Meddig?

Emlékszem, a 90-es években be kellett fogni a szánkat. Nem olyan mértékben és értelemben, mint 1990 előtt, nem mondták az embernek, hogy az ország összes gimnáziumából kitiltják meg elveszik az útlevelét és a nyomorult ötvendolláros valutakeretét, amiért két tábla Milka csokit, egy Iron Maiden-lemezt meg egy Playboyt kaptál a Mariahilfer Straßén, de nem érte meg jártatni. Mert a munkahelyen, de leginkább a szellemi, kulturális életben nem vette ki jól magát. Az ember CD-jét nem árusították az alternatív lemezboltok, a novelláját nem hozták le, és valahogy a kiállítása se akart valamiért összejönni. Aztán a világ lassan változott, de mivel a média 90 százaléka ott volt az „elnyomott” balliberális téren, ha nem akartad, hogy kicsináljanak, be kellett fognod. Feltéve, ha valaki nem volt a maroknyi nemzeti orgánum munkatársa, de onnan út nem vezetett sehova, ha baj volt. Az átjárás és megbocsátás mindig csak egyirányú utcaként volt elképzelhető.

Most 2024-van, és az újabb kétharmad, de azt látom, a baloldalon minden filozófus, író, képzőművész, színházi ember és youtuber nyíltan beleordítja a világba, hogy mit gondol, de nekem továbbra is be kell fognom a számat. Ha én úgy jártatnám egy kiállításmegnyitón, mint drMáriás, nem garantált, hogy lenne több megnyitóm, de hogy az esetleg megszülető kötetekből és az adott témakörre fókuszáló szakmunkákból kihagynának, az garantált. Nem mintha okvetlen akarnám, hisz jobban érdekel a művészet maga, de a lényeg itt az, hogy nem volna tanácsos. Képzőművész, festő ismerőseimnél onnan lehet látni, ha jobbosak, hogy valamit nem hangoztatnak.

A ballibsi kiteszi mindig a szokásos ’épp amit hangoztatni kell’-t, a pride-ot, az SZFE-t, térdelést, Ukrajnát és a többit, és a jobbos onnan ismerhető fel, hogy csendben marad. Nem teszi ki az ellenkezőjét a Facebookra, Instára, csak hallgat. Mert mint tudjuk, aki az egyik oldal véleményét hangoztatja, az s…get nyal, aki a másik oldalét, az független. A kérdésem az, hogy még meddig? n