ki, és abban megtaláltam tudósítása eredeti változatát, amelyben még szerepelt a „magyar” szó. Valaki – netán a szemle megjelenését követően – tehát e szót kivette, úgyhogy ott már csak a „diplomata” szerepelt, „magyar” nélkül. Praxisomban én még ilyen purgálással nem találkoztam. Nem tudná megmondani, hogy mi vezetett a „magyar diplomata” összetételben a „magyar” szó törléséhez? Egy ekkora tekintélyű lapnál egy ilyen törlést csak rendkívül súlyos ráhatás eredményezhet, és azt hiszem, ez precedens nélkülinek tekinthető. Itt megjelent nyílt leveleimet nem küldöm el a címzetteknek, de ezúttal kivételt tettem. Válaszát is közlöm és azt is, ha nem érkezik válasz.

Fikció Párt elnök VI. rész Térjünk rá a pontosságra és a szolidaritásra. Érthetetlen okoknál fogva a jobboldali politikusok jó része nem érti a pontosság fontosságát (bocsánat a rímelő szavakért). Azt hiszik, hogy nem üt vissza, ha nem érkeznek meg időben akár egy előadásra, akár találkozóra. Az „időben” kifejezés itt természetesen eufemizmus: a félórás, órás, akár annál hosszabb késés náluk megszokottnak számít. Az MSZP politikusainál ez nem így van. Tudom, hogy a jobboldali sajtóban ön gyakran azt olvashatja, a baloldali politikusok „idióták”, „hülyék”, „barmok” (amely jelzőket egyébként én sohasem aggattam rájuk, mert akkor ez azt is jelentené, hogy bennünket még a hülyék is legyőznek), de anynyira messze nem azok, hogy ne tudnák, hosszú távon minden udvariatlanságnak éppen úgy megvan a böjtje, mint ahogyan minden gesztusnak, a pontosságnak is, a learatható előnye. A jobboldali politikusok – és a jobboldali intézmények majd mindegyike – azt sem érti, hogy mennyire fontos levelekre válaszolni. Önnek, mint aki jobboldali pártot kíván létrehozni, tisztában kell lennie azzal, hogy a polgári értékeket – mint a pontosság, a levelekre válaszadás és a többi – nemcsak hangoztatni, de gyakorolni is kell. Ugyanis ha nem így tesz, egy idő után hívei megkérdőjelezik, hogy valóban vallja-e hangoztatott értékeit. Sőt, még hosszabb idő elteltével azt veheti észre, hogy hívei száma fogyni kezd, mert felfedezik, ön vizet prédikál és sokkal rosszabb bort iszik annál a másik oldalnál, amely e téren sokkal polgáribb módon viselkedik. Noha alapvető erények és értékek között hierarchiát felállítani nehéz, de a szolidaritás minden bizonnyal még a pontosságnál is fontosabb. Ami ugyancsak hiánycikk a jobboldalon és amely értékről önnek egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie. A kereket – mint múlt heti levelemben említettem – itt sem kell feltalálni. Vegyenek példát az ellenoldalról. Ahol nincs olyan miniatűr pozícióban lévő segítő, aki ne kapná meg az ellenszolgáltatást, vagyis a segítség jutalmát. (Folytatás a jövő héten)