Miután igen korlátozott a helyem, csak néhánnyal szolgálok. De ha kívánja, kérem jelezze e hetilap vezetőségének, hogy a példák hányszorosát óhajtja megismerni, a kifütyült nyugati politikai vezető azonosításával. Önért e lap szerkesztői talán még terjedelmi kivételt is tesznek. Bush elnököt például 2004. január 15-én Atlantában Martin Luther King sírjánál fütyülték ki fekete tüntetők akkor, amikor koszorút helyezett el a néhai polgárjogi harcos sírjánál, holott az elnök jobbján Coretta Scott King, Martin Luther King özvegye, balján pedig Christine King Farris, King testvére állt. 2004. február 21-én Bush elnököt a saját pártja gyűlésén is kifütyülték, mert a republikánusoknak nem tetszett, hogy Bush legalizálni akarta az illegális bevándorlókat.

De folytatom a példákat. Sajnálattal tudatom önnel, hogy 2003. augusztus 23-án francia kollégáját, Raffarin miniszterelnököt fütyülték ki a párizsi atlétikai világbajnokság alkalmával. 2002. május 12-én pedig a korzikai Ghjuventú Indipendentista, a sziget függetlenségéért küzdő fiatalok szervezete a miniszterelnököt épp a francia nemzeti himnusz alatt fütyülte ki. Harmincezren. De Franciaország jobboldali elnöke sem járt jobban, amikor a jobboldali UMP párt mintegy nyolcszáz liberálisa azért fütyülte ki 2004. szeptember 29-i gyűlésükön, mert szerintük Chirac nem tartott be egy szerintem jelentéktelen ígéretét a közlekedéssel kapcsolatban.

Az ön támogatóját, Schröder kancellárt a Hartz IV nevű szociális nyirbálás miatt dobálták meg úgy tojással, hogy ha ugyanaz ön ellen irányult volna, Gergényi rendőrkapitány úr ijedtében lenyelte volna saját ezüst karkötőjét. Ez egyébként 2004. augusztus 24-én történt. Azt pedig nem is említem, hogy a felsoroltak soha nem sértették meg a választópolgárokat, ellentétben önnel és kormánya tagjaival, akik nemegyszer gyalázatos dolgokat vágnak a kormányzottak fejéhez. Képzelje el, mi lenne, ha egy jobboldali kormány idején az esélyegyenlőség nevében és jegyében az ön kinevezettjeit (Lévai Katalint, Bozóki és Bárándy urakat például) visszamenőleg ugyanannak neveznék (nyálukat csorgató pénzsóvároknak), mint nevezte Németh Imre mezőgazdasági miniszter Magyarország minden bizonnyal legtisztességesebb és legjobb arcú embereit, a gazdákat.

Kuncze Gábor az SZDSZ régi-új elnöke

Tisztelt Elnök Úr! A véletlen szeszélye folytán szinte két perc eltéréssel olvastam, hogy – nagy örömömre – önt újraválasztották szabad demokratái, majd pedig a BBC Világszolgálatát bekapcsolva hallottam, hogy a 25 évvel ezelőtt lelőtt Oscar Arnulfo Romerót, San Salvador (Kuncze úr, ez El Salvador fővárosa) püspökét szentté kívánják avatni. Nem tudom, hogy tudja-e, miért lett mártír e rettenhetetlen ember? Azért uram, mert állandóan politizált. Például társadalmi reformot hirdetett, amiért rásütötték a "marxista" bélyeget. Éppen akkor lőtték le, amikor a főváros katedrálisában szokása szerint áttekintette a hét politikai eseményeit ("hechos de la semana", ahogyan a népszerű homíliáit nevezték), és ezt mondta: "Isten nevében és a szenvedő nép nevében, akik sikolyai és kiáltásai felhallatszanak az égig és naponta lesznek hangosabbak, könyörgök hozzátok, és megparancsolom Isten nevében, hogy vessetek véget az elnyomásnak". Az amerikai támogatású salvadori hadseregnek ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Egyébként Romero püspök temetésen felrobbantottak egy bombát és még lövöldöztek is, aminek 39 halálos áldozata lett. Azon a fertályon, Kuncze úr, a katolikus papok – áldja meg őket az Isten ezért – nagyon szeretnek politizálni. Ezért vetették börtönbe Kubában Jaime Ortegát, Havanna püspökét is. Meg is kínozták. Amikor 1972-ben egy pap zárkatársa a Castillo del Principe fegyházban meghalt, hátgerincét eltörve találták. Tudja, kínozták őt is, mint Mindszenty hercegprímást azok, akik gyermekei közül nem egy önre szavazott most a hét végén.

De a politizáló latin-amerikai papok példáit folytathatom. 1998 áprilisában Juan José Gerardi püspököt furkósbottal verték agyon Guatemala városban két nappal azt követően, hogy vezetésével egy 1400 oldalas jelentést adott ki az ottani katolikus egyház az akkor már 30 éve folyó polgárháborúról és annak elképesztő számú áldozatáról. Kuncze úr, ön és pártja elítéli Romeró és Ortega püspököt politizálásáért? Ugye nem?

Viszont az ön pártja úgy véli, hogy jogában áll diszkriminálni az egyetemes katolikus egyház egyes papjait (történetesen a magyar klérust) és annak megtiltani, hogy az politizáljon akkor, amikor a papság látja azokat a szörnyű állapotokat, amelyeket az önök uralma teremtetett meg Magyarországon. Ahol a rendőrség úgy tesz, mintha nem tudná, hol laknak a legsúlyosabb maffiózók, embereinek idejét autósok vegzálására fecsérelve. Ahol nem a tisztességes gazdák és általában a tisztességes emberek a követendő példák, hanem az olyan emberek a modellek, akiknek még a rutinos Castróék fogdmegjei sem tudnák eltörni gerincüket, mert nem találnák. Az ön pártja nagyon kártékony párt. Nemcsak azért, mert képtelenek lennének kimondani olyan egyszerű és másoknak természetes mondatokat, mint hogy "szeretem a határokon túli magyarokat" (is), de rendszere besegítik a hatalomba azokat, akik korábban párttagként síboltak, ma privatizátorként. Azért is, mert az önök folyamatos programja nemcsak a nemzeti érzés aláásását célozza, de a valóban súlyos bajok helyett a marginális kérdések középpontba állítását. El tudja képzelni, mennyire megvetek egy olyan pártot, amelynek az a központi kérdése, hogy Ungár Klára hány éve meleg és nem az, hogy Magyarországon oly sok gyerek fekszik le éhesen? Vagy hogy – hiszen önöket nagyon foglalkoztatják a "globális" problémák – évente 10 millió 5 éven aluli gyermek hal meg a világon alultápláltság, járványok és fertőzött ivóvíz miatt? De nem akarom folytatni, mert akkor elveszem a helyet a szaúdi témától.

Visszatérve levelem elejére, azért örülök, hogy önt újraválasztották, mert ön már olyannyira elnyűtt, unalmas húszsák lett, hogy vezetése alatt jóval nagyobb az esélye annak, hogy végre valahára kiesnek a törvényhozásból, mintha a liberális klientúra nagy részének szemében az önnél jóval frissebb Fodor Gábort választották volna meg. Szóval gratulálok.

A szaúdi ügyben negatívan érintetteknek

3. rész

Lassan azért közeledünk a végkifejlethez. Egyébként igencsak "élvezetes" a balliberális médiumokban olyan címeken kirohanásokat olvasni, hogy "Válogatott magyargyalázás" Érdekes, ilyenkor – amikor Gyurcsány "bakizik" -, akkor eszükbe jut, hogy egy – ez esetben egy szaúdi újságírónak – a magyarokat gyalázni nem szép dolog. Ha Eörsi Mátyás bántja a magyarokat, ez a tantusz nem esik le. És most vissza ahhoz, hogy miért dühített fel más szempontból is, hogy az Arab Newsban két cikket is megjelentető Horkait a csöpögő nyálú hatalomsóvárak (szerzői jog: Németh Imre) nekem tulajdonítottak. Azért, mert itt különösen pregnánsan ütközött ki egyik tulajdonságuk: egy dologról lehúzni minden jogtalan bőrt.

Esetemben ugyanis ha van arab ország, amelyet hosszú évek óta bíráltam – ellentétben éppen e királyságról elsősorban főleg 2001. szeptember 11-e előtt mélyen hallgató balliberális lapokról -, akkor az Szaúd-Arábia. 1996. dec. 7-én például ezt a hozzászólást írtam a Magyar Nemzetnek, amely – meglepetésemre – december 18-i számának Vitafórum rovatában Szép vágyálom címmel közölte is.

Ezt írtam: "December 7-i számukban »Madam Secretary« " Reszkessetek diktátorok címmel washingtoni tudósítójuk a New York Timesban pénteken nyilatkozó Charles Gati politológia professzor szavaiból idéz. Gati – aki egyébként jelenleg az Interinvest nevű globális pénzkezelő cég alelnöke – szerint mivel az új amerikai külügyminiszter asszony a totalitariánus rendszerek üldözöttje, mostantól reszketni fognak a diktátorok. Szép vágyálom. Kár, hogy nem így történik majd. Ugyanis nehéz elképzelni, hogy például a szaúdi uralkodók mától reszketnek. Nem fognak. Az Egyesült Államok stratégiai érdeke, hogy a földkerekség egyik legelnyomóbb és legaljasabb rendszerének vezetői jól érezzék magukat, tehát biztonságban élhessenek. Szaúd-Arábia stabilitásának fontossága Albright asszony diktatúraellenességét el fogja nyomni, mivel az előbbi Amerika nemzeti érdeke, az utóbbi csupán egy vezető tisztségviselő tiszteletreméltó vágya. Sőt, még a féldiktátorok sem fognak reszketni. Mint például a hatalmat választási csalásokkal és egyéb illegális úton immár több mint hét évtizede magának biztosító mexikói Intézményes Forradalmi Párt sem fog reszketni, sem a pártból kikerülő mostani elnök. Ugyanis Mexikó stabilitása is Amerika nemzeti érdeke. Ezt egy politológusnak és egy nagy cég alelnökének illenék tudnia."

A Pesti Hírlapban 1997. januárjában pedig Kinek kell a demokrácia címmel megjelent cikkemben ez a mondat is szerepelt: "Hogy Szaúd-Arábiában a nőket hűtlenségük miatt befalazzák vagy netán lefejezik, az éppen olyan másodlagos kérdés az amerikai kormány nézőpontjából, mint az, hogy a magyarországi ellenzék hány óceánon túli Lukács-tanítványt kér meg újabb és újabb blöffjei propagálására vagy más csatornák igénybevételére."

A Kapu folyóirat 2001. novemberi számában egyebek között ezt írtam Szaúd-Arábiáról: "A szeptember 11-i terrortámadást követően Oszama bin Laden családjának 14 tagját vitték ki szép csendben az Egyesült Államokból. Hogy hová? Hazájukba és otthonukba. Szaúd-Arábiába. Rijádban ugyanis a monarchák kissé aggódtak, hogy a szaúdi polgároknak némi baja esne a bosszúálló amerikaiak kezében. Hiszen az öngyilkos repülőgép-eltérítők közül tizennégyen szaúdi polgárok voltak. Ahogyan bin Laden vagyona is szaúdi. Az amerikai-szaúdi viszonyt ismerők azt suttogják, a 14 ember gyors távozása egyetlen embernek köszönhető. Úgy hívják, hogy Bandar bin Szultán. Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete. Akinek akkora hatalma van az amerikai kormány fölött, mint amekkora hatalmat a tele whiskys üveg gyakorol Horn Gyula, volt magyar miniszterelnök akarata felett. Október 6-án nyugatiak ellen robbantottak Szaúd-Arábiában.

Vajon az FBI-t engedik majd nyomozni a tettesek után? Hat évvel ezelőtt Rijádban négy amerikai katonát öltek meg. Mielőtt az FBI kihallgathatta volna azokat, akiket a merénylettel gyanúsítottak és elfogtak, hogy megkérdezzék őket, kapcsolatban álltak-e Oszama bin Ladennel, a szaúdiak gyorsan lefejezték őket. A fej nélküli ember ugyanis köztudottan keveset beszél. De ezt történt akkor is, amikor az amerikai légierő 19 tagját gyilkolták meg Dahranban, a Kobár-tornyok felrobbantásával. Oszama bin Ladennek nem csak a vagyona származik Szaúd-Arábiából. Ma is számos fedőszervezete gyűjt neki pénzt. Nem beszélve arról, hogy az iszlámnak a szaúdi királyságban "használatos" vahabita formája az iszlám talán legkeményebb válfaja a talibanizmus után. És a vahabita szélsőség (hogy a liberálisok kedvenc szavát használjuk) terjeszkedik.

Az sem titok, hogy a szaúdi elhárítás sokat tud a Hamaszról, de nem mond el semmit az információjából az amerikaiaknak. Arról is tud, hogy miként csordogál a pénz Szaúd-Arábiából az al-Kaidához. Azt sem árulja el. Nem kellene tehát New York mellett Rijádot is bombázni?"

(folytatjuk)