Független Jogász Civil Bizottság Morvai Krisztina és Völgyesi Miklós társelnök, Gaudi-Nagy Tamás, Horváth Attila, Juhász Imre, Kabódi Csaba és Szőör Anna Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Február 23-án nyilvánosságra hozott jelentésük után Magyarországon már semmi nem lehet úgy, mint korábban. Az vízválasztó, a szó legteljesebb értelmében. Önök dokumentálták azt, amit ugyan eddig is tudtunk vagy sejtettünk, de így, ilyen részletességgel, ilyen alátámasztással és ilyen jogi keretben nem fogalmazta meg senki.

252 oldalas jelentésükből kiderül, hogy ami Magyarországon elsősorban tavaly október 23-án történt, az nem is a Kádár-, de a Rákosi-korba jelent visszalépést. Elsősorban ami a rendőri brutalitást és a jogtalanságokat illeti. „Bizottságunk sem az állami költségvetésből, sem egyetlen politikai párttól nem kapott honoráriumot, sőt dologi költségtérítést sem. Kiadásainkat magunk fedeztük, ideértve honlapunk költségeit, telefonhívásainkat, s minden egyéb felmerülő költséget”, írják jelentésük bevezetőjében. Szemben a Gönczöl-jelentés összeállítóival. Arról a kilenctagú bizottságról van szó, amelyet kormányhatározattal hoztak létre, és, mint fogalmaznak, „helyét, titkárságát, infrastruktúráját az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium biztosította. Működésére ötmillió forintot fordítottak közpénzből”. E bizottság – mint kiemelik – „nem tanulmányozta a jogsértettek konkrét ügyeit”, ami nélkül „nem lehetséges a 2006. szeptemberi és októberi események reális feltárása”. Ehhez jelzők sem szükségesek. Az alábbiakban önöket „jobboldaliaknak” nevezem (és most semmiképp nem teszek pontot ide, nehogy ezt mondaként idézze a másik oldal, noha az ettől függetlenül pontot hazudhat ide) abban az értelemben, hogy jelentésük elolvasása után kiderül: ebben az országban magát ezek után tisztességes, az emberi jogokat és a demokráciát tisztelő ember magát nem nevezheti másnak, mint jobboldalinak, hiszen hazai szövegkörnyezetben a „balliberális”, a „baloldali” és egyéb fogalmi meghatározás „kormánypártit”, vagyis egyet jelent azokkal, akik a polgárok alapvető szabadságjogát korlátozni kívánják, a legbestiálisabb rendőrterrorhoz, ügyészi és bírósági justizmordhoz asszisztálnak, illetőleg azt elfogadják, sőt helyeslik. Önöket ebben az értelemben nevezem jobboldaliaknak. Méghozzá olyan jobboldaliaknak, akik példát mutatnak az egész jobboldalnak, hogy alulról építkezve, nem várva állandóan akadozó vezérlői segítségre, igenis hegyeket lehet megmozgatni, miközben egy tapodtat nem tesznek engedményt a dagályosságnak, a határidők be nem tartásának, a pontatlanságnak és a legszigorúbb szakmai követelmények legcsekélyebb hiányának. Azt pedig szintén a legmélyebb elismerés illeti, hogy „Bizottságunk – alapítvánnyá alakulva – az elkövetkezendőkben e kártérítési kérdésekben történő kutatást, a jogi kérdések tisztázását és a kártérítések előmozdítását is feladatának tekinti”. Végre, végre és végre. Ugyanakkor legyenek önök bármennyire tiszta szívűek, bátrak és értelmesek, talán nincsenek teljesen tudatában annak, hogy milyen gigászi tettet hajtottak végre. Amire az 1990-es fordulat éve óta egyszerűen nem volt példa. Szótáramban sajnos a „köszöneten” kívül nincs szó, amivel ki tudnám fejezni hálámat. Ezt – felmérés nélkül is tudom – milliók nevében teszem.

Sólyom László Köztársasági elnök Tisztelt Elnök Úr! November első hetében itt az önhöz írt levelemben idéztem Herczegh Géza, a Hágai Nemzetközi Bíróság volt bírája; Jávor Béla ügyvéd; Király Miklós tanszékvezető egyetemi docens és Zlinszky János volt alkotmánybíró október 12-i, mások között önhöz is írt levelét, amelyben egyebek között ez olvasható: „A legsúlyosabb megítélés alá azonban az esik, ha független, csak a törvényeknek alávetett bírák, akiknek döntése garanciális jellegű, a tömegével előállított gyanúsítottakat megfelelő bizonyítékok és körültekintő eljárás híján, a kötelességszerű érdemi vizsgálat nélkül helyezték előzetes letartóztatásba. Több esetben már elsőfokú ítéletet is hoztak olyan személyekkel szemben, akiknek – az eset összes körülményeit megismerve – bűnössége kétséges vagy olyan jelentéktelen, hogy a rájuk kiszabott büntetés mesze eltúlzott. Sérti a jogállamiságot, hogy esetenként személyükben és a tett tárgyi súlyában kismértékű társadalomra veszélyes cselekmények büntetése messze nincs arányban a közelmúlt nem egy igen kirívó, jelentős súlyú bűncselekménye elkövetőjével szemben alkalmazott ügyészi indítvánnyal, illetve meghozott ítélettel.” A Civil Jogász Bizottság múlt héten megjelent, széleskörűen dokumentált jelentése a fenti eminens jogászok levelét messzemenően alátámasztja. A jelentés szintén pozitívan áll ki a közkegyelem mellett, és elítéli a Gönczöl-jelentés ellentétes álláspontját, amely szerint helyes volt a különben sok-sok milliárd forint kárt okozó egykori, gazdasági indíttatású taxisblokád idején a közkegyelem, de az most nem helyénvaló. A független Civil Jogász Bizottság jelentése azt is kiemeli, hogy akkor jóval nagyobb és jóval szélesebb körben elkövetett bűncselekményekre adtak amnesztiát, míg most elsősorban hamis rendőrtanúzások alapján ítélnek el ártatlanokat. A közvélekedés szerint ön kiszámíthatatlan. Szeretném – mint azok egyike, aki önt eltartja -, hogy a jövőben a legszigorúbb következetességgel háborodjon fel az embertelenségen, az emberi jogok megsértésén, és tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket hatalmában áll megtenni. Vagyis ne késlekedjen, és azonnal javasolja az Országgyűlésnek a közkegyelem kihirdetését, hiszen még most is brutálisan megkínzott ártatlanokat tartanak fogva.

Ottrubay István Az Esterházy Alapítvány kurátora Tisztelt Ottrubay Úr! Az alábbi nyílt levelet jelentettem meg önhöz a Magyar Nemzetben 2002. szeptember idusán: „Tisztelt Ottrubay Úr! Ön pénteken azzal hívott fel, hogy megtudta, a (betiltott) Sajtóklub a burgenlandi Szentmargitbánya melletti kőfejtő parkolójában kíván rendkívüli összejövetelt tartani. Ön elmondta, a parkoló az Esterházy Alapítvány tulajdona és ön erre engedélyt nem ad, az (egyébként) nyílt parkolót pedig lezáratja. Közölte, alapszabályzatuk tiltja a parkoló használatát politikai összejövetelek megtartására. Azt nem árulta el, hogy a sajtószabadság ügye miért tekintendő politikának. De azt sem, hogy a Magyar Nemzetben szerdán megjelent bejelentésre miért csak pénteken tartotta fontosnak tiltását közölni, vagyis akkor, amikor már lehetetlen volt az utolsó pillanatban alternatív helyet keresnünk. Bayer Zsolt barátommal és kollégámmal néztük meg előzetesen a parkolót, amely Szentmargitbánya előtt, az út mentén található. Az teljes mértékben nyitott. Semmilyen tábla nincs kitéve, amely azt jelezte volna, hogy a kőbánya parkolója nem Szentmargitbányáé, hanem az önöké. Így azután csupán a helyi hatóságoknak és az önkormányzatnak jelentettük be a rendezvény megtartását. Ha tudtuk volna, hogy a parkoló az önöké, természetesen meg sem kíséreltük volna, hogy önöktől engedélyt kérjünk, hanem más helyet keresünk. Visszatekintve úgy gondolom, az 1956-os forradalom véres leverését követően honfitársainknak nagy szerencséjük volt, hogy a határ mente valamelyik szakasza nem az önök alapítványának tulajdonában volt, hiszen akkor a menekülők bírság fizetésével kezdték volna életüket Nyugaton, miután a fejveszetten menekülők az Esterházy-parkoló területét megsértették volna, sőt még annak füvére is képesek lettek volna rálépni. Belátom, feleslegesen próbáltam meghatni önt telefonon azzal, hogy elmondtam, a sajtószabadságért aggódó magyarok ezrei kívánnak részt venni a találkozón, Magyarország legtávolabbi sarkából, sőt Nyugat-Európa különböző helyiről, kifejezetten erre az eseményre utazva. Kár volt. Éppen olyan kár, mint Kovács László külügyminisztert arra felszólítani, tiltakozzon, amiért az osztrák hatóságok keleti csürheként bántak a lemondás hírét nem hallott vagy olvasott, oda mégis kiutazó honfitársainkkal, akiknek sok esetben félórás ultimátumot adtak az ország elhagyására. Arról a Kovács Lászlóról van szó, aki a szolgai magatartást hazánk szovjet megszállása idején tanulta, és ma, külügyminiszterként és pártvezérként még talán örül is annak, ha az ország lakosságának általa gyűlölt felével úgy bánnak, mint amilyen valódi érzésekkel viseltetnek sokan Nyugat-Európában az unióba keletről igyekvőkkel szemben. Még egyszer: »köszönöm«, hogy elzárta máskor mindig nyitott parkolóját. A magyarokkal önök úgy bántak, mint itteni rokona, Esterházy Péter ajánlotta Így gondozd a magyarodat című írásában: »A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.«

A fásszárúak nevében: Lovas István, a betiltott Sajtóklub műsorának szerkesztője, Bayer Zsolt, Bencsik András, Molnár Tamás, Tóth Gy. László, a betiltott Sajtóklub tagjai.” Tisztelt Uram! 2007. január 31-én a Burganländische Volkszeitung ismertette, hogy önt a bíróság és az ügyészség vizsgálja. A cikk vastag betűs bevezetője szerint „gróf Esterházy Endre és Esterházy Christina azt állítja, Stefan Ottrubay, az Esterházy-ügyvezető Melinda nénjét fogva tartja”. A szabadságától megfosztott Melinda hercegnő ügyében az ügyészség vizsgálatot folytat az osztrák Büntető törvénykönyv 92. paragrafusa (gyámság alatt álló, fiatalabb vagy védtelen személy kínzása vagy elhanyagolása) értelmében elkövetett bűncselekmény ügyében, derül ki a burgenlandi napilap cikkéből. A jelek szerint ön szeret ügyeket és embereket szabadságuktól megfosztani.

Cser-Palkovics András A Fidesz szóvivő helyettese Tisztelt Cser-Palkovics úr! Néhány héttel ezelőtt rátévedtem az ATV-re, ahol Kálmán Olga vendége volt. Tudja, annak a Kálmán Olgának, akit önök hívtak meg annak idején, hogy kommunikációra oktassa a Fidesz tagozati vezetőit. Akkor kapcsoltam oda, amikor ön félénken azt vetette fel, hogy hány osztálytermet vagy ösztöndíjat (nem emlékszem már, melyiket mondta a kettő közül) lehetett volna egy – most már nem emlékszem, milyen – kormányzati kiadás helyett finanszírozni. A lényeg az volt, hogy ön azonnal saját felvetését „kissé demagógnak” minősítette, amire Kálmán Olga azonnal lecsapott, „egyetértve” önnel, és önt igen keményen kioktatta. Azzal leckéztette, hogy – ez volt a lényege – pénzeket és kiadásokat nem lehet átcsoportosítani és megfeleltetni egymásnak. Ön pedig helyeselt. Ahelyett, hogy azonnal ráborította volna az asztalt, és elmondta volna, hogy milyen jogon beszél pont ő és a balliberális sajtó, amelyik az Orbán-kormány idején azonnal lélegeztető gépek költségére fordított minden, neki nem tetsző kiadást. Az ön kenyere a politikai kommunikáció. Azt most hagyjuk, hogy Kálmán Olgának mi lenne a szerepe egy valóban demokratikus ország médiájában. Azt az alaptételt azonban pártja sikere érdekében érdemes magáévá tenni, hogy a világon sehol nem szeretik a választók a gyenge, határozatlan szóvivőket. Természetesen a gyengén és határozatlanul kommunikáló pártokat sem. Ön Grönlandtól a Tűzföldig nem tud nekem az ellenkezőjére példát felhozni, vagyis arra, hogy egy párt támogatói nem az erőt és az erő kisugárzását részesítik előnyben. Kár, hogy ezt nem Kálmán Olga mondja önnek: tőle nyilván elfogadna tanácsot.

Tóth Gy. László Kedves Laci! A Morvai-jelentés megjelenése miatt a jövő hétre halasztom válaszom összegzését. Sajnálom, hogy szintén a jövő hétre marad a Tom Lantosnak írandó levél, ugyanis a képviselő arcátlanul Magyarország szovjet megszállását felszabadításnak nevezte. Felszabadítás: olyannyira, hogy elspriccelt előle Amerikába.