A pozsonyi késes támadás után román fociultrák támadtak meg magyar fiatalokat Kolozsvárott – csak azért mert magyarul beszéltek. Egyikük sem viselt szurkolói ruhát, tehát ez nem ultrák közti belügy volt.

Az egyik magyart üveggel vágták fejbe, eltörték az orrát, négy helyen kellett összevarrni. Egyik társának a térdére csaptak bottal, a harmadik fiút ököllel vágták arcba.

Érdemes tudni, hogy az Universitatea Cluj (U Cluj) szurkolói hírhedten magyarellenesek. Azt is érdemes tudni, hogy mindenféle politikailag korrekt duma ellenére Kolozsvár korántsem egy nyílt és befogadó város (fecseg a felszín, késel a mély) hanem egy végkép elrománosodott város, ahol még megtűrik a magyarokat, mert egyre kevesebben vannak. A tavaly egy román taxis megtagadta a fuvart egy magyar klienstől, ráadásul szidalmazta is, majd közölte vele, hogy magyarokat nem fuvaroz, a sértő „bozgoroaică” (e vitatott eredetű szót leginkább hazátlan értelemben használják) szót mondva. Kolozsvár polgármestere kivizsgáltatta az ügyet, és elszigetelt esetnek nevezte.

De valóban az? A tavaly majdnem az a szélsőnacionalista Calin Georgescu lett Románia elnöke, aki szerint a Romániában élő kisebbségek kapnak kenyeret és vizet a román államtól, és ezzel elégedjenek meg. Elfelejtette mondani, hogy a cirkuszt is megkapják Bukaresttől, ingyen. Victor Ponta korábbi miniszterelnök, újdonsült államfőjelölt pedig azt nyilatkozta pár napja, hogy:

„Én nem akarom megszokni Székelyföld létezésének gondolatát!”

Vajon ez a magyarverés már a tavaszi elnökválasztási kampány része?

Persze, forrófejű drukkerek egyébként is kötekednek és verekednek, de azt is tudjuk nemzetközi példákból, hogy a futballklubok szurkolói milyen helyekre vannak bekötve, és mire használják őket. A mindenkori román politika krédója egyszerű: az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a magyarokat lent kell tartani. E célért bármit megtesz a román mélyállam. 1990 márciusában hatalmas pogromot szervezett a román titkosszolgálat a marosvásárhelyi magyarság ellen. Ez volt a hírhedt fekete március. Több magyar meghalt, Sütő András erdélyi író pedig fél szemére megvakult.

Jegyezzük meg, hogy a román mélyállamnak egyetlen magyar élete sem drága, ha nemzeti ügyről van szó. És ha bármikor elmérgesedik a román–magyar viszony, az EU nemzeti kisebbséget nem fog megvédeni, más kisebbségekért aggódik (migránsokért, szexuális kisebbségekért).

Engedjük el ezt az illúziót.

Bizakodjunk, hogy a pogromok kora végképp lejárt, de ne feledjük, hogy a történelmi mintázatok alapján az illetékesek bármikor megrendezhetnek egy „fekete áprilist”, ha ezt diktálja az érdekük.

Hirdetés
Korábban írtuk