Mahmud Abbasz A Palesztin Hatóság Elnöke

Tisztelt Elnök Úr! A világon meglehetős közmegegyezés van abban – beleértve a Bush elnök ellenségének igazán nem nevezhető Tony Blair brit miniszterelnököt is -, hogy az izraeli-palesztin konfliktus földünk legégetőbb és legveszélyesebb szembenállása, amely a terrorizmus legrémisztőbb tetteinek elkövetéséhez is vezethet, beleértve az úgynevezett „piszkos bombák” felrobbantását, amelynek legkevesebb tízezrek válnak áldozataivá. Ameddig ez a viszály nem oldódik meg, senki nem lehet biztos abban, hogy országában nem kerül sor terrortámadásra. E konfliktus megoldásához arra van szükség, hogy megszülethessen a független palesztin állam, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem és hogy visszatérhessenek a földjükre az ott egykor többségben élő, évtizedek óta menekülttáborokban nyomorgó palesztinok. Elődje, a néhai Jasszer Arafat elnök tisztánlátása után fájdalmas figyelni az ön megfelelni akarását. Nemcsak az ön, de mindannyiunk dolga, hogy ön a történelemkönyvekbe egy afgán Hamid Karzaiként szeretne-e bevonulni, vagy olyanként, aki meg tudja teremteni azt, ami e glóbusz minden lakójának joga, vagyis azt, hogy független, szuverén államban éljen. Tudja ön, hogy ha az ön politikáján múlik, mikor lesz palesztin állam? Soha, elnök úr. Önök a négypárti „útiterv” minden rendelkezését gyakorlatilag betartották. Az ön megválasztása óta Izrael ellen lényegében nem követtek el terrortámadást. Mit kaptak cserében? Mintegy 40 palesztint öltek meg. Izrael halogatja illegális telepeseinek kivonását a Gáza-övezetből, arról pedig hallani sem akar, hogy Ciszjordániát felszabadítsa és hogy kivonja csapatait a Golán-magaslatokról. Izrael úgy tesz, mintha „félne” rosszul felfegyverzett szomszédaitól, miközben 200-300 atomtöltetű fegyvere van és az Egyesült Államok évente milliárdokkal segíti nemcsak a gazdaságát, de fegyverzetének folyamatos modernizálását is. Az útiterv követelményeinek ellenére ma több palesztint tartanak izraeli börtönökben (nyolcezret) mint az ön hivatalba lépése előtt és a két országot faji alapon elválasztó fal befejezéséhez közeledik, nemcsak az útiterv rendelkezéseit megsértve, de a Hágai Nemzetközi Bíróságét is. Most pedig igyekszem előre jelezni azt, ami történni fog, holott a jóslatok meglehetősen ingatag talajon állnak. Az ön és kormánya minden igyekezete ellenére a másik oldal folyamatosan talál majd ürügyet, hogy ne teljesítse az útiterv ráeső feladatát. Önre a másik oldalnak csak azért lesz szüksége, hogy a 48 éves megszállás ellen fellépőket ártalmatlanná tegye. Ennek ellenére sem földjüket, sem vizüket nem kapják vissza, területeik megszállása folyatódni fog, mert ürügy mindig lesz arra, hogy ön „nem tett eleget” az önre háruló kötelességeknek. Tiszta szívemből remélem, hogy nem nekem lesz igazam és hamarosan egy életképes palesztin államot tud megalakítani.