Mivel sziklaszilárd meggyőződésem szerint a kettős mérce előtt nem lehet meghajolni, ugyanis ez a kettős mércét használók további felbátorodásához vezet, az itt következőkben gyakran használom majd Németh Imre szavait (csöpögő nyálú hatalomsóvárak), minden ilyen esetben zárójelben hozzátéve, hogy a szerző jog Németh Imréé, e rövidítéssel: "szjNI".

Ezt a zárójelet azért teszem ki, mert a csöpögő nyálú hatalomsóvárok (szjNI) szokása nemcsak az, hogy nekem tulajdonítanak olyan írásokat vagy mondatokat, amelyeket soha nem írtam (Pallagi úr is emiatt veszített pert ellenem), de előszeretettel idéznek tőlem nemhogy egyetlen mondatot, amelynek más értelme van, ha az előtte vagy utána álló mondatot is idézik, de azért is, mert a legtöbbször kipontoznak egy mondatomat, amely azután alkalmas a csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szjNI) előre gyártott céllal írt cikkei "érveinek" alátámasztására.

Ez ugyan a patkányszerűen gyáva emberek szokása, de a csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szjNI) ilyenek. Azonkívül éppen ezek a fajtájú emberek háborodnak fel a leginkább, ha nem idézik őket szakaszokon át, merthogy akkor – érvelnek – mondanivalójukat "kiszakítják" szövegösszefüggéséből. Ha pedig a csöpögő nyálú hatalomsóvárakat (szjNI) teljes egész kellemetlenségükben idézik, akkor természetesen a szövegösszefüggés hirtelen az egész univerzum, amelyből ellenségeik az ő "humorizálásukat" szakították ki.

Így tehát, ha ezt a levelemet visszaidézik, kénytelenek lesznek ismét kipontozni mondataimnak a zárójelben foglalt (szjNI) részét, hogy elérjék azt az aljas céljukat, amelyeket a csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szjNI) mindig is el akarnak érni. A céljukat természetesen részben elérik, amúgy azért, mert a sajtó nagy része a csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) csoport kezében van és az amerikai nagykövetség és egyéb szervek is onnan merítik különféle, rólunk szóló jelentéseiket.

Csakhogy a kipontozással ismét gyáva aljasság elkövetésére kényszerítem őket, és az igazság törvényszéke előtt nem lesz igazuk. De mi is történt? Gyurcsány Ferenc egyik kijelentésében arról értesülhetett az ország, majd a világ, hogy a magyar miniszterelnök terroristákat látott néhány olyan szaúdi focistában, akik baráti mérkőzést játszottak magyar labdarúgókkal. Mellesleg Szaúd-Arábia Amerika stratégiai partnere.

Ezt követően Nurszultán Nazarbajev budapesti változatának csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) média-udvartartása megpróbálta szultánja hibáját relativizálni, illetve bagatellizálni. Hogy terroristázása csupán vicc volt, és tulajdonképpen nem is történt rasszizmus, hiszen ő nem "arabokat", hanem "focistákat" nevezett terroristának.

Csakhogy azt mindenki tudja, hogy nemcsak kettőre leszűkíthető legkedvencebb országának focistáit sem nevezte volna "terroristának", hanem mondjuk a szlovák válogatottat sem. Ő csak arab focistákat nevez terroristáknak. És most vissza a Közleményhez.

Bándy kollégámnak a Fenyő-gyilkosságról szóló remek cikkét követően a csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) sajtó azonnal nekiment e lapnak és természetesen főszerkesztőjének. A Népszava például Bánáti János ügyvédet szólaltatta meg – ha jól értem, Gyárfás Tamás esetleges ügyvédje – és nyilatkoztatta egyszer az "Ügyvédi Kamara elnöke"-ként idézve őt, ami nem igazán etikus eljárás, hiszen Bánáti nem e minőségében oldalazott az ügyhöz. Egy másik ügyvéd pedig azt nyilatkozta a Népszava-cikkben, hogy "a Demokrata is megkérdezhette volna a rendőrséget".

Ehhez két dolog. Egyrészt az, hogy nekem egy barátom otthonról azt írta: Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója egyik reggel a Mokka című műsorban (erről a műsorról tőle hallottam először) azt mondta Havas Henriknek, hogy a rendőrség ismeri az elkövetőket, és meglesz a megrendelő is, aki egy ismert médiaszemélyiség. Hogyha ez a barátom jól hallotta, akkor Garamvölgyi László később mást mondott, mint korábban, amikor már tagadta, hogy az illető "médiaszemélyiség".

Másodszor pedig igazán mulatságos olvasni olyan buzdításokat a csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) sajtóban, hogy a másik oldalt is meg kell kérdezni, hiszen míg náluk rágalmazó cikkeikben rutinszerű a másik oldal szándékos elhallgattatása és elhallgatása, a mi oldalunkon ez a legnagyobb ritkaság: elég, ha valaki a Vasárnapi Újságot hallgatja, hogy tudja: nem a szerkesztőkön múlik, amiért a másik oldalt nem tudja megszólaltatni. De most nem ez a levél tárgya, hanem a szaúdi ügy.

A csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) sajtóbirodalom egyik oszlopa, az Élet és Irodalom jelentette meg az első cikket, amely hogy "ügyvédien" fejezzük ki magunkat, azt a hamis látszatot keltette, mintha én lennék az az Istvan Horkai, aki a szaúd-arábiai Arab News-ban cikket írt Gyurcsány ellen.

A dolog túlzottan nem érintett, mert azt már egy jó ideje tudom, hogy a csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) társaság minden ágy alatt engem vél megtalálni. Ők ilyenek. Beperlésre azért nem gondoltam, mert minden per időpazarlás, míg tényközlő munkámmal lényegesen kellemesebb hatást érek el – gyakoribb gyomorvérzést okozok a csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) oldalnak -, mint amit egy évekig elhúzódó per megérne, amelynek ugyanakkor komoly a lehetősége, hogy a csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szjNI) megtalálnák a kapcsolatot az ügy kiszignálásakor a csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) bíróságnál ügyeletes bírónőhöz vagy bíróhoz.

A rendkívül hosszú cikket arról, hogy ki rejtőzhet Horkai, az arab lapban író rejtélyes magyar újságíró mögött, egy Széky János nevű úr írta és az ezzel a mondattal fejeződik be: "Istvan Horkai cikkét Istvan Horkai druszája lapzártáig nem szemlézte". Mely mondat visszarímel cikke e korábbi részére: "Úgy sejtjük, az a tekintélyes zsurnaliszta, aki Al Maeenának pótolhatatlan információkkal szolgált Gyurcsányról és a magyarországi fejleményekről, legalábbis közel állhat a rejtélyes Istvan Horkaihoz. Akinek népszerű druszája e cikket gondosan szemlézte másnapi (sic!) Magyar Nemzetben (a főszerkesztő és a rangos újságíró konzultációját valamiért nem említve). És aki a másnap (sic)!) saját maga is közzétette véleményét az Arab Newsban".

E mondatokban, ahol ott nincs névelő, ahol kellene és ott van, ahol nem, az "aki" névmás igen ravaszkásan szerepel: érthető az Horkaira, de rám is. "Ügyes", mint a csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szjNI) írásai általában. Azt természetesen említenem sem kell, hogy a Magyar Nemzetben megjelenő lapszemléim minden bizonnyal a világ privát kézben lévő médiájának leggyakrabban és a legizzóbb fokú gyűlölettel kommentált lapszemléje. Hol kétoldalas "elemzés" jelenik meg róla a csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) médiában kárhoztatva, hogy túlteng benne a jobboldali lapok szemléje, hol azzal támadva ugyanazt, hogy abban szándékosan vannak túlreprezentálva az olyan baloldali lapok, mint a brit Guardian, csak azért, hogy a szemléző annak Amerika- és Izrael-ellenességét naponta ott szerepeltethesse.

A csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szjNI) ezután szokványos forgatókönyvük szerint haladtak. Egyikük médiuma elhintett egy vádat, a másik pedig felhívott, hogy nem én vagyok-e Horkai. E "másik" a Magyar Hírlap volt és annak – ha jól tudom – valami Újvári nevű külpolitikai rovatvezetője jelentkezett és megkérdezte, hogy én vagyok-e Horkai, aki az Arab Newsban ír, mert bennem sejtik a cikkírót.

Mondtam neki, noha nyilvánvaló, hogy mindennek az oka én vagyok, Horkai kivételesen nem azonos velem. A csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) birodalom lapja ezt másnapi cikkében a következő kontextusba ágyazta: "Az Arab News egyébként feltűnő érdeklődést mutat Magyarország iránt, különösen amióta egy Horkai István nevű budapesti újságíró is publikál a lapban."

Nos, már a mondat fogalmazása is jellemző a csöpögő nyálú hatalomsóvárakra (szjNI). Ugyanis az Arab Newst Magyarország korábban sem érdekelte, ahogyan a jövőben sem, hanem Gyurcsány sértő és vádló kijelentése okozta e lap figyelmének Magyarország felé fordulását. A cikk így folytatódik: "Ugyanazon a napon Lovas István, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója szokásos lapszemléjében viszont éppen az Arab News főszerkesztőjének előző nap megjelent, Magyarországról szóló cikkét idézte. A két írás azonos gondolatmeneten halad". Értik a technikát? A normálist "gyanúsnak" beállítani, hozzátéve az "éppen" szócskát.

Mert miért ne szemlézne egy lapszemlekészítő a másnapi lapban egy előző nap – tehát a szemlézéskor – épp a főszerkesztő tollából megjelent írást, amely élesen elítéli a magyar miniszterelnököt? Éppen. A cikkben szerepel ez a mondat: "Az Arab Newst szemlélő Lovas István lapunknak azt mondta, fogalma sincs, ki lehet Horkai István". Értik, ugye? Nem csak önök. A csöpögő nyálú hatalomsóvár (szjNI) szféra egy másik kitöltője, a népszabadságos Új Péter szerkesztésében működő, on-line Index nevű hírportál is, amely már egyenesen ezt írja "Az ÉS Lovas Istvánt, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítóját sejti Horkai mögött".

Miután az Index cikkére felhívták figyelmem, e-mailt küldtem a szerkesztőség több e-mail címére, ezzel a szöveggel: "Balliberális lapok, önöket beleértve, azt sejtetik, hogy az Arab News című szaúd-arábiai napilapban én jelentettem meg cikket Istvan Horkai néven.

Megszoktam, hogy a balliberális média minden ágy alatt engem keres és vél felfedezni. Amikor néhány éve az Egyesült Államok vezető lapja, a Forbes Sorosról írt egy igen hosszú, tényfeltáró cikket, egy balliberális lap szintén engem »talált meg« az angol nevű amerikai újságíró mögött. Mindezt eddig a balliberálisoknál szokásos paranoid összeesküvés-elméletek szövésére való természetes hajlamnak tekintettem. Most azonban úgy döntöttem, hogy beperlem mindazokat, akik e levelem kézhezvétele után Horkaival azonosítanak."

Az Index válasza: "Felhívnám a figyelmedet, hogy bar Szerinted mi egy balliberalis medium vagyunk (amit megrogzott libertariuskent ezennel visszautasitok), egyetlen mondattal, szoval sem allitottuk vagy sejtettuk, hogy Te azonos lennel Horkaival. A cikkben is csupan annyi szerepel, hogy az ES mit sejttet." Viszontlevelemben meglehetősen ironikusan utaltam az írás szerzőjének arra, hogy ha ő libertarius (vagyis a minimális államot szereti), akkor nagyon utálhatja az EU-t, ahol mindent egy szuperállam akar megszabni. Az ő viszontválaszából láttam, hogy szegény nem nagyon érti saját maga ellentmondásait.

A helyzet az egyébként – és ezt érdemes megjegyezni -, hogy a "libertariusok" nálunk nehéz helyzetben vannak, hiszen olyan lapokban írnak, amelyek EU-imádók. Mert a csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szjNI) a történelem során is minden esetben a "birodalmak" mellett voltak egy kisebb egységgel szemben.

Függetlenül, hogy a birodalmat nevezzék Osztrák-Magyar Monarchiának, a szovjet vagy az amerikai birodalomnak vagy az EU-nevű szuperállamnak. Ha lojalitáskonfliktusról volt szó, nem a kisebb entitás, vagyis saját hazájuk vonzotta rokonszenvüket, hanem a birodalom mellett tették le a voksot. A csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szjNI) tehát mindig birodalompártiak. Közöttük a néhány libertarius (angolul "libertarian") ma vagy csak hülye pózból vagy ideológiai csibészségből hódol ennek az idejétmúlt eszmének.

Vajon hány libertariánus (jobban szeretem ezt formát használni) kelt ki magából most, amikor a múlt héten a WTO, a Világkereskedelmi Szervezet az amerikai kormánynak megtiltotta, hogy államilag támogassa az amerikai gyapottermesztőket? Dogmáik használhatatlanságát egyébként Kínától Malajzián át Szingapúrig sok ország példázza, hiszen éppen ott fejlődik a legdinamikusabban a gazdasági, ahol az állam komoly szerepet vállal a gazdaság makroszintű irányításában.

(folytatjuk)