Augusztus 20-a a magyar államalapításnak, az állam ezeréves folytonosságának és államalapító királyunknak, Szent Istvánnak az ünnepe. Mi, magyarok azonban nem mindig emlékezhettünk meg róla felhőtlenül. Most is belengi mindennapjainkat a szomszédunkban zajló háború árnyéka és az amiatt kialakult gazdasági válság okozta bizonytalanság érzése.

Ezért még fontosabb felidéznünk, hogy milyen nehézségeken ment keresztül népünk. Nemzeti ünnepünk történelmi korokon át való megülésének áttekintése erre kiváló alkalom és példa.

Hirdetés

Miről emlékezünk meg augusztus 20-án? Uralkodása idején I. István augusztus 15-ét, a Szűzanya mennybemenetelének emlékére tartott Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, és közeli halálát megérezve a beteg király ezen a napon ajánlotta fel kereszténnyé lett országát Szűz Máriának. Az emléknap időpontját Szent László királyunk tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ezzel szentté avatva az első Árpád-házi királyt. Idén a megemlékezés fényét emeli az is, hogy a napokban adták át és szentelték újra az első királyunk nevét viselő, frissen restaurált székesfehérvári Szent István-székesegyházat fogadalmi szentmise keretében.

Kezdetben augusztus 20-án még nem elsősorban az államalapításról emlékeztek meg. A XIV. században I. (Nagy) Lajos király uralkodásától kezdve egyházi ünnepként ülték meg Szent István napját, egészen 1771-ig, amikor XIV. Benedek pápa csökkentette ezek számát, és a sorból kimaradt első királyunk napja. Mária Terézia királynő nem sokkal később ismét elrendelte a jeles nap megtartását, sőt, nemzeti ünneppé tette. Habsburg-uralkodóként így akart a magyar rendek kedvében járni, illetve legitimálni magát és családját hazánk trónján. Ő hozatta 1771-ben Budára Szent István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ettől kezdve körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án. A napjainkban is megtartott egyházi körmenet hagyománya tehát évszázadokra nyúlik vissza, sőt, a híveken kívül a legfőbb közjogi méltóságok is megtisztelik jelenlétükkel az eseményt. Bár az állam és az egyház szét van választva, Szent Istvánnak köszönhető keresztény gyökereink mélyen áthatják történelmünket, hagyományainkat, és a jövőben is ezekre érdemes építkeznünk.

A Habsburgok „adták”, nem sokkal később pedig megtorlásként el is vették az ünneplés lehetőségét: az 1848-as szabadságharc leverése után a magyar nép hosszú ideig nem tarthatta meg az egyik, ha nem a legfontosabb nemzeti emléknapját. Ennek oka, hogy Szent István királyunk a független magyar állam szimbóluma volt, melynek visszaállításáért oly sokan áldoztak vérükkel a szabadság oltárán. Legközelebb csak 1860-ban ünnepelhették meg az államalapítást, de az emléknap régi fényét csupán az 1867-es kiegyezést követően nyerhette vissza.

A két világháború között az ünneplés kiegészült a Szent István által alapított, a trianoni békediktátum által viszont megcsonkított állapotok előtti Magyarország visszaállítására való emlékezéssel. A területileg és népességszámban is drámaian megfogyatkozott Magyarországon Szent István az erős államiság, a magyar királyság, valamint a nemzeti egység jelképe lett. Augusztus 20-a azonban csak 1945-ig maradhatott jeles nemzeti nap, egyházi ünnepként pedig csupán 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan a magyarok. A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de nem tudták teljesen megszüntetni. Nem merték eltörölni a magyarok egyik legfontosabb ünnepét. Ezért inkább szekularizálták és tartalmilag alakították át augusztus 20-át: először az új kenyér ünnepének nevezték el, mivel ekkor sütnek először kenyeret a frissen őrölt lisztből. Ezután pedig az új, sztálini alkotmány hatálybalépését mint teljesen új, szocialista államalapítást 1949. augusztus 20-ra időzítették, így lett az alkotmány napja.

Egészen a rendszerváltásig, 1989-ig így is kellett róla megemlékezni, mindenféle egyházi utalás nélkül. Ezután viszont újra felelevenedtek a régi tradíciók, például ismét megrendezték a Szent Jobb-körmenetet, amelynek hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. Szent István napjának teljes rehabilitálására azonban 1991-ig kellett várni: az első szabadon választott Országgyűlés 1991-es döntése értelmében a nemzeti ünnepek közül Szent István napját emelte Magyarország hivatalos állami ünnepének rangjára.

Szent Istvánnak köszönhetjük a keresztény hit terjesztését és a szilárd, keresztény Magyarország létrehozását. Vajon gondolta volna első királyunk a halálos ágyán, mikor hazánkat a Szűzanyának felajánlotta, hogy ezer évvel később népe még mindig itt fog élni a Kárpát-medencében? Vagy éppen elhitte volna azt, hogy az általa megtérített Magyarország a méretéhez és gazdasági erejéhez képest milyen fontos szerepet tölt majd be a nyugati keresztény civilizáció védelmében?

Történelmünk során többször változott első királyunk és az államalapítás ünnepének tartalma és hangsúlya. Az Árpád-házi királyok idején az uralkodó dinasztia beágyazottságát és erejét mutatta meg a szent ősre való emlékezés. Mária Terézia így kívánta legitimálni saját királynői státusát, a magyar nép kedvére tenni. Az évszázadok során volt, hogy állami, volt, hogy vallási emléknap jellege domborodott ki jobban. Mikor a magyarok „fejét” igába akarták hajtani, teljesen megtagadták tőlünk az ünneplést, vagy a jelentéstartalmát módosították.

Szimbolikus jelentőségű, hogy a rendszerváltást követően, saját sorsunkat ismét a kezünkbe véve Szent István királyunk emlékezete és az államalapítás napja is visszanyerhette régi fényét. Ma már mindenki a meggyőződésének megfelelően emlékezhet meg ezen a napon, egyesek szekuláris szemlélettel csupán államalapító királyunkról, a hívők pedig a szentségéről is. A lényeg az, hogy ezen az augusztus 20-án mind együtt ünnepeljük hazánk ezeréves fennállását, itthoniak, határon túliak és a magyar közösségek szerte a nagyvilágban.

Merthogy augusztus 20-a közösségi ünnep, egyedül nem megünnepelhető. Nemzeti összetartozásunk, történelmünk, az előttünk élő és utánunk következő magyarok, gyönyörű hazánk ünneplése. Az elmúlt években sok minden beárnyékolta a közös emléknapot – két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány, jelenleg a szomszédban dúló háború –, de Szent István napja minden történelmi korunkban kiemelkedő jelentőségű volt, bármilyen belső vagy külső körülmény nehezítette meg a felhőtlen emlékezést. Ezt kell mindig szem előtt tartanunk.

Szent István király szándéka egy erős, szuverén állam létrehozása volt. A magyarok törzsi szövetségen alapuló nagyfejedelemségét egységes keresztény állammá szervezte át. Örökösének, Szent Imre hercegnek a halála után valósággal belebetegedett a tudatba, hogy nincs kire hagyja az országot. Munkásságának és személyének tisztelete azonban áthidalta ezt a problémát. Nekünk, az ezeréves keresztény államiság örököseinek őseinkhez hasonlóan szintén kötelességünk ennek az örökségnek a továbbvitele és megvédése.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.

Korábban írtuk