Gyurcsány Ferenc miniszterelnök

Miniszterelnök Úr! Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az MTI szeptember 4-i jelentése szerint ezt mondta: „Ennek az évnek az egyetlen nagy feladata, hogy túléljük és minél előbb túl legyünk rajta”. Úgy érzem, kabinetjének tagjai egyre ambiciózusabb és teljesíthetetlenebb programot szabnak az országnak.

Christoph Blocher a Svájci Néppárt elnöke (A svájci törvényhozás legnagyobb pártja) Bern, Svájc

Tisztelt Elnök Úr! Kéjjel szemlélem, hogy világszerte az ön által ismert kezekben lévő média az ön és pártja 2003-as követő idők óta mélyen hallgat önökről. Pontosabban arról, hogy a svájci törvényhozásban egy „szél­ső­jobb­oldali párt” adja a legtöbb képviselőt. A hallgatásnak egyszerű oka van, amelynek feltételezésével talán ön is egyetért. Ez pedig az, hogy e tény hangoztatása „negatívan befolyásolhatná” azokat, akiknek naponta magyarázzák be azt, hogy a „szélsőjobboldaliság” erősödése gazdasági okokra vezethető vissza – a vesztesek körében. De nem ezért írok önnek. Hanem azért, hogy gratuláljak, amiért még az Egyesült Nemzetek Szervezetének is ellenállt, amely szintén követelte, hogy azonnal vonja vissza pártja választási kampányplakátját, amelyen három svájci fehér bárány rúg ki az országból egy bevándorolt fekete bárányt és amelynek felirata ez: „Több biztonságért”. Félreértés ne essék: a gratulációm annak szól, hogy ön gerincesen ellenáll a kívülről önre és pártjára nehezedő nem kis nyomásnak.

Pokorni Zoltán A Fidesz alelnöke II. rész

Tisztelt Alelnök Úr! A múlt heti számban kezdtem el önnek levelet írni, amely igen rövid volt. Ott azt vetettem a szemére, hogy amikor a Magyar Gárdától elhatárolódott, ismét hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a kormány betilthassa azt, ami törvényes és legalizálhassa azt, ami törvénytelen. Példaként említettem, hogy ön meg sem említette azt a vérfürdőt, amelyet a kormány rendőrsége vagy fekete ruhás biztonsági emberei rendeztek a Magyar Rádió udvarán. Rendkívül szomorú az, hogy önnek és pártjának a kommunikációs pályáját immár a kormány írja. És az különösen, hogy ön saját szavazóbázisát morzsolja olyan sikerrel, mint amit a politikailag közömbösek riasztóan növekvő tábora mutat. Önök azt hiszik, hogy egy-egy lépés várható következményeinek kisszerű saccolásaival helyettesíthetik azt az elvszerű politizálást, mint amit ön láthat a szlovák érdekeket éppen úgy kompromisszum nélkül végrehajtó Fico-kormányban, mint a most leköszönő Kaczynski-kormányban, amely a jövő érdekében járja a lengyel érdekeknek megfelelő utat úgy, hogy a választásokon akár ismét nyerhetnek.

Vajon önök mennyire vannak meggyőződve arról, hogy taktikázásaikkal a Gyurcsány-kormány leírhatatlanul gyenge teljesítménye ellenére 2010-ben győzni fognak? Találna ön egyetlen olyan jobboldali szavazót, aki e győzelemre feltenné otthonát, kocsiját vagy akár legszebb öltönyét? Netán ön feltenné rá?

Nehogy azt higgye, szavazóik annyira tompák, hogy nem látják, a Magyar Gárda-ügyben önöket rángatják és megalázzák, amit az erőt sugárzó pártokat kedvelő választók a világon sehol sem állhatnak.

Önök valóban azt hiszik, hogy a Magyar Gárda-„balhé” elmúltával és különösen a választások idején a kormányoldal nem talál ki újabb „gárdaügyet”? És nem látják azt, hogy megfelelési kényszerükben már nincs hová hátrálniuk? Hogyan engedhetik meg önök azt, hogy Magyarországon azon árpádsávok „náci” jelképek legyenek, amelyek a hivatalos magyar lobogón láthatóak és amelyek a Turul-madár nyugvóhelyeként látható Árpád-pajzsot díszítik, amelyek összessége a Nemzetbiztonsági Hivatal hivatalos emblémája? Hogyan engedhetik meg önök azt, hogy a magyar néptáncosok fehér inges, fekete ruhás öltözékét „nácinak” nevezzék azok, akik kényelmesen elfelejtik, hogy kormánypárti őrző-védő gorilláik még feketébbe öltöznek és hogy a katolikus papok és az ortodox rabbik ruhája is fekete, fehér inggel? És hogyan engedheti meg ön és pártja tiltakozás nélkül azt, hogy Magyarország legyen a világ egyetlen országa, ahol az adófizetők pénzéből fenntartott rendfenntartó erők a magyar zászlót tapossák meg? Sőt: ön miért nem ültet fát polgármesteri hivatala előtt minden olyan eset után, amikor Gyurcsány rendőrsége ezt teszi és miért nem helyez el táblát az eset ismertetésével? És ön – valamint pártja – miért nem tartott minden esetben nemzetközi sajtótájékoztatót, amikor a Gyurcsány-kormány mérföldkövet ért el a demokratikus intézmények lerombolásában, már csak azért is, hogy a külföld erről értesüljön? Hosszabban akartam írni, de hirtelen elment a kedvem. Ugyanis eszembe jutott az, hogy ön egy államilag szponzorált rádiós, Fiala János otthonába zarándokolt megnyugtatni azután, amikor ő az ön főnöke, Orbán Viktor, valamint számos más jobboldali politikus és újságíró válogatott meggyilkolására uszító rap-szöveget ismertetett rádiójában. Tudja, ahogyan az árpádsáv a hivatalos magyar állami lobogó része, az ön karaktere pártja olyan fordulatának szerves részévé válik, amely környezetemben végrehajtott szondázásom szerint 2010-es győzelmüket sajnos még bizonytalanabbá teszi.

Bencze József r. altábornagy országos rendőrfőkapitány

Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr! Most szereztem tudomást arról, hogy augusztus 5-én a Magyar Rádiónak Tömör Imre alezredes, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság kiemelt főnyomozója beszámolt Balla Irma, debreceni fideszes önkormányzati képviselőnő meggyilkolása ügyében akkor négy, most már több mint öt hónapja folyó nyomozásról. A jelentés szerint az ön rendőrsége „továbbra is sötétben tapogatózik”. A főnyomozó úr azon kérdésre, hogy meg tudja-e erősíteni vagy cáfolni azt, amely szerint a képviselőnő saját laptopja volt a gyilkos eszköz, a főnyomozó úr azt felelte: „Azt egyelőre megerősíteni nem tudom… Min­den­esetre annak a vizsgálata is jelenleg még mindig folyamatban van”. A főnyomozó úr ezenkívül még „magas nyomravezetői díjról” is beszél. Ezzel kapcsolatban három kérdésem van. Nem lehetne-e igénybe venni például az osztrák rendőrség technikai segítségét, amely talán nem csak az én érzésem szerint is öt hónapnál jóval gyorsabb idő alatt tudná eldönteni, vajon Balla Irmát laptopjával verték-e agyon? Második kérdésem az, hogy miért magas egy olyan kormány rendőrségének az egymillió forintos nyomravezetői díj, amely mellényzsebéből 2,88 millió forintot fizetett ki az SZDSZ-es kötődésű Political Capitalnek „beszédírásért”, miközben Demszkyék ugyanennek a természetesen „független” cégnek 3 millió forintot fizettek ki egy „tanulmányért”? A harmadik kérdésem pedig az, hogy ha a nyomozás a különös kegyetlenséggel véghez vitt gyilkosság ügyében semmiféle eredményt nem tud felmutatni, akkor nem alapul-e hamis nyomon az a bűntény utáni rendőrségi nyilatkozat, amely szerint a gyilkosságnak nem volt politikai motívuma? Azt pedig kérem, szintén ne feledje közölni hetilapunkkal – amelynek olvasói is fizetik önt -, hogy megindult-e a nyomozás annak felderítésére is, hogy kik támadtak ököllel Vörös Tamás józsefvárosi fideszes képviselőre és hogy a vizsgálat eddig milyen eredményekkel járt.

Várkonyi Tibor újságíró Népszava

„Kolléga” Úr! Ön már jó hat évtizede értekezik a „fasisztaveszélyről”. Jó helyen kezdte: a véres kommunista diktatúra szócsövében, a Szabad Népben, a mai Népszabadság Rákosi-korszakbeli kezdetében. 1990 óta pedig elvbarátainak tiszteletre méltó egyhangúsággal mintegy heti két alkalommal ismételgeti tételét, amely szerint a magyar jobboldalnak fasisztoid tendenciái miatt semmi köze sincs a példás „európai”, mindenekelőtt a francia jobboldalhoz. Így kiemelgeti, hogy a francia jobboldali pártok milyen élesen elhatárolódnak a francia szélsőjobbtól, ellentétben, állítja ön, a magyar jobboldallal. Mint nyilván olvasta a francia sajtóban, Nicolas Sarkozy francia elnök június 20-án, születése napján fogadta az elnöki palotában a „szélsőjobboldali” Le Pent, a Nemzeti Front elnökét, hogy vele is tárgyaljon a francia intézményi reformtervekről. Tudja, arról a Le Penről van szó, akire a franciák csaknem 17 százaléka szavazott a 2002-es elnökválasztás idején. Azon Le Penről, akinek egynémely, igen kemény kijelentésétől még az osztrák Szabadság Párt is elhatárolódott. Egy barátomat – aki kötelességből olvasója a Népszava című kormányszócső lapjának – június 21-én megkértem, hogy kísérje figyelemmel, mikor ír tanmesét arról, hogy már a franciákban sem lehet bízni és mikor szólítja fel Sarkozy elnököt a szélsőjobboldaltól való elhatárolódásra. Barátom szerint ezt ön azóta sem tette, ami óhatatlanul azt a benyomást kelti bennem, hogy önt valójában a legkevésbé sem a „fasisztaveszély” érdekli. De ha tévednék, ezer bocsánat. Ha viszont nem, akkor csak tanácsolni tudom: Sarkozy elnök mai és holnapi budapesti látogatása igazán jó alkalmat nyújt arra, hogy nyomatékosan felszólítsa az elhatárolódásra. Ha ezt nem teszi meg, akkor ön cinkosok közt hallgatásával vétkes a „fasizmus” terjedésének elősegítésében. Nem fél saját magától?

Tamás Gáspár Miklós publicista V. rész

A múlt heti Élet és Irodalomban már Debreczeni József is megtámadott. Ezért újabb hét szünetet érdemelsz. uZuschlag János az MSZP Bács-Kiskun megyei területi szövetségének ügyvezető elnöke Emlékszik? MSZP-s országgyűlési képviselő korában az MTI 2004. február 9-i jelentése szerint ön feljelentett azért, mert ön szerint a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatását propagáltam. A Vince Mátyás-féle MTI igen nagy örömmel tette hozzá, hogy az ilyen bűncselekményekért a kiszabható legnagyobb büntetés az életfogytiglan szabadságvesztés. A távirati iroda vádja alátámasztására olyan mondatot idézett az ön szájából, amelyet nem mondtam. Hazudni szocialista vagy szabad demokrata körökben persze természetes, úgyhogy ezt az ön esetében egyáltalában nem kifogásolom. Elképzelheti, milyen nagy szorongással vegyes izgalommal vártam – és várom a mai napig – az ügyészségi papírokat, amelyek azonban csak nem akarnak megérkezni. (Azt csak zárójelben jegyzem meg – látja, tényleg zárójelbe is tettem e mondatot -, hogy ha a hatalom egy ilyen magas pozícióban lévő embere az önhöz hasonló módon fenyegetett volna meg valakit – méghozzá minden alap nélkül – nemcsak bármely civilizált, de bármely közép- és észak-európai posztkommunista országban, akkor az emberjogi szervezetek mellett az ellenzéki pártok is kiállnak a kormányhatalommal megfenyegetett mellett.) De vád alá helyezésem helyett mit olvasok éppen önről, elnök Úr, a vádlóról, a Magyar Nemzet szeptember 7-i számában? „Bűnszövetkezetben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettére és egyéb bűncselekményekre, főleg okirathamisításra módosulhat a vád Zuschlag János és társai ügyében – nyilatkozta lapunknak Szabó Ferenc, a Bács-Kiskun megyei főügyész helyettese. (A közbeszédben ilyen esetekre alkalmazzák a maffia-bűncselekmény kifejezést.)” Kedves, jó Zuschlag úr, ha úgy érezné, hogy ártatlanul vádolják, kérem, azonnal lépjen velem kapcsolatba, mert bújtatni fogom, ameddig nem tisztázza magát. Miközben borozgatunk és alkotmányt változtatgatunk.