Július elsejétől Magyarország hat hónapig tölti be az EU soros elnöki tisztét. Ez ma a legjobb megoldásnak tekinthető az Európában és a világban kialakuló rendkívül nehéz helyzetben, ami számunkra elsősorban az ukrajnai katonai konfliktust és a globális háború veszélyét jelenti, mely utóbbi szó szerint a levegőben lóg. Első kézből ismerem a háborút, az iráni-iraki háború idején a Közel-Keleten dolgoztam, el kellett viselnem az ágyúzást, az élelmiszerjegy-rendszert és az élelmiszer-sorokat.

Hirdetés

Aztán 2000-től 2004-ig a Cseh Köztársaság kereskedelmi képviselőjeként, majd ügyvivőjeként Iránban láttam, hogy milyen nehéz volt a háború utáni felépülési időszak.

Orbán Viktor Patrióta Kiáltványa az Európai Jövőért leszögezte, hiszünk egy olyan Európában, amely elkötelezett a béke és a párbeszéd mellett, ugyanakkor kész megvédeni magát minden fenyegetéssel szemben. Magyarország EU-elnöksége ezért reményt ad arra, hogy a magyar vezetés észszerű és üres ideológiáktól mentes megközelítése a háború és a béke, valamint az Oroszországgal való kapcsolatok kérdéseiben lendületet ad a konfliktusok feloldását célzó tárgyalásoknak.

Az energia az alap

Fontos kérdés az is, hogy Budapest megbirkózik-e a brüsszeli bürokráciával, amely úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban. Az Európai Bizottság tevékenységének következménye többek között az európai gazdaság versenyképességének meredek csökkenése volt az értelmetlen követelmények miatt, elsősorban az energia területén az úgynevezett zöld átállástól az oroszországi energiaellátás korlátozásáig. Mára szállóigévé vált az a mondás, hogy az európai vállalkozások már nem csak az ázsiai, de az amerikai vállalatokkal sem képesek fölvenni a versenyt. Nem véletlenül hangsúlyozta a Bloomberg TV-nek adott legutóbbi interjújában Sir James Ratcliffe, aki Nagy-Britannia leggazdagabb embereinek listáján a második helyen áll és aki aláhúzta, hogy az energetikai és a gázköltség Nagy-Britanniában és egész Európában ötször magasabb, mint az Egyesült Államokban. „Nem 5 százalékkal, nem 10 százalékkal, vagy akár 50 százalékkal drágább, hanem 500 százalékkal… Tehát minden olyan európai tevékenység, amely valamilyen formában energiafelhasználással jár, versenyképtelen Amerikához vagy a Közel-Kelethez képest” – mondta Sir Ratcliffe, aki az Ineos multinacionális vegyipari óriáscég vezetője. Hozzátette: „Úgy gondolom, hogy hatóságaink egyszerűen nem gondolnak az energia fontosságára. Pedig ez nagyon fontos a gazdaság számára.”

Korábban írtuk

Én, mint Csehország polgára, ahol a vegyipar és a petrolkémiai ipar, valamint a nehézgépipar jelentős ágazatok a költségvetés számára, csak irigyelni tudom a magyar energetikai és gazdasági vezetés pragmatizmusát.

Szankciók kora

Magyarország az elnöksége idején megtaníthatná a többi uniós országot arra, hogy államuk és népük érdekében kapcsolatokat építsenek ki Oroszországgal is. Most azt látjuk, hogy a korábbi Európai Bizottság mindent megtett annak érdekében, hogy az erőteljes fellépés látszatát keltse azon célból, hogy Moszkvát és egész Oroszországot a lehető legnagyobb mértékben megbüntesse az Ukrajna elleni katonai akcióiért. Érdemes azonban alaposan megvizsgálni ennek a látszat-fellépésnek az eredményeit.

Az Európai Bizottság összesen 14 szankciócsomagot fogadott el, amelyek fő célja az volt, hogy olyan hatást gyakoroljanak az orosz gazdaságra, ami Moszkvát az ukrajnai katonai akciókkal kapcsolatos döntése újragondolására kényszeríti. Ahogy a Bloomberg egy közelmúltban megjelent elemzésében megjegyezte: „Oroszország gazdasági ellenálló képessége hátráltatja az Egyesült Államok és szövetségesei azon erőfeszítéseit, hogy átfogó szankciókkal sújtsák a Kreml 2022 februári Ukrajna elleni invázióját”.

Az EU Observer portál jelentése szerint az első 13 szankciócsomag következtében a háború előtti Oroszországba irányuló európai export 49 százalékát tiltották be, valamint az EU Oroszországból származó importjának 58 százalékát. Csakhogy amint ugyanez az EU-megfigyelő hangsúlyozza, az Oroszország és az EU közötti kereskedelem még mindig nemcsak létezik, hanem folyamatosan fejlődik. Vagyis a vesztesek azok a vállalkozások lettek, amelyek úgy döntöttek, elhagyják az orosz piacot, hogy ne vonják magukra az EU haragját, és nem kerestek valamilyen megoldást.

Ugyanez a Bloomberg ügynökség 2023 novemberében arra kényszerült, hogy elismerje, az orosz gazdaság nem omlott „porrá”, ahogy azt Joe Biden amerikai elnök megjövendölte, hanem éppen ellenkezőleg, a hazai piacra és az ázsiai országok piacaira orientálódott – és megerősödött. És most a Világbank Oroszországot a magas jövedelmű országok közé sorolja. A szervezet számításai szerint Oroszországban az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) szintje 2023-ban 14 250 dollár volt, a 2022-es 12 830 dollárral szemben.

Személyek elleni harc

Az Oroszország elleni szankciók kudarca azonban nem elég a brüsszeli tisztviselőknek. Pedig még nyilvánvalóbb az Európai Unió által bevezetett személyek elleni szankciók kudarca. Összességében több mint kétezer oroszországi jogi és magánszemély ellen van érvényben európai szankció. Amikor az Európai Unió szankciókat vezetett be Oroszország leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei ellen, nyilvánvalóan az volt a célja, hogy ezek az emberek, mivel korlátozottá váltak az EU-ban lévő vagyonhasználati lehetőségeik, lázadást szerveznek a Kreml ellen. Nem tehetünk mást, mint emlékeztetünk a cseh nemzeti hős, Husz János híres mondatára: „O sancta simplicitas!” („Óh szent együgyüség!”). Az európai tisztviselők a tetteikkel nemcsak a modern Oroszország hatalmi felépítésének teljes félreértéséről, hanem jogi nihilizmusukról és szakmaiatlanságukról is tanúbizonyságot tettek.

Az egyik iparmágnás, aki ellen szankciókat vezettek be, Andrej Melnicsenko vállalkozó volt, aki több mint 15 éve Svájcban él. Ő egy a Financial Times-nak adott interjújában a kegyetlenül értelmetlen szankciókat Hirosima 1945-ös atombombázásához hasonlította: „nem sok katonai célpontot talált el, a háború kimenetele ekkor már eldőlt, ám a szenvedés óriási lett.” Melnicsenko szerint a szankciók megfelelnek egy gazdasági tömegpusztító fegyvernek, amely olyan emberek millióinak árt, akiknek semmi közük a háborúhoz. Szeretném egyértelműen megfogalmazni álláspontomat: az elkövetett és bizonyított bűncselekmények elleni szankciók törvényesek és méltányosak, de a kollektív bűnösség elvén alapuló úgymond általános szankciók a szőnyegbombázásra emlékeztetnek. Éppen olyan kegyetlenek, könyörtelenek és értelmetlenek.

Kiderült továbbá, hogy az európai bürokraták nemcsak a hatalom működését nem értik Oroszországban, hanem azt sem, hogyan működik saját európai jogrendszerük. Ennek egyértelmű bizonyítékai a szankciók feloldásával kapcsolatos perek százai orosz politikusok, üzletemberek és hozzátartozóik részéről.

Győztesek és vesztesek

Érdemes felfigyelni arra, hogy e téren az Európai Uniónak gyakran kell visszavonulnia. Így például Mihail Friedman milliárdos és üzlettársa, Pjotr ​​Aven, valamint számos más orosz állampolgár pert nyert az Európai Bíróságon, amely végül a velük szembeni szankciók feloldásáról kényszerült dönteni. Ráadásul ezek a személyek elleni szankciók végső soron nem azok számára okoznak veszteségeket és károkat, akikkel szemben kiszabják, hanem azoknak a vállalkozásoknak, amelyek ezeknek az embereknek a tulajdonában vannak az EU-ban. Ilyen például a cseh MSA vállalat, amely energetikai létesítmények szerelvényeit gyártja. Termékeit többek között a magyar paksi atomerőműnek szállította. Az MSA eredeti üzemét 1890-ben alapították, túlélte a háborúkat, az államosítást, majd a privatizációt, a részvénytársasággá alakítást, a tulajdonosváltásokat. 2021-ben az üzemet az orosz TMK cég vásárolta meg, amelynek fő tulajdonosa Dmitrij Pumpjanszkij milliárdos, akinek 2021-ben a nettó vagyona 2,6 milliárd dollár volt.

2022-ben, az ukrajnai fegyveres konfliktus kitörése után az EU, Nagy-Britannia és más országok szankciókat vezettek be Dmitrij Pumpjanszkij ellen, ami az MSA tevékenységét is korlátozta. 2023 augusztusában a cég csődöt jelentett, 2024 júniusában pedig új tulajdonos, egy cseh holding vette át az MSA-t. Azonban 2024 júniusában Dmitrij Pumpjanszkij sikeresen megtámadta az Európai Bíróságon az ellene kiszabott uniós szankciók meghosszabbítását… És a Forbes szerint ez év június végén a vagyona már 3,3 milliárd dollár volt.

Az Európai Bizottság számos esetben olyan szelektivitást tanúsít, amely távol áll a jogi megközelítéstől. Így az Európai Bizottság feloldotta a szankciókat Alisher Uszmanov milliárdos húgával szemben, Uszmanov idősebb nővére, Gulbahor Iszmailova ellen azonban továbbra is fenntartotta. Az Európai Bizottság ezt azzal indokolta, hogy Iszmailova a szankciók bevezetésekor haszonélvezője volt azoknak a trösztöknek, amelyeket a testvére hozott létre az öröklési kérdések megoldására. Gulbahor Iszmailova azonban hivatalosan lemondott nemcsak a trösztök tevékenységéből származó nyereségről, de örökre lemondott az azok tevékenységéből származó előnyökről is. Ennek ellenére továbbra is szankciók alatt áll. Kérdés: mi lehet az alapja e szankcióknak az európai bürokraták jogi nihilizmusán kívül?

Valójában az olyan emberek számára, mint Andrej Melnicsenko, Mihail Friedman, Alisher Uszmanov, Pjotr ​​Aven vagy Dmitrij Pumpjanszkij az európai szankciók elleni fellépések egy hosszú távú kampány végét jelentik, amelyek célja, hogy elismertessék magukat és Oroszországon kívüli vállalkozásaikat. Holott e vállalkozásaik már régóta nemzetközivé váltak. Ugyanerre utalt Mihail Friedman, hogy e szankciókkal szemben ő és partnerei eurómilliárdokat fektettek be nyugati cégekbe, és több tízezer munkahelyet teremtettek. Uszmanovot pedig éppen három évvel ezelőtt a brit Sunday Times magazin a jótékonyság teljes húszéves történetében a legbőkezűbb emberbarátnak ismerte el. Összesen 4,2 milliárd fontot adományozott jótékonysági projekteknek. Figyelemre méltó, hogy a szankciókról az egykori orosz oligarcha és jelenlegi ellenzéki, Mihail Hodorkovszkij is beszélt, akit nem lehet a Kreml támogatásával gyanúsítani. „Egyetlen Putyin sem ér annyit, hogy aláássák a tulajdonjogokat az ő kedvéért” – mondta 2023 áprilisában az intellinews.com portálnak adott interjúban.

A kirívó jogi nihilizmus, az európai bürokraták geopolitikai és gazdasági analfabétizmusa oda vezet, hogy Európa egyre inkább a világfolyamatok peremére szorul és mind a befektetők, mind pedig saját lakosai számára elveszíti a vonzerejét. Remélem, hogy az új európai biztosok figyelembe veszik majd a választók által az európai parlamenti választásokon felvázolt politikai realitásokat, amelyek között szerepel az ukrajnai háború mielőbbi befejezésének, a normális gazdaság és a virágzó Európa felépítésének vágya, amelyben a „jog” nem üres kifejezés, hanem a mindenkinek egyenlően járó jogok garanciája – a hétköznapi taxisofőrtől az üzletemberig.

A szerző a Cseh Köztársaság Képviselőházának tagja, a Környezetvédelmi Bizottság elnökhelyettese.