Megjött a patkányfogó

Éppen 740 évvel ezelőtt a patkányoktól hemzsegő Hameln városába köpenyes idegen érkezett, aki jó pénzért vállalta, hogy megszabadítja a várost a patkányoktól. Elindult, és bűvös sípjával a Weser folyóba csalogatta az állatokat. Teljesítette feladatát, ámde a fukar városvezetés a bérét megtagadta tőle, ezért kis idő múltán egy vadász öltözetében tért vissza, újra megfújta sípját, de most a gyerekeket csalogatta magával. Egy sűrű hegységbe vezette őket, ahonnan többé nem kerültek elő. Csúnya história. Kutatók szerint a hamelni patkányfogó a halált jelképezi.

Hát most nekünk is lett egy patkányfogónk, akit nyüzsögve követnek az emberi mértéket és erkölcsöt nem ismerő avagy megvető patkánylelkületű tömegek. Fújja ez a mi patkányfogónk a sípját, járja a várost, és megbabonázva követi őt a tömeg. Követi és lelkesen átkozódik, mert gyűlölete a rend és a tisztaság iránt felülír minden józan számítást. Nem zavarják a mai patkányfogó viselt dolgai, nem törődik azzal, hogy ez a sípos ember valójában egy szörnyeteg, nem is hiszi el, amit tett, nem hajlandó az igazsággal szembenézni, mert mindent felülír e tömeg tagjaiban a csatornalakók ősi gyűlölete minden iránt, ami odafenn van.

Nincs kizárva az sem, hogy ez a patkányfogó talán nem is olyan spontán módon jelent meg a pesti utcákon, hanem akár egy jól felépített ügynök is lehet, aki hosszú ideje gyűjtögette az információkat baráti és családi körben, hogy aztán ezek értékesítésével szerezzen magának jó pozíciót egy új hatalmi játszmában. Hirtelen nyilvánosságra lépését ugyan a kényszer szülte, de jól élt a lehetőséggel, meglepően jól használta ki a helyzetet, mára ő lett a legismertebb az ellenzéki világban.

A magyar demokrácia intézményrendszere mindeddig sikeresen ellenállt a külső beavatkozási kísérleteknek. Budapest egyetlen közteréből sem sikerült Majdant csinálni, de most mintha a düh és a gyűlölet olyan hajtóerőnek bizonyulna, ami talán megrepeszti a demokrácia védelmi berendezéseit. Ha elég sok őrült gyűlik össze, és a sokaságban kellő számban vannak jelen gazemberek is, akikhez gondos kezek fegyvert is eljuttatnak, ki tudja, mi sülhet ki ebből…

Ez csak egy föltételezés, de néha a dolgok egybeesése elgondolkodtatja az embert. David Pressman amerikai nagykövet legutóbbi fogadása alkalmával arról panaszkodott, hogy a hazánkban ideiglenesen állomásozó amerikai katonák családtagjai nem kapnak állandó magyar rendszámot az autóikra. Miért kapnának? Ki mondta, hogy az amerikaiak örökre itt fognak maradni? És hogy a panaszt fenyegetés is kövesse, hozzátette, „más szövetséges országokkal együttműködünk, együtt dolgozunk – még akkor is, ha vannak nézeteltéréseink. Magyarországon ez nem működik – amíg csak nem cselekszünk.”.

Mármost az a kérdés, hogy Magyar Péter ámokfutása és az őt éljenző patkánylelkű tömeg tombolása már része-e a „cselekvésnek”, vagy csak véletlen, de Pressman számára kedvező egybeesés ez a förtelmes utcai cirkusz. Van ugyanis a történetben egy ördögien logikus motívum. Akit nem zavar Magyar Péter árulása, amit a szerettei ellen követett el, aki ennek ellenére őt olyan vezérnek tekinti, aki győzelemre vezeti őket a gyűlölt rend ellen, azt sajnos más szörnyűségre is rá lehet venni.

Emlékezzetek a Majdan térre, és emlékezzetek arra is, hogy utóbb kiderült, vastagon benne voltak abban a véres puccsban az amerikaiak. Ez a mosolygós nagykövet se tévesszen meg benneteket.