Ez a dokumentum bizonyíték arra, hogy – megijedve a győztes 1849-es magyar tavaszi hadjárattól – maga a bécsi udvar határozta el, felajánlja az oroszoknak, hogy elvihetik a magyar hadifoglyokat Észak-Ázsiába, Szibériába és Kamcsatkába. Ferenc József is aláírta, sőt a varsói cári kézcsók és orosz katonai segítségkérés után (200 ezer oroszt kapott, annyit, mint ahány USA-katona van most Irak körül!) – jún. 3-án újból forszírozta az ifjú császár a deportálás helyének pontos kijelölését! – Íme a jegyzőkönyv erre vonatkozó részlete, az én fordításomban. Részlet az 1849. május 14-i osztrák Minisztertanács jegyzőkönyvéből:

„7. pont: Egy további, éppoly fontos, mint nehéz tanácskozási téma volt a fogoly lázadóvezérekkel, valamint a felkelés többi kisebb-nagyobb résztvevőivel való bánásmód. Bach miniszter kifejtette nézetét erről a témáról, és úgy vélte, hogy a bűnösök ellen a következő büntetésmódokat kellene alkalmazni: halál, deportálás, vagyonelkobzás, pénzbüntetés. A börtönbüntetés alkalmazásával szemben úgy gondolja – a bűnösök nagy száma és a nehézségek miatt -, hogy ezzel nagyon kell vigyázni és át kell tárgyalni. Egy távoli, Európán kívüli országba való deportálás – ahonnan nagyon nehéz lenne visszajönni – lenne az egyetlen hathatós és tartós eszköz, hogy meg lehessen szabadítani az osztrák államot az ilyen veszélyes emberek többségétől, akik meghiúsíthatnák a kormány minden, a rend helyreállítása és megtartása iránti fáradozását. Ez teljesen indokolt lehetne a haditörvények és az önvédelmi szükségállapot kimondása által, amennyiben akadna egy magyar legitim kormány az ottani rebellis kormánnyal szemben.

A miniszterelnök (Schwarzenberg – K. E.) lényegében egyetértve ezzel az indítvánnyal, megjegyezte, hogy véleménye szerint a büntetendő és veszélyes személyek deportálása Amerikába még nem nyújtana biztosítékot ezek valamikori visszatérése ellen, és megnyugvást csakis az Észak-Ázsiába (Szibériába, Kamcsatkába) való száműzetésük mellett lehetne találni.

Bach és Krauss báró (pénzügyminiszter – K. E.) miniszterek ezenkívül meg kívánták jegyezni, hogy több vonatkozásban is igen aggályos az osztrák alattvaló bűnözőket orosz büntetőtelepekre engedni deportálni, még ha az orosz kormány erre hajlandó is lenne; ezért tanácsosabbnak látszana – ha már erre kellene rászorulni -, előbb Oroszországtól Észak-Ázsiában egy kerület átadását kellene engedélyeztetni, ami által a mi deportáltjaink osztrák földön és osztrák csapatok őrizete mellett tartózkodnának.

Báró Krauss azonban kijelentette, hogy az ő véleménye szerint nem lehet elkerülni néhány enyhe büntetési esetben, ahol nem lehet vagyoni büntetést alkalmazni, a börtönbüntetés kiszabását, amely jobban megfelel az osztrák kormány enyhébb szellemének, mint a deportálás.

Bécs. 1849. május 16-án Schwarzenberg (sk). A jegyzőkönyv tartalmát tudomásul vettem. Franz Joseph. (sk) Schönbrunn. 1849. május 19.”

A június 3-i tárgyalás jegyzőkönyvének 1. pontjába betoldás:

„Az instrukcióban említett deportálási büntetéssel kapcsolatban Őfelsége kegyeskedett rámutatni annak a szükségességére, hogy meg kell keresni az erre alkalmas területet.”

A vitából, az elsárgult barna gót betűkből szinte kisugárzik, megelevenedik az udvar óriási félelme a magyar seregek győzelmeitől és az ő esetleges bukásuktól. Már március 24-én kérte Windischgraetz herceg Ferenc Józseftől, hogy nagy arányú orosz katonai segítséget kell kérni, és ezt március 29-én már el is határozta a minisztertanács, MRZ 937/1849. sz. jegyzőkönyve szerint! Tehát nem Kossuth április 14-i trónfosztása miatt hívták be az oroszokat! Ezenkívül Haynau – könyvében is kiadott – júl. 1-jei győri kiáltványában leírja büntetési módként a „deportatiót, hazán kívüli helyekre szállítást!” – Kovács István ausztriai emigráns 1985-ös, az orosz intervencióról írt innsbrucki disszertációjában írja le, hogy március 31-én – tehát 2 nappal a 29-i minisztertanácsi ülés után – Schwarzenberg miniszterelnök a bécsi orosz követhez fordult titokban, „ohne Wissen des Ministerrathes”, azaz a minisztertanács tudta nélkül -, de Zsófia hercegnő megbízásából, a katonai segítség részletei végett. Valószínűleg orosz kérés volt, a háborúért cserébe, a foglyok Szibériába való elhurcolásának kérése! Mindig háborúból (svéd), forradalmakból (lengyel stb.) „töltötték fel” Szibériát és Kamcsatkát.

Józsa Antal történész professzor, aki évekig kutatott a SZU-ban, így ír Vadász Sándorral közösen Az 1849-es cári intervenció című könyv 69. oldalán: „kiket irányítottak hajón, szekéren, gyalogmenetben Oroszország belsejébe… A kérdésről részletesebben, konkrétan és forrásokra utalva írok készülő könyvemben.” (Konsztantyin nagyherceg.) Tarthatatlannak tartja azt a történész álláspontot, hogy nem vittek ki senkit az oroszok 1849-ben.

Ma már több mint 50-60, főleg első világháborús tanú leírása van meg a Bajkálon túl talált öreg 1848-as magyarokról. Mindnyájan hazudtak volna?

Meggyőződésem, hogy Petőfi csontjait találtuk meg az elbeszélések, kutatói leírások alapján Barguzinban, a száműzöttek, rabok temetőjében.