Hirdetés

Gyalázkodó levelek érkeznek a szerkesztőségbe, mert úgymond előző jegyzetemben lepatkányoztam Magyar Péter követőit. Már éppen azon voltam, hogy bocsánatot kérek a tüntetőktől, mert hát mégse lehessen ilyet mondani emberekről, amikor a sokadik levélnél feltűnt a stílus. Bár egyedenként más a szöveg, más a feladó, a gyűlölet ismerős fordulatokat tartalmaz.

Csak egy példa: „Korábban én is Fityesz-szavazó voltam, de most már”… és így tovább. Ez bizony a jobbikosok stílusa. Annak idején, a Jobbik fénykorában már szemet szúrt, hogy a radikálisok szemében a Fidesz–KDNP gyűlöltebb ellenség, mint a baloldal. Valami nehezen felfogható düh munkált bennük, amire alapozva az áruló Vona Gábor szépen rá is vezette rajongótáborát a baloldali mocsárra, ahonnan aztán ki-ki oda menekült, ahová tudott. A jelek szerint most megint összegyűltek, egymásra találtak, és boldogok.

Egy másik levélrészlet: „…eddig csak szégyenlap voltatok, a mi pénzünkből eltartott putriemberkék. Ellenségek lettetek, de újságíróként, továbbra is patkányozzatok, kurva anyázzatok… Eszetek nem sok… Ez úgy vissza fog ütni, mint a p…a baba. Az elátkozott Demokrata tagjai ott lesznek alázva, ahol nem is gondolnák… Kiérdemeltétek bőven a kúrva anyátok! Isten ostora” Árulkodó az aláírás: Isten ostora. Ilyet egy baloldali nem ír le. Attila király viszont a jobbikosok egyik példaképe lett (remélem, idővel visszanyeri megbecsülését a teljes jobboldalon is).

Meglepő a párhuzam. Vona Gábor a polgári körök mozgalma idején annak a Makovecz Imre vezette polgári körnek volt a tagja, ahová Orbán Viktor is tartozott. Onnan indult hódító útjára a Magyar Gárda mozgalmat meglovagolva és feláldozva, hogy végül a fellázadt Simicska Lajos támogatásával 2018-ban kis híján húsz százalékot érjen el az országgyűlési választásokon. Egymillióan szavaztak rájuk. A jobboldal belső köreiből indult, pontosan úgy, ahogy mai követője is. Első dolga az árulás volt, amikor szembesült azzal, hogy új hívei szemében a Fidesz maga a patás ördög.

Korábban írtuk

Ez a mai áruló okosabb Vonánál, és több fokkal aljasabb. Ami közös bennük: a jobboldalnak köszönhetik létüket, valamint hogy első dolguk az őket befogadó jobboldal elárulása lett. Nem szeretném az ismét összecsapódott rajongótábort további jelzőkkel illetni, bár ők bennünket illetően soha nem voltak válogatósak. Elég, ha tudjuk, hogy az a tábor, amelynek nagy része az elmúlt években ide-oda csángált Gyurcsány Ferenctől Orbán Viktorig, most úgy érzi, végre hazatalált.

Azt azért el kell mondanom róluk, bármennyire verik is a mellüket, hogy ők mekkora hazafiak, és hogy most majd tiszta lesz minden, és a bűnösök börtönbe kerülnek egy szálig, főleg akik odafönn vannak a kormányban, és kolbászból lesz a kerítés: azért ők is tudják, hogy az új messiásuk egy szar áruló, az általuk átkozott NER szörnyszülöttje. Akit semmi más nem hajt, mint a bosszú. Bosszút állni mindenen és mindenkin azért, mert szép és kényelmes parazitaélete váratlanul véget ért. És ha már így összejött, a tegnapi senkiből mindenkinél nagyobb Valaki akar lenni.

A XXI. századra megértük, hogy egy társadalmi léptékű változáshoz nem csak a józan ész és az értelmes megfontolás, hanem a düh, a gyűlölet, a lincselés hullámain is el lehet jutni. Szellemi, de még inkább morális értelemben nem csupán horizontálisan, hanem vertikálisan is kettészakadt az ország. Megérkeztünk az új középkorba.