Már nincs alternatíva. Gyurcsány Ferenc már értelmezhetetlen. Ha ő marad a miniszterelnök, Magyarország anarchiába fullad. Akik Gyurcsányra szavaztak és tán még most is hisznek neki, azok azért fognak dezertálni, mert példaképük is ezt tette, s úgy gondolják majd, hogy most már nekik is joguk van simlisnek lenni, hiszen egy brancsban vannak Fletóval. Akik ellene szavaztak, azért lázadnak majd fel, mert ha az erkölcs megbukik, akkor a jogkövetés bűn. Minek fizessenek adót, ha a legnagyobb tolvaj a szemükbe kacag, bevallja nekik, hogy lopott és hazudott, aztán cinikusan megígéri, hogy mostantól már nem lop és nem hazudik tovább, miközben mindenki tudja, hogy most hazudja a legnagyobbat. Ha Gyurcsány marad, az a paradox helyzet áll elő, hogy aki adót fizet, bűnpártolóvá lesz. Ha Gyurcsány marad, az emberek nem vesznek jegyet az autóbuszra, a villamosra, a metróra vagy a vonatra, és ha jön az ellenőr, elkergetik, mondván, menj Gyurcsányhoz, tőle kérd a jegyet, nála van a pénzünk, de még a te pénzed is. Ha Gyurcsány marad, az emberek leverik a plombát a villanyóráról, kikapcsolják az órát, és ha jön a leolvasó, elkergetik, mert ha Gyurcsánynak szabad lopni, csalni és hazudni, akkor nekik miért ne volna szabad. Ha Gyurcsány marad, az emberek tankolás után egyszerűen elhajtanak a benzinkúttól, fizetés nélkül távoznak a szupermarketekből, mert hülyének fogják tartani azt, aki még mindig a szabályokat követi. Ha Gyurcsány marad, a bűnözők fényes nappal fogják kifosztani az embereket, mert a rendőrökben már senki sem fog bízni, hiszen a rendőrök is a bűnözők útjára lépnek. Gyurcsánynak mennie kell. És menniük kell mindazoknak, akik együttműködtek vele, akik falaztak neki. Nincs más megoldás. Már érdektelen, hogy az önkormányzati választásokon – ha lesznek – melyik politikai oldal mekkora teret nyer. Ha a megrémült és összezavart nép ijedtében mégis a baloldalra szavaz, akkor Gyurcsány nem bűnös? Akkor innentől fogva csak annyi, hogy: elkúrtuk? Akkor kurvák leszünk mindannyian? Egy mocskos szájú büdös proli kurvái? És eltűrünk minden pimaszságot, amit a proletármédia kápói ránk zúdítanak? A kérdés már eldőlt. 1956 nem ismétlődik meg még egyszer, mert nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer lépni. Az ötvenhatos megtorlás iszonyata megrendítette a társadalmat, amely megkötötte Kádárékkal a magyar történelem legsötétebb paktumát. Alig élte túl a nemzet a gulyáskommunizmus pusztítóan aljas gyávaságát, s talán csak azért, mert nem tudott a stikában kivégzettekről. A közös gyávaság és a proletármédia könyörtelen gonoszsága ennek a paktumnak az öröksége. De most már nincs idegen megszálló hatalom. Nincs kényszeralku. Megrendült a médiablokád is. Azelőtt a szovjet megszállók, most a posztbolsevik média tartotta béklyóban a nemzetet. A lelki terror pántjai azonban elszakadtak. Az ország első szabad televíziója átszakította a hazugság falát. Az országnak csak kisebb része látja a Hír Televízió adását, de mégis elég sokan ahhoz, hogy megdőljön a hazugság fala. A szabadság szelleme elszabadult, és ezt a szellemet már nem lehet a palackba visszatuszkolni. Készüljünk a demokráciára, hamarabb jön el az idő, mint reméltük volna, már nagyon közel van az a csepp, amitől túlcsordul a pohár. A titkosszolgálatok által kiprovokált álpuccs visszájára fordult. Igaz ugyan, hogy megzavarta a jámbor lelkeket, de sokkal fontosabb, hogy a társadalom legmélyebb rétegeihez is elhatolt a sokk, a rombolás rémülete. Magyarország felébredt. Rendőrök, katonák, tűzoltók, taxisok, postások, orvosok, gyógyszerészek, gazdálkodók, nyugdíjasok, diákok, tanárok, vállalkozók, mérnökök, üzletemberek, művészek, közgondolkodók… nincs a társadalomnak olyan szeglete, ahová ne hatolt volna el, mint egy égő villanás, a hazugság gyilkos mérge. Nem politikai szándék, nem az ellenzék akarata, nem a leleplezett valóság, hanem az életösztön lesz az, ami most már előre hajtja az eseményeket. Ha az ember feje a víz alá merül, nem fontolgatja a következményeket, hanem minden erejével a felszínre tör, hogy lélegzethez jusson. Nem törődik azzal, hogy némely mocskos pribék ezt a kétségbeesett küzdelmet kigúnyolja, nem törődik azzal sem, ha ütlegelik, ha visszafogják, lerázza magáról a kötelékeket, és tör felfelé, fel, fel, fel a felszínre, mert élni akar. Így volt ez Magyarországon is. Először megrémültünk, azután elkezdtünk fuldokolni, és akkor felébredt az élni akarás. Pontosan így volt.