Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez önöknek a választásokig írt első és utolsó levelem. Brüsszelben a Nemzetközi Újságíró Szövetségnél, a világ legnagyobb újságíró-szervezeténél érdeklődtem, hogy érkezett-e panasz bárkitől Magyarországról, amely informálja őket, hogy miként zsarolja Gellért Kis Gábor, a Magyar Rádió Kuratóriumának elnöke a magyar közszolgálati rádiót. A válasz kategorikus és rövid „nem” volt. Vagyis önök egy olyan zsarolásos ügyben, amelyben Gellért visszatartja a rádió pénzének egy részét, mert Kondor Katalin, a leköszönt elnök nem a neki tetsző helyettest választotta, nem tiltakoztak. Az ügyet egyébként a vezető jobboldali párt egyik tagja oly súlyosnak ítélte, hogy nemzetközi sajtókonferenciát is beígért. Az a tény, hogy nálunk egyetlen olyan újságíró-szervezet sincs, beleértve az önökét, amely az ügyben tiltakozását eljuttatta volna nemzetközi fórumokra, egyszerűen a józan észt nem csak súrolja, hanem halálra gázolja. Erre én más országból példát nem tudnék felhozni. Utoljára igyekszem viszont azt elmondani, hogy ha itt jövőre jobboldali győzelem születik, három-négy hónapon belül a másik oldal valamennyi médiaszervezetének üvöltésétől lesz hangos a világ olyan ügyek miatt, amelyek hordereje a Gellért-féle zsaroláshoz képest nemcsak hogy eltörpül, hanem valójában javarészt fikció lesz. Ekkor pedig az akkori kormány hiába igyekszik „mentségéül” felhozni azt, hogy a majd Budapestre repülő, vizsgálatok tucatjait indítványozó szervezetek 2002 és 2006 között csöndben maradtak. E szervezetek teljes joggal felteszik a kérdést, hogy „hol van az erre vonatkozó dokumentum” és hogy miért nem tiltakoztak akkor? Márpedig ebben igazuk lesz. De ha egyedül nekem ez a véleményem, igazán nem kívánom ezt többet hangoztatni, mert még a végén kiderül, hogy én vagyok a hülye. Úgyhogy önöknek van igazuk. Köszönöm, hogy nem tiltakoztak. Ma ez a módi. Kizárólag nálunk. A föld 200 országa közül. Gellért úrnak pedig azt üzenem: húzzon nyugodtan tovább a zsarolás srófján, mert következmények nélkül teheti meg.

* * *

Solymosi Frigyes

A Professzorok Batthyány köre egyik alapítója és elnökségi tagja Ígérem, a választások végéig ez lesz az önhöz írt utolsó levelem. Ön nem is érdemel többet azután, hogy egy megdöbbentő önleleplezéssel felérő „Pontosítást” közölt e helyütt a múlt héten. Ön itt kifogásolta ugyanis, hogy az Élet és Irodalom című hetilapban megjelent egyik cikkébe a Soros-féle szerkesztőség belenyúlt, és ők biggyesztették oda a „Helyreigazítás-gyűjtemény a Magyar Nemzettől” szöveget. Miután e cikkét hónapokkal korábban írta, és utána ezért nem tiltakozott, teljesen egyértelműnek tűnt, hogy önnek ez ellen semmilyen kifogása nincs. Ön múlt heti „pontosításával” így nem kevesebbet állít, mint azt, hogy míg ön egy balliberális – méghozzá ilyen – laptól eltűri a szerkesztőség olyan önkényes belenyúlását, hogy az ön szövegét a jobboldal ellen hegyezzék ki (feltételezve, hogy a „szerk.” megjegyzést nem ön írta – cikkíróknál ez nem ritka), addig az ő belenyúlásukat velem akarja pontosíttatni. Ez nem hogy egyenlő távolságtartás, hanem erős részrehajlás az ő javukra. Vagyis pontosan azért a szerkesztői beavatkozásért követelt az ügyben ártatlan Demokratától pontosítást, mint amiért nem kért helyesbítést egyik gyakori megjelenési helyén. Ezzel teljesen egyértelművé tette, hogy önhöz melyik lap és melyik oldal áll közelebb. És „pontosításával” a szememben oly mértékben diszkvalifikálta magát, hogy ezután akár naponta támadhatja a Népszabadságtól a Magyar Hírlapon, de akár az ocsmány kifejezésektől hemzsegő Magyar Narancson át az Élet és Irodalomig bármelyik másik oldalhoz tartozó lapban a jobboldali sajtót és annak tagjait, reagálni ezekre a választásokig semmilyen körülmények között nem fogok.