Magyarország, azon belül Budapest a konzervatív politikai glóbusz mértani közepévé vált újabb két nap erejéig. Epicentrummá és origóvá, 2022 májusában ugyanis nálunk rendezték meg az első európai Politikai Akció Konferenciát, a CPAC Hungaryt. Önmagában a tény, hogy az amerikai társszervezők Magyarországot találták arra érdemesnek, hogy otthont adjon egy ilyen óriási presztízsű eseménynek, igazolja: jó úton jártunk az utóbbi bő évtizedben.

Hirdetés

A nagyszabású rendezvény 48 órája megannyi tanulsággal, előadásai és beszélgetései pedig akár egy életen át tartó élménnyel gazdagították a résztvevőket és az esemény minden követőjét. Az Isten, haza, család hármas egységét hirdető konzervatív dzsembori tanulsága egyértelmű: Magyarország mintateremtő képessége tengeren innen és túl sokak figyelmét felkeltette. A technikai sportágakban megszokott ipari kémkedésre ezúttal azonban nincs szükség a siker titkának megfejtéséhez, a magyar nemzet felemelkedésének történetét, a kulisszatitkokat ugyanis a legautentikusabb forrásból tudhatta meg a nagyvilág: Orbán Viktor miniszterelnök beszédéből.

Pedig ő már 21 évvel ezelőtt megmondta, hogy így fog történni: „Lesz közös rend, amely felé mindannyian szabadon törekedhetünk. A hegy magas, de van út a tetejére.” Egy dolog biztos: az elmúlt három kormányzati ciklus alatt a magyarság csúcstámadásra készült, a vele szemben jövő lavinákat pedig sikerrel átvészelte. 2010 után a gazdasági világválság és a balliberális, horrorfilmekbe illő, kormányzásnak és válságkezelésnek nem nevezhető ciklusok miatt Magyarország padlót fogott. Gazdasági növekedés mint olyan nem létezett. A munkanélküliség az egekben volt, az eladósodottságot pedig sikerült egy IMF-hitelfelvétellel megfejelni. Mikor már láttuk a fényt az alagút végén, jött a migrációs krízis, a civilizációs válság. Ezt követte a koronavírus-járvány. Amennyiben ennyi baj nem lett volna elég, idén februárban kitört az orosz–ukrán háború is. Innen szép győzni, szoktuk mondani, és ez eddig sikerült is.

Mi volt ennek a módja? Mi a siker receptje? Erről szólt a CPAC Hungary legfontosabb beszéde. Ugyan a konzervatív európai vezetőkre rájár a rúd az utóbbi időben, Orbán Viktor – aki az Amerikai Konzervatív Unió és az Alapjogokért Központ közös erőfeszítései révén létrejött rendezvény főszónoka volt – kellő magabiztossággal, negyedik kétharmados választási győzelmével a háta mögött és ötödik kormányának megalakulása után állhatott az amerikai jobboldal legfontosabb politikai konferenciájának közönsége elé. Szavai súlyát és kikezdhetetlenségét a mögötte álló korszak eredményei erősítik, előadása fedezetét az elmúlt három kormányzati ciklus adja.

„Eddig úgy volt, hogy a történelem formálta jellemünket. Most úgy lesz, hogy a jellemünk formálja a történelmünket. Saját történelmünk lesz megint” – mondta a kormányfő 2001-ben, ezúttal pedig azt is feltárta, hogy ennek a saját történelemnek a tapasztalataiból mi, magyarok mit tanultunk. A tudást összegezni, felhalmozni és továbbadni szükséges. Különösen akkor, ha az ember bajtársait, politikai csapattársait támogatja vele. Donald Trump – aki személyesen ugyan nem tudott ellátogatni Budapestre – online üzenetében kiemelte, hogy általában az USA ötven államára figyel, de a magyar jobboldal sikerei miatt egy kicsit elkalandozott a tekintete. Lássuk be: a CPAC Hungary bizonyítja, hogy nem ő az egyetlen, aki a magyarokra figyelt az utóbbi időben.

Hazánk papírra vetett adatai alapján kis ország benyomását kelthette az ideérkező vendégek és előadók jelentős részében. Területe és népessége azonban mit sem árul el nemzeti karakterének erősségéről, a jobboldali szellemi felemelkedés utóbbi években tapasztalt elképesztő üteméről. A megtisztelő, ránk vetülő figyelem emiatt kiérdemelt. Hogy miért? Elsősorban azért, mert a siker jobboldali receptjét, a progresszív dominancia megtörésének ellenszerét a magyar nemzet kidolgozta, tökéletesítette, felhasználhatóvá formálta. Nem tudunk ugyanis még egy olyan nemzetet mondani, ahol a jobboldali konjunktúra akár csak megközelítőleg annyira erős lett volna, mint Magyarországon. Tizenkét év, három globális válság és egy újabb háború után a magyar konzervatív, keresztény, nemzeti jelzőkkel illetett kormányoldal társadalmi bázisa nagyobb, mint valaha. Akik azt hitték, hogy Orbán Viktor politikai hát­országa már nem nőhet tovább, tévedtek.

Ez a világraszóló teljesítmény volt az, ami miatt a CPAC Magyarországra jött. A szervezők pontosan tudták ugyanis, hogy itt, Közép-Európa szívében ki lehet mondani mindazt, amit valóban gondolnak, mert szavaikat nem fogják félreérteni, kiforgatni, ellenük felhasználni. Így is lett: a számtalan előadás mindegyike határozott, de kulturált, erős, de nem túlzó üzeneteket fogalmazott meg a konzervatív közönségnek és szövetségi körnek címezve.

A feladat, amelyet a magyar miniszterelnök célul kitűzött, nem kisebb, mint a konzervatív erők reneszánszának megsegítése világszerte. „A terv sikerült. 2010-ben visszatértünk. Beletettünk nyolc évet. Lépésről lépésre, tégláról téglára. Harcoltunk és építkeztünk. A recept elkészült. Magyarország az a laboratórium, ahol a progresszív dominancia ellenszerét kikísérleteztük. Mi már levettük a laboratóriumi orvosi köpenyt, Magyarország most tavasszal megkapta a negyedik dózist, és jelentem: a beteg teljesen meggyógyult. A recept nyílt felhasználású, szabadon elvihető, tizenkét pontból áll.” A 12 pont, amelyet a magyar kormányfő barátai és ellenfelei szabadon felhasználhatnak, a következőket tartalmazza: 1.) Saját szabályaink szerint kell játszani. 2.) Nemzeti konzervativizmus a belpolitikában. 3.) Nemzeti érdek a külpolitikában. 4.) Legyen médiád! 5.) Leplezd le az ellenfeleid szándékát! 6.) Gazdaság, gazdaság, gazdaság! 7.) Ne szorulj ki a szélére! 8.) Mindennap olvassunk! 9.) Legyen hited! 10.) Keress barátokat! 11.) Építs közösségeket! 12.) Építs intézményeket!

Nyilvánvaló azonban, hogy miként egy kiforrott, hosszú évek alatt tökéletesre csiszolt konyhai recept, úgy a fenti pontok sem kizárólag önmagukban érvényesek. Gondoljon csak mindenki nagymamájának kedvenc süteményére vagy főztjére. A recept megvan, az apró részleteket ismerjük, mégis, ha megpróbáljuk lemásolni, közel sem kapunk olyan végeredményt. Meggyőződésem, hogy ez a politikai sikerreceptekre is igaz. Az összetevők ügyes beszerzése vagy megteremtése a sikerhez vezető út első lépése, de közel sem az utolsó. A pontokat adoptálni, alkalmazni kell, és a nemzeti karakterhez igazítani. Ettől függetlenül a magyar jobboldal sikerének leírása nemcsak kedves gesztus, hanem atyai jótanács, modern kori intelem a baloldallal és a progresszióval szemben küzdőknek is egyben.

Mert igaz a mondás: van mire büszkének lennünk! A meghívott előadók felszólalásaikban nem győzték Magyarországot és a magyar embereket dicsérni. Legyen szó spanyol, francia, osztrák, cseh, amerikai, ausztrál vagy bármilyen nemzetiségű CPAC-résztvevőről, a részükről érkező hála és elismerés mindannyiunkat megillet. Széchenyi Istvánnak tulajdonítják az idézetet: „Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen.” Bízom benne, hogy ezt sikerült megmutatnunk a CPAC Hungaryn keresztül ismét mindenkinek.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk