Magyar iszlamizmus?

Nem meglepő módon hazánkban visszhangtalan és senki által nem emlegetett Sherry Hormann 2019-es filmje, a Csak egy nő (Nur eine Frau). A tizenhat éves, bevándorló szüleivel és népes családjával Berlinben élő kurd lány úgy dönt, önálló életet kezd. Leveszi fejkendőjét, elköltözik otthonról, integrálódik a német társadalomba, szakmát tanul. Családja azonban nem fogadja el új életformáját, fiútestvérei pedig a mecsetben eligazítást kapnak egy imámtól.

Végül becsületgyilkosságba fullad az egyébként igaz történet: öccse lelövi a lányt, a német bíróság enyhe büntetésre ítéli a gyilkost, a családtagokat pedig bizonyíték híján felmenti.

A bátor, szókimondó és teljességgel rea­lista film sebészi pontossággal mutatja be az iszlám fundamentalizmus mélyrétegeit. A nyugati társadalom ellen szövetkező, becsületgyilkos vagy öngyilkos merénylők nem éppen agysebészek. Sok iszlamista merénylőről derült ki, hogy a Koránt még hozzávetőlegesen sem ismeri. Vagy interneten olvasott szemelvényeket, vagy egy imám, hodzsa lelki irányításával jutott el az „igazsághoz”, vagyis ahhoz, hogy a kafírokat (hitetleneket) irtani kell, hogy a zsidók nem emberek, és hogy az egész Nyugatot az iszlám földjévé lehet és kell tenni.

A német filmnek szomorú aktualitást ad a „kecskeméti mudzsahed”, V. Kende története. A jó családból származó, pia­ristáknál tanult fiatalember iszlamista fórumokon levelezgetett arról, hogy robbantani fog különféle magyarországi helyszíneken és eseményeken. Magát az Iszlám Állam hívének festette le, de – mint a filmbéli fiútestvérek – ennyi éppen elég is, felületes tudásával máris megérkezett az iszlamizmusba. Hogy miért és hogyan történhetett meg, hogy egy született magyar, még ha ideggyenge vagy pszichológiai problémái vannak is, tömeg­gyilkosságokra szánja el magát, összetett kérdés. Minket most az érdekel, igaz-e a hazai baloldal megfejtése, miszerint nem kell ide migráns, ne vakítson a kormány, tessék, ez a gyerek is magyar, jó és rossz emberek egyaránt vannak, ilyen egyszerű.

Mindenekelőtt figyeljünk fel arra a tényre, hogy V. Kende – bár valóban magyar – iszlamistaként, és még véletlenül sem keresztény vagy buddhista fundamentalistaként szőtte terveit. Mi több, utóbbiakról egyáltalán nem hallunk, míg az iszlamista merényletek az egész világot fenyegetik. Valaminek tehát lennie kell az iszlámban (vagy a politikai iszlámban), ami alkalmas arra, hogy műveletlen, beteg és frusztrált emberek érdeklődését felkeltse, és ez a valami a többi világvallásban nincs jelen.

Vagy már nincs jelen, hiszen ötszáz éve mondjuk a kereszténység nevében is dúlt a fundamentalizmus Európában, csak mi mára kinőttük gyermekbetegségeinket. Az iszlám fundamentalizmus tehát nem arab, török vagy csecsen belügy, sokkal inkább a legsikeresebb és legvonzóbb erőszakmodell azok számára, akik egyéni sértettségüket az egész társadalmon akarják megtorolni.

Mint kiderült, V. Kende lelkes híve Karácsony Gergelynek és az Antifának is, mégis az iszlamistáknál találta meg azt, amire neki szüksége volt. Az iszlamista modell tehát egyetemes, önmagában megáll, egyéni elhatározásból bárki számára követhető, ebben áll társadalmi veszélyessége is.

A baloldali sajtónak másfelől azért nincs oka a kárörvendésre, mert ez a mostani merényletkísérlet is csak igazolja az Orbán-kormány bevándorláspolitikájának szükségességét. Az erőszakmodell készen áll, a világon bárki számára követhető, de az elszigetelt kísérleteket a magyar szakszolgálatok rendre fel tudják deríteni. Ha azonban élne az országban néhány százezer muszlim, ha lényegében ellenőrizetlenül áramlanának be hozzánk háborús övezetekből, és a hozott erőszakmodellre további rétegeket építve a nagyszámú és látható magyarországi zsidó közösség vagy egyszerűen a meccsre, vallási rendezvényekre látogató magyar átlagemberek ellen fordulnának, akkor már késő lenne.

Addig vagyunk biztonságban, amíg az iszlamizmus egyedi eseteket produkál, nem szerveződik rendszerré. Németországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Hollandiában és más nyugati országokban ez a folyamat már előrehaladott: az ottani szolgálatok nehézségei éppen abban állnak, hogy megszerveződött ellenséget kell felkutatniuk. Hiába lepleznek le évente több száz merényletkísérletet, elég egyetlen csoport, amelyik kijátssza az éberségüket, és máris hullahegyek lepik el az európai nagyvárosok utcáit.

Nem kéne ezt megvárni. Szerintem a baloldali sajtót emlékeztessük arra, hogy az ő bőrükre is megy a dolog. Egy bizonyos lélekszám és befolyási kiterjedés után ugyanis az iszlamista mindenkire rátámad. Igen, újságíróra is (Charlie Hebdo), fejbe lő zsidó kislányt, felrobbant angolokat a metróban, megkésel francia járókelőket, meggyilkol orosz polgárokat. És ha nem vigyázunk, egy idő múlva magyarokat is. Hogy ez így van, holtbiztos, miért volnánk kivételek, amikor az iszlamizmus szerte a világon így működik? A kérdés csak az, hogy meddig vagyunk biztonságban, hogy a szolgálataink meddig képesek eredményesen és hatékonyan dolgozni? Felelősen gondolkodó ember eddig a pontig jut el az okok és okozatok taglalásában, az esetben rejlő ellenzéki ziccerhelyzetet, az újabb indokot egy jó kis orbánozásra átengedjük a halállal barátkozó kollégáknak.