Második forduló

Amikor az emberi testbe egy beteg szerv helyett egy másikat ültetnek be, szívet, vesét vagy akár tüdőt, akkor az orvosok a test immunrendszerét gyógyszerekkel felfüggesztik, hogy az idegen rész ellen ne védekezzen a szervezet, és befogadja azt. Ami az egyén számára életmentő műtét, az egyének legnagyobb közössége, a nemzet számára életveszélyes.

A nemzet immunrendszerének bázi­sa a patriotizmus, következésképpen egy adott nemzet védekezőképességét úgy lehet kiiktatni, ha a patriotizmust és általában véve a hagyománytiszteletet meg lehet semmisíteni. Ha ez sikerül, ha a közösség atomizálódik, mindenki kizárólag saját egyéni érvényesülésére figyel csupán, és az egyének közössége megszűnik, akkor a nemzeti immunrendszer már nem védi a közösséget. Azt lehet beépíteni az öntudatlan szervezetbe, akit csak akarunk. Íme, a módszer a migráció elfogadtatására.

Ez tehát az amerikai, a franciaországi, a németországi, a belgiumi és az egyéb agresszív támadások közös nevezője. A kivándorolt tömegekből évszázadok alatt valahogy nemzetté kovácsolódó Amerika népe a világuralomra törő elit csalódására és dühére a legutóbbi elnökválasztáson egy karakteresen amerikai fickót választott meg, mert jogosan úgy vélte, hogy az amerikai álom, amiért az oda érkezettek ezt a hatalmas és gazdag földrészállamot szeretik, a tehetség, a siker, a bátor küzdelmek és a szabadság hazája veszélybe került egy álszent, fenemód kiművelt és roppant rafinált elit garázdálkodásainak következtében.

Azóta tart ott a háború az elit és a nép között. Ugyanez zajlik Franciaországban, ahol a nép sárga mellényben tüntet az ő régi Franciaországáért, amit annyira szeretett, és amit vissza akar kapni. Ám ugyanez a nép ma még rémülten kushad Németországban, mert brutális könyörtelenséggel veri a fejébe a világ­elit három­negyed évszázada, hogy bűnös nép, bűnhődnie kell, örökkön örökké…

Ami nem sikerült a nagy kommunista kísérlet során, amikor emberek száz- és százmillióit, jobb sorsra érdemes nemzeteket vetettek egy gigantikus laboratóriumba, hogy kiirtsák belőlük a hazaszeretet minden formáját, és olyan „szocialista embertípust” faragjanak belőlük, amelyik már nem tekinti magát nemzethez tartozónak, azt most a nagy második fordulóban próbálják megvalósítani.

Száz évvel ezelőtt a robbanásszerűen iparosodó világhoz csak kevesen tudtak csatlakozni, és aki lemaradt, leírhatatlan szegénységbe süllyedt. Az ebből fakadó válságot lovagolták meg a kísérlet végrehajtói, a kommunisták, akik tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígértek a legszegényebbeknek. Tudjuk, mi lett ebből. Most a jóléti civilizáció került súlyos válságba, mert az egyén egyre kevésbé hajlandó felelősséget vállalni saját jelenéért és jövőjéért, minek következtében Európát és a fejlett világot a kihalás fenyegeti.

Az újhullámos kommunisták ezt a válságot lovagolják meg, amikor nem csupán tovább szítják az egyéni önzés tüzét, lásd az LMBTQ-mozgalmakat, de a tradicionális értékek elleni támadásokkal, illetve a harmadik világból érkező migránstömegek mozgósításával igyekeznek a nemzetek immunrendszerét totálisan leépíteni. Az eredmény – ha célt érnek – ugyanaz lesz: a „szocialista embertípus”. De most majd úgy hívják: „toleráns ember”. Pedig az igazság az, hogy „magányos ember” lesz, egy ellenséges közegben. Magányos és védtelen, akin már nem segít senki, aki bárkinek a lábát megcsókolja majd, hogy még élhessen egy kicsit.