Javában zajlik az atlétikai világbajnokság, a világ harmadik legnagyobb sporteseményét Magyarország mindenki megelégedésére, nagy sikerrel bonyolítja le. Azért írom, hogy Magyarország, mert hivatalosan ugyan a nemzet fővárosa ad helyet a világbajnokságnak, de az ellenzéki vezetésű Budapest az elmúlt években inkább azzal került be a hírekbe, hogy meg akarja akadályozni a vébé magyar megrendezését.

Hirdetés

Emlékezzünk csak arra, hogy Szabó Tímea két éve Facebook-oldalán így hergelt a vébé ellen: „Nem lesz atlétikai stadion! Orbán nem vonta vissza a Fudan-törvényt, ezért ma Karácsony Gergely kezdeményezte a stadion építésének a leállítását.” Karácsony pitiáner aktuálpolitikai megfontolásból fúrta volna meg a rendezvényt, és akkor azt is bejelentette, hogy azt javasolja a Fővárosi Közgyűlésnek, Budapest vonja vissza a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezéséhez szükséges hozzájárulását. Természetesen Karácsonyék akkor sem tudtak volna semmit tenni. Néhány hete az a bejelentés is csak politikai blöff volt a részéről, hogy tüntetést szervez a rendezvény megnyitóünnepségének kezdetére. Képzeljük csak el, hogy jókedvű magyar és külföldi szurkolók tízezrei érkeznek a csodálatos Nemzeti Atlétikai Központba, amely előtt néhány testnevelésből felmentett baloldali aktivista próbálja útjukat állni a vébé elleni agitálással. Nem lett volna abszurd?

A fővárosi főember azt találta ki, hogy egy ilyen tüntetéssel próbálja meg revolverezni az államot, hogy azonnal fizessék ki az Egészséges Budapest program forrásainak fennmaradó részét. A kormányzat az utóbbi években több tíz milliárdos forrásból fejlesztette a budapesti egészségügyi hálózatot, és a fennmaradó összeget is állni fogja. Karácsony tehát egy ilyen világrendezvényt is csupán a szánalmas, kormányellenes politikai bozótharc részeként képes értelmezni. A zsarolás nem vált be. Olyannyira nem, hogy tüntetés helyett a megnyitón már ott mosolygott ő is az atlétikai stadionban. Erre szokták mondani, hogy elég vastag bőr van a képén…

Ide végül elment, nem úgy, mint a Puskás Aréna megnyitójára. Egyébként mindkét új létesítmény csodájára jár a világ. A Nemzeti Atlétikai Központ szó szerint a semmiből nőtt ki egy évtizedek óta szlömösödő, elhagyatott volt iparterület helyén.

Az egykori Puskás Stadion egyes szektorait le kellett zárni, mert, bár a szakma már a kétezres években követelte a felújítását, a balliberális kormányzatok ezt megakadályozták. Azért nem volt rá pénz, mert az elhibázott gazdaságpolitika miatt az egész országot a csőd szélére sodorták, a Puskást pedig sorsára hagyták. Ezért az évek múlásával az egykori büszkeségünk olyan rossz állapotba került, hogy életveszélyessé vált, lassan semmilyen eseményt nem lehetett már ott rendezni.

A 2019-ben átadott nemzeti futballszentélyünk akkora siker, hogy 2020-ban az UEFA Szuperkupa döntőjét, 2021-ben négy Európa-bajnoki mérkőzést – köztük az egyik nyolcaddöntőt – is itt rendezték, idén pedig az Európa-liga döntőjében itt csapott össze a Sevilla FC és az AS Roma csapata. A legfrissebb hírek szerint pár év múlva a Bajnokok Ligája döntőjének mérkőzésére is itt kerülhet sor.

De nem csak a futballrajongóké az aréna, olyan világsztárok léptek idén itt fel, mint a Rammstein, a Guns N’ Roses és a Depeche Mode, jövőre három koncertet is ad majd a Coldplay. Ezek a zenekarok mágnesként vonzzák a környező országokból is a rajongókat, akik minimum egy napot meg is szállnak a fővárosban, ahogy a futballszurkolók is ellepik ilyenkor a döntőt rendező várost, és sokat költenek Budapesten. Akik viszont nincsenek itt, egy-egy nagy sport­esemény közvetítésének hála bizonyosan kedvet kapnak ahhoz, hogy eljöjjenek egyszer Budapestre, és saját szemükkel lássák a várost. Az idegenforgalom az államé mellett Budapest költségvetési bevételeit is gyarapítja. Józan ésszel ezért is érthetetlen Karácsony kisstílű, buta politizálása. Ő már 2019-ben az arénastoppal kampányolt. No comment.

Az Orbán-kormány 2010 után kivezette az országot a gazdasági, politikai és erkölcsi válságból. Ezért el lehetett indítani azt a stadionrekonstrukciós és uszodafejlesztési programot, amelynek köszönhetően világszínvonalú pályák, edzőközpontok épültek szerte az országban.

Az első nagy nemzetközi sportesemény a 2017-es vizes vb budapesti megrendezése volt. Az újonnan felépített Duna Arénát is támadta az ellenzék, folyamatosan az építési költségeket olvasták a rendezők fejére. Ennek sem volt semmi értelme, hiszen a nagy sikerrel lebonyolított vébé után tavaly is Budapest adhatott otthont a rendezvénynek, mivel az eredeti helyszín, Fukuoka visszalépett a szervezéstől. A magyar úszók világsikerei mellett a kiváló budapesti világbajnokságok is közrejátszhattak abban, hogy a minap bejelentették: a magyar fővárosba költözik a vizes sportokat tömörítő világszövetség, a World Aquatics.

Játsszunk el a gondolattal, vajon az elmúlt tizenhárom évben megrendezhettünk volna-e ilyen nagyszabású sportrendezvényeket, ha a kishitű, folytonosan a „merjünk kicsik lenni” politikai ars poeticáját hangoztató magyarországi baloldal lett volna hatalmon? Pedig csak politikai akarat és elhatározás kérdése volt az egész.

A baloldali ellenzékkel szemben a jobboldali kormány a sportot is a nemzeti kultúra szerves részének tekinti, így elegendő forrást is biztosít ahhoz, hogy a megfelelő infrastruktúra is rendelkezésre álljon a sikerekhez. A beruházások a magyar építőipari cégeket, vállalkozásokat, a hazai munkavállalókat is évekre munkával látták el, gondoskodtak megélhetésükről. Ez tehát win-win helyzet volt a hazai sportszakmai és a gazdasági szereplők, a sportolók, illetve a szurkolók részére is.

Természetesen az ellenzék nem értette meg a rendszer komplexitását. Máig nem fogják fel, hogy a folytonos pénzkidobásra való hivatkozással saját – egyre szűkülő – szavazóbázisukon kívül nem tudnak új támogatókat megszólítani. A magyarországi nagy sporteseményeknek ugyanis hatalmas a sikerük, és a nemzeti büszkeséget erősítik. Ők viszont a folyamatos destruktív agitálásukkal remélnek politikai sikert, viszont hosszú távon ez kontraproduktív politika, hiszen rajtuk ragad, hogy mindent elleneznek, ami Magyarországnak a valóságban nagy hasznot és büszkeséget hoz.

A Momentum sikertelensége is jó példa erre. Az ötszázalékos támogatási küszöb határán táncoló alakulat néhány évvel ezelőtt a NOlimpia kampányával jelentkezett be az ellenzéki térfélre. Új támogatói bázist viszont azóta sem tudtak kiépíteni. Ékegyszerűségű a baloldal politizálása: mindent a pénzszűkére kell fogni, ellenezni kell, amit a kormány megtervez, épít és lebonyolít. Ez a hozzáállás nem igényel túl nagy intellektuális befektetést, ezért is elég kontraszelektált az ellenzéki politikai gárda.

Szerencsére a magyar baloldal még nagyon sokáig nem lesz a hatalom közelében. Mi pedig örüljünk a magyar sportsikereknek és világszínvonalú sportlétesítményeinknek. Az infrastruktúra és a profizmus is megvan, merjünk újra nagyot álmodni: Budapestre az olimpiát!

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk