Magyar brüsszeli osztályfőnökire hajt
De nehéz az iskolatáska, dúdolgatta magában Peti, majd lekászálódva az ózdi vonatról, ahová a neki csak „Lázár Jani” nem volt hajlandó elkísérni őt, úgy döntött, ma sem megy be a brüsszeli iskolába. Amúgy sincs közel, lehet ezer kilométer is, inkább beül a Keletinél a sörözőbe egy nagy pofa sörre. Úgy is tett, úgy is lett.
Jelleme, akár az alkata, töpörtyű. Magam már azon is elcsodálkoztam, hogy Lázár János, aki vele ellentétben tényleg a legalsóbb fokáról indulva járta meg a politikai ranglétrát, egyáltalán minek állt vele szóba, miért alacsonyodott le hozzá, akár jóságos tekintetű pedellus a berezelt gatyájú tyúktolvaj gyerekhez. Tudhatná, akár Rapcsák András képviselő uram idejéből is, hogy aki disznóval birkózik, az meglehet, maga is sáros lesz. Meg aztán a patyolat se pocsékolja feleslegesen a vizet, az európai zöld mindenit neki!
Peti gyereknek a csütörtök már a második napja lett volna a magasságos brüsszeli elit iskolában, de úgy volt vele, mit neki az amúgy elnéző CDU-portás Weber türelme, ugyanis egy, a teherautó platón szárba szökkent Ludas Matyinak, az uniós ócskapiacon mostanság mindent szabad. Úgy mosolyognak rá, amikor méltóztatik ott lenni, és úgy simogatják irokéz séróját határtalan Orbán-fóbiában képviselőtársai, mint a brüsszeli pisilő fiú (Manneken Pis) fütyülőjét.
Így aztán emberi és politikai illemtanóra helyett, éjjelente inkább rabolt telefont úsztat a Dunán, miután a gyanú szerint szétütötte az Ötkert egyik túlságosan kíváncsi vendégének az arcát, nappal pedig csibészesen 38 fokra feldörzsölt hőmérővel lődörög utcán, kórházban vagy vonaton, míg magasan és forrón süt le ránk a nyári nap sugára. Jövő héten már ajánlott a cipészmester gyártotta magasított sarkú kalucsni, mert hála az Úristennek, ad esőt.
Ráadásul nagyon is megéri lógni abból az Ursula néni vezette korcsképzőből, hiszen négymilliót utalnak havonta Peti diákszámlájára, ha bent ül, ha kint csavarog. Mondjuk ehhez különösebb gond nélkül már előtte hozzászokott, mert felügyelőbizottságban és igazgatótanácsban is becsengetés nélkül dőlt a lé. Ha már jó és pénzes kerékvágásba került, igazán kifizethetné a szerény keresetű mentősöknek azt a kiszállási költséget, amit tahó öngyilkosos játékával okozott, amikor agymenésében magára hívatta őket felesége elmondása szerint.
De hát szamárfüle nagy hazugságokkal mindig is jól volt eleresztve, hiszen az EP-képviselő-választás előtti nyilvános televíziós vitában azt ígérte, hogy a Tisza képviselői, ha lesznek, szorgalmasan be fognak járni Brüsszelbe, a munkahelyükre, kiképző kadét iskolájukba. Nos, lettek közülük, de a főnökük mégis a Keleti környéki sörözőből teljesít, amolyan home office alapon. Persze ezért aztán szép is tőle, mert annak előtte meg azt kürtölte világgá, hogy ő aztán a brüsszeli intézménybe sohasem tenné be tornacipős lábát, mégis betette, és ha Baross Gábor szobor feneke mellől, de ott van. Gyanítom, ott is marad, mert még a bátrak gatyája is belereccsen, ha bűnüldöző pandúrok akarnák kihallgatásra fuvarozni, nem, hogy a Magyaré. Ezerszer Brüsszel, mint egyszer fakabát az ajtóban. Mandátummal a kóter ellen. Nagyapja idejében az MSZMP párttagkönyv ért ilyen sokat. De még azt is mondta az iskolakerülő Peti, ha megválasztják, ő bizony eltörli a mentelmi jogot, most meg vakaródzik, hajlandóságot sem mutat a lemondásra. Addig bátor, amíg mást püfölnek. Igyekszik is sietősen eltangózni a rendőrbácsik szeme elől és a bolondját járó gyülekezete szoknyája mögé bújni.
Az iskolát és munkát egyaránt kerülő Peti most a söröző teraszáról intézi a rászavazók ügyes-bajos dolgait, mit neki zordon Kárpátok, holnap pedig iskolai aulában, városi tüzép telepen, pesti elkormolódott kémények tövében a háztetőn, esetleg felújításra érett nővérszálló alagsorában, leánykollégiumi wc-ben, vagy LMBTQ klubban, sőt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete brigádgyűlésén teszi majd sínre szavazói akaratát, könyörtelen felhajtással és bunkósággal, hogy Brüsszelnek is tessék. Kinéz érte az osztályfőnöki dicséret.
Hogy ezek után mik lehetnek a jellemtöpörtyű jelszavai: Pénz besöpörve, munka kikerülve, telefon ellopva, asszony megverve jó. Ezek illenek egy Ludas Matyi fóbiában gyötrődő ámokfutóra, aki azt hiszi magáról, igazi fenegyerek.
A gyerek nagyon találó, a fene szó helyébe viszont másik jelzőt javaslok, amit a mi politikai fajtánk nem pontos j-vel ír, mint Kunhalmi Ágnes a stúdióajtóban. Ugye, tudják?
