Lovas István nyílt levelei – Erőszakosak és rettegők
Bencze József r. altábornagy országos rendőrfőkapitány
Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr! Balla Irmát, a debreceni önkormányzat képviselőjét idén április 7-én gyilkolták meg. Az ön rendőrsége a gyilkosság után kijelentette, hogy a tettnek nem volt politikai oka. Kérem, számoljon be arról, hogy holt tart a nyomozás, és minek alapján tették az előbbi bejelentést, valamint azt, hogy a nyomozás jelenlegi állása szerint nem kell-e felülvizsgálni korábbi állításukat? Én e helyütt mindaddig minden héten felteszem önöknek a kérdést, hogy ki Balla Irma gyilkosa, ameddig a tettest meg nem találják, illet?leg ez a rovat megjelenik.
Vörös Tamás józsefvárosi fideszes önkormányzati képviselő
Tisztelt Vörös Úr! Döbbenettel olvastam a Magyar Nemzet augusztus 16-i számában, hogy önt ököllel bántalmazták azért, mert hajnalban a lakókra tekintettel szólni „merészelt” az üvöltő zene lehalkításáért. Az önre támadó banda ezt rikoltozta: „Ha nem takarodsz el, te fideszes g..i, szétszurkálom a családodat!” A józsefvárosi rendőrkapitányságon nem tudott feljelentést tenni, mert ott állítólag nem működött a számítógépes rendszer. Ön Pataki Tamásnétól – aki most szabad demokrata külsős bizottsági tag a józsefvárosi önkormányzatban – azt kérdezi, hogy az adóforintokból fenntartott iroda miként adhat otthont ilyen „rendezvényeknek”. Az legalább annyira megdöbbentett, hogy e sorok írásakor (az ünnepi szám leadása miatt már péntek délután) a Fidesz egyetlen szóval nem tiltakozott. A szolidaritás ilyen hiánya miatt kavarog a gyomrom. A nyaralás nem mentség. Mint ahogyan a tehetetlenség és tehetségtelenség sem. Holott fideszes képviselőket vernek véresre, gyilkolnak meg és koalíciós képviselők, illetve politikusok fenyegetnek revolverrel kerékpárosokat, vagy ütnek meg garázsuk előtt szomszédasszonyokat, ami azt mutatja: elszabadult a hatalmilag kivitelezett és támogatott vörös-kék fizikai erőszak.
Gillemot Katalin Az Auchan sajtósa
Kedves Gillemot Katalin! A Morvai Krisztina vezette Civil Jogász Bizottság augusztus 16-án az Auchan üzletlánc ellen országos bojkottot hirdetett. Ugyanis azt tapasztalta, hogy átvizsgálják azoknak a táskáit, akik nem vásárolnak semmit. „Az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos alapjogot sértő gyakorlat miatt a jogvédő szervezet az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordul”, állt a Magyar Nemzet másnapi számában, ahol önt is idézték. Egyebek között így: „az Auchan gyakorlata egyáltalán nem tér el más hazai és nemzetközi cégek gyakorlatától.” El sem merem képzelni, hogy ön – aki tisztességes ember – egy olyan óriási cég, mint az Auchan Magyarország Kft. nevében és kedvéért blöffölne. Ugyanakkor e lap nem egy külföldi szupermarketben már vásárolt olvasójának egészen más a tapasztalata. Az ön által képviselt cég szavahihetősége helyreállítása érdekében kérem, hogy e hasábokon jelölje meg pontosan azon egységeket, amelyekben átkutatják a nemvásárlók táskáját. Munkám megkönnyítése érdekében kérem, hogy lehetőleg brüsszeli, de ha ilyet nem tudna, belgiumi vagy franciaországi szupermarketeket jelöljön meg, pontos névvel és címmel azonosítva. De természetesen az ön kedvéért hajlandó vagyok Lisszabon és a Lajta között működő bármely szupermarketben állítása igazságtartalmát tesztelni.
Manninger Jenő a parlamenti Európai Ügyek Bizottságának fideszes tagja
Tisztelt Manninger Úr! Ha önről azt írom, szereplései rendkívül rokonszenvesek nekem, akkor a valóban létező mai közéletben nyilván az a vád is érhet, hogy „hízelgek”. Ezt a vádat természetesen azoknak előlegezem meg, akik egy Vadász-féle revolveres fenyegetést vagy vezető jobboldali politikusok elleni gyilkosságra felhívást is el kívánnak bagatellizálni. A lényeg: amikor az ATV-n Kálmán Olga, e gyorsan fonnyadó propagandista azt hazudta az ön arcába, hogy a Fidesz-kormány idején „nulla kilométer autópályát” építettek, ön ezt megcáfolta, de azt is mondta, hogy Kálmán félrevezetése „lényegtelen”. Kérem önt, hogy a jövőben határozottan nevezze hazugságnak az arcátlan hazugságot. Egyáltalában nem „lényegtelen” dolgokról van szó, hanem a leglényegesebbekről: a dolgok és szavak eredeti értelmének helyreállításáról és a másik oldal gazemberségének megnevezéséről.
Daróczi Dávid kormányszóvivő
Ön kormánya nevében jó hírnek nevezte azt, hogy a magyar gazdaság idén a második negyedévben az előző év azonos időszakához képest 1,4 százalékkal bővült, ami gyakorlatilag stagnálást jelent főként, ha figyelembe veszi Gazdag László közgazdász becslését, amely szerint a gazdasági növekmény felét elveszi a korrupció. Azt pedig szintén nem szabad elfelejteni, hogy önöknek még a Központi Statisztikai Hivatal is a kezükben van, miután annak korábbi vezetőjét, Mellár Tamást törvénytelenül eltávolították. Talán elhiszi nekem, hogy eddig már nem egy kormányszóvivőt hallottam nem egy országban nyilatkozni. De ezt a kommunikációs bravúrt öntől hallom először. Javaslom, hogy a jövőben ugyanígy, jó hír és örömként kommunikálja a kormányt érő egyéb katasztrofális híreket is. Mint tudja, exkommunista és szabad demokrata vezetés esetén a globális prosperitás és a határokon kívül lezajló egyéb pozitív folyamatok sohasem „gyűrűznek be”, csupán a negatív jelenségek. Vagyis várhatja, hogy a most Amerikában kirobbant jelzálogkölcsön-válság miatt igen súlyos gazdasági bajoknak néznek elé. Magyarán tomboló nyomornak. Miközben az ismét „ócsulásnak” induló forint miatt devizában felvett kölcsöneik miatt emberek tíz-ezrei veszíthetik el otthonukat. Attól persze ne féljen, hogy a média nem ágyaz meg ennek is: Aczél, Bolgár és társai varázsütésre visszatérnek majd az „ócsított” forintnál követett korábbi vonalukhoz, miután azt hirtelen otthagyva jó ideje beálltak az erős forint magasztalására. De hát a kommunista sajtó e régi harcosainak mit számít egy újabb fordulat? Ha tehát a forint eléri az euróhoz képest a 270 forintos lélektani határt, az öntől megszokott prepotens arccal álljon ki a kamerák elé, és azzal biztassa a házukat és lakásukat vesztőknek, hogy az olcsó forint azért jó, mert az emberek lakásuk elvesztésével elveszítik röghöz kötöttségüket, és így munkát vállalhatnak az ország másik végében is. Nem is szólva arról, hogy végre a General Electricnek szintén bővülhet a piaca, hiszen az „ócsó” forintért sokkal könnyebb exportálni izzókat az egykori Tungsramból. Említse meg azt is, hogy azért is jó a forint esése, mert az, aki a szlovák koronát néhány évvel ezelőtt 5,6 forintért vette és bespájzolt belőle, az most 7,6 forintért adhatja el. Hogy a szlovákoknak és a nem teljesen eszementeknek erről más a véleménye, ne zavarja: kormánya az ellopott milliárdokból kárpótolja majd önt is arra a szelíd négy Fidesz-évre, amely alatt önnek társaihoz hasonlóan a haja szála sem fog meggörbülni. Ezt szomorúan garantálom.
Gyurcsány Petschnig-féle közgazdászainak
Most már egyetlen védekezési lehetőségük van patrónus kormányuk történelmi tehetségtelenségének és páratlanul gyalázatos, ezt az országot ismét évtizedekre visszavető teljesítményének mentegetésére. Mondják azt, hogy a gyors gazdasági fejlődés antiszemita. Segítek az okfejtésben: biztos vagyok benne, hogy ha sokat ismétlik minden csatornán át, néhány nap múlva Kiss néni már ugyanezt ismételve telefonál be Németh Péterhez a hites tévébe. Vagyis legyen ez a „vonal”: „nem véletlen” (és e két szó kimondása előtt komoruljon el az arcuk, vállukat pedig nyomja a múlt terhe), hogy a régió országai olyan antiszemita és populista vezetés alatt egyként magas gazdasági növekedést érnek el, mint a Kaczynski fivérek, a Fico-koalíció, a „románok”, vagy – és ez legyen a fő vád – az Orbán idején volt. Orbánt feltétlenül az „ellenzék vezérének” nevezzék. A „vezér” szó hallatán ugyanis mindenki asszociál a „Führer”-re, mint ahogyan ezt akarják is. Ezután így folytassák a már felpuhított talajon: e populisták már a harmincas években is azzal a trükkel „turbózták fel” (egy-egy neologizmus bevetése mindig hatásos, mert akkor bizonyítják, hogy önök igazi modern kori narodnyikokként hús-vér emberek, akik még villamosra is szállnak,) a gazdaságot, hogy elkápráztatták az elvakult, mind szélsőségesebbé váló tömegeket. VW népautó, autópálya és a többi. (Az ne zavarja önöket, hogy a népautónál ma egyesek a Suzukira, az autópályánál mások pedig a kilométerenként 3 milliárdba kerülő gyurcsányi autobahnokra gondolnak, mert a zuhanórepülésben szegényedő emberek mind jobban hagyják el a karteziánus gondolkodás pályáit. Ami – és ekkor egy sóhajtásnyi hatásszünetet tartsanak – „tudjuk, mihez vezetett”. Haláltáborokhoz, gázkamrákhoz. És nemzeti katasztrófához. (Ugyanis önöknek köztudottan mindig a „legkellőbb” pillanatban jut eszükbe a nemzet. Amikor éppen a legnagyobb falatot lopják el előle.) Televíziós beszélgetőpartnerük természetesen nem fogja félbeszakítani önöket. Sőt. Együttérzően sóhajtgat majd. Ami egymaga tételük bizonyítása. A magyarok pedig megérdemlik sorsukat. „Ezek” – ahogyan az alakuló SZDSZ már 1990-ben utalt rájuk a választások előtt a „Club Tomaj”-ról és a választások előtt álló Magyarországról írt első, mélyen aljas New York Times-cikkben.
A profi rettegőknek
Augusztus 16-i hír: az Andrássy út fölött gyakorlatoznak majd augusztus 20-ra a vadászgépek. 150 méter alacsonyan húznak el. Az ott lakóknak azt tanácsolják, hogy tartsák nyitva ablakukat. Ugye önök – mármint az Andrássy úton lakók közül a koalíciópártiak – most nem rettegnek? Attól sem tartanak, hogy hat hónapos kisbabájuk felsír? Ami persze érthetetlen lenne. Ha… De emlékszünk. Mert nem önök voltak, akiknek félelmével és rettegésével jó néhány évvel ezelőtt tele volt a média? Nem önök panaszkodtak, hogy kisbabájukat még a Terror Házával átellenesen oldalon is a félelemtől rettegve tolják, ha egyáltalán? Emlékeznek, ugye? A pengefal miatt. Amelytől olyan hirtelen szűntek meg rettegni, mihelyst Schmidt Máriáról, a Terror Háza igazgatójáról kiderült, hogy önök őt tulajdonképpen nem is gyűlölik, mint amilyen hirtelen leálltak utálni és bojkottálni a Nemzeti Színházat abban a pillanatban, amikor azt Jordán Tamás vette át. Most éppen az árpádsáv miatt rettegnek. Tudják, én ebben az egészben csak azt nem értem, hogy eddig miért nem állt ki egyetlen, elhatárolódásra felszólított politikus a jobboldalon, és követelte önöktől az elhatárolódást az árpádpajzsos, turulmadaras címertől, amely a Gyurcsány-féle Nemzetbiztonsági Szolgálat jelképe. Avagy az árpádpajzs és turulmadár bájos, demokratikus és simogatandó, ha azt szemkilövő kormányuk a védtelen polgárok lehallgatására szakosodott intézménye bejáratát díszíti? Szóval már megint bizniszelgetünk a rettegéssel, hölgyeim és uraim? Márpedig a valódi rettegés helyett a rettegéses biznisz rosszra vezet! Szöges drótok mögé! Nem tanulnak a történelemből?
Tamás Gáspár Miklós: az e heti folytatás torlódás miatt a következő hétre csúszik. Légy türelemmel.