„Hány hónapos koráig ölhető meg büntetlenül egy ember?”
Méltó élet, méltó halál
A hét elején tárgyalta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága azt a keresetet, amit magyar állampolgárok nyújtottak be az úgynevezett kegyes halállal kapcsolatban. A magyar kormány elfogadhatatlannak ítélte a kérdést, és elutasítását kérte. Mire ezeket a sorokat átfutja a tisztelt olvasó, az emberi jogok bírósága befejezte kétnapos tárgyalását, ám a végső döntés csak januárra várható. De miről is van szó?
„Dr. Karsai Dániel András vagyok, 46 éves, ügyvéd, alkotmányjogász. Valamint halálos beteg. 2022 augusztusában ALS-t diagnosztizáltak nálam. Az ALS – Stephen Hawking legendás fizikus is ilyen betegségben szenvedett – úgynevezett motoneuron-betegség. Az orvostudomány számára ismeretlen okból az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadnak, emiatt az izmok is, ami teljes lebénuláshoz vezet. A betegség végén a légzési funkciók is megszűnnek, és a halál fulladás miatt következik be. A betegség ugyanakkor a mentális képességeket nem érinti, a fentieket teljesen tiszta tudattal kell végigélni. Az ALS rendkívül megalázó, az önállóságtól egyre jobban megfosztó élethelyzetbe sodor. A betegség utolsó szakasza gyakorlatilag vegetatív létezés, bármiféle tudatos aktivitás vagy kommunikáció lehetősége nélkül. A létezés ezen formája számomra mindenfajta értelmet és méltóságot nélkülöz. Ebben a helyzetben szilárd meggyőződésem szerint joggal igényelhető, hogy az embernek legyen joga az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét.”
Dr. Karsai Dániel András betegsége ritka, de nem egyedülálló. Azóta más e betegségben szenvedő magyar állampolgárok is felszólaltak a magyar jogrendben érvényes tiltás ellen, kérve vagy követelve a kegyes halál jogát, amire az ügyben most nemzetközi jogi fórumhoz forduló ügyvéd az antik filozófust, Senecát idézte: „Csak a gyáva és lusta ember választja a halált a szenvedés miatt, de csak egy őrült él a szenvedés kedvéért.”
Kinek van igaza? Kit illet meg a méltó élet és a méltó halál joga? Nehéz és megoldhatatlan kérdés. Pontosan olyan nehéz, mint a művi vetélés, vagyis az abortusz joga. Ki dönthet egy már megfogant élet elpusztításáról a már élő ember (magzat) helyett? Még sötétebbre hangolva a kérdést: hány hónapos koráig ölhető meg büntetlenül egy ember, és mikortól jár ezért büntetés? Érzi az olvasó a kérdésben a sátáni abszurditást? Mert mi van, ha egy őrült ország őrült bírósága nem csupán azt mondja ki – amit már kimondtak valakik valahol –, hogy egészen a megszületés pillanatáig megölhető az ember, hanem esetleg azt is, hogy amíg nem tud élőszóval védekezni, azaz úgy két-három éves koráig…
A magyar jog ebben a vonatkozásban ambivalens, mert számos okból képtelen szembeszállni az általános gyakorlattal, hiszen a lengyelországi példa is mutatja, hogy az embriógyilkosság elleni határozott, keresztényi föllépés a választók körében súlyos elutasítást eredményez. Ennek következményét a magyar jogalkalmazók sem merik vállalni, ezért aztán nálunk bár megszorításokkal, de szabad születő életeket gyilkolni.
Oké, ez a realitás, valahogy kormányozni kell, az élet tele van kompromisszumokkal… és így tovább. De akkor miért nem alkalmazható egy méltányos kompromisszum az elevenen halálra ítéltek esetében is? Mert ők kevesen vannak, és nem képesek befolyásolni a választások kimenetelét, mint az abortuszpártiak? Erkölcsös dolog ez az álszent kétarcúság?
