Mértéktelen Fidesz

Rezignáltan figyelem az ellenzék kétségbeesett iparkodását az őszi választások előkészítésében. Aminek a lényegét egyetlen mondatban is összefoglalhatnám: Magyarország jobbat érdemel, mint ez az ellenzék. De nem foglalom össze, mert Bencsik András egy sorért nem fizet egy fityinget sem. Kénytelen vagyok tehát kifejteni egymondatos véleményemet, annál is inkább, mert hisztérikus augusztusi csillaghullás szemtanúi vagyunk az ellenzéki egeken. Miről jutott most az eszembe ez az okoskodó, bölcselkedő elmefuttatás?

Meglepődnek, ha megmondom. Abból, hogy a DK (végső kétségbeesésében) mint a fuldokló szalmaszálba, úgy kapaszkodott bele Kálmán Olgába. Mert ha nem vették volna észre, az ellenzék már csak szalmaszálba kapaszkodik. Ezt a lelkiállapotot Karinthy így fogalmazta meg: „Itt vagyok az Elhagyatottság Harmincadik / Szélességi, a Szégyen / Századik Hosszúsági / S a fogatösszeszorító Dac / Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken / És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre.” Megmondom. Az ellenzéknek nem lehet. Még Kálmán Olgával sem.

Annak ellenére, hogy Kálmán Olga nekem mint nő igenis tetszik. És fütyülök mindenkire, aki nem fogja föl, hogy egy ép érzékű férfinak, amilyen én vagyok, első a nő, és csak második a tudós, a politikus, a művész vagy éppen a riporter. Még akkor is, ha érett korom miatt a szkeleton kategória idősávba tartozom.

Kálmán Olgáról többször is írtam, amely írásoknak a lényege: minden esetben okosabb, műveltebb, taktikusabb volt, mint a legtöbb ellenzéki kuncsaftja. Kinézetükről nem is szólva. Most is annyira okos, hogy főpolgármester-jelölti álruhában rögtön vastag keretes szemüveget öltött magára, hogy tudós okoskának látszódjék. Ebből is kiderült, hogy több esze van, mint Gyurcsánynak.

De ez még mindig kevés a főpolgármesterséghez. Ez a pozíció elképesztően nehéz, és roppant fölkészültséget igényel. Ami hiányzott Demszkyből (meg is volt a szörnyű következménye), párthovatartozás nélkül az hiányzik a mai ellenzéki főpolgármester-jelöltekből is. A fölkészültség, a gyakorlat, a koncepció. Puzsér jópofa debattőr. Karácsony savanyú mosolyú hebrencs. Polgármesterségből megbukott. A hadova Gyurcsány is ejtette. „A többi néma csönd”, hogy a tragikus hamleti végsummázatot idézzem. Ezek akarnak Tarlóssal, a kitűnő mérnök, városvezető szakemberrel versengeni? Dilettancia a tömény profizmussal szemben? Ha már hozzá nem értő, legyen csinos. És nő!

A férfi és a nő statisztikázása a közéletben hamis liberális rögeszme. Attól, hogy valaki nő, még nem okosabb és hozzáértőbb a politikában. Az, hogy Juncker vagy Szanyi ostoba, még nem jelenti azt, hogy Bangóné vagy Kunhalmi, netán Bősz Anett nem buta tyúk. Persze sok nő okosabb a szakmájában, mint a férfiak. Mészáros Antónia eszének hiányát máig nem tudta kiheverni az ellenzéki média.

A legfőbb baj nem a nemek arányának a kérdése, hanem a szakmai hozzáértés milyensége. És az elhasználódottság. A minőség. Az ellenzéki káderjelöltekben alig látok biztató tehetséget. A Fidesz meg gátlástalanul elhappolja előlük az ígéretes új kádereket. Aki ifjú tehetség, az a Fidesz felé tart. A régi elkopottat a kormányzópártok finoman szorítják háttérbe, észrevétlenül, az ellenzék csinnadrattával és ebben is mellényúlva. A még mindig jókat félrenyomja, a kiégetteket előtérbe helyezi.

A nemzeti fórumokon egyre-másra tűnnek föl az ígéretes tehetségek, az ellenzék zöldfülű handabandázókat futtat, lüke, de pimasz diáklányok formájában is akár. És csak sajnálom azt az ellenzéki táborokba került elenyészően kevés, fiatal, jó képességű, rokonszenves hím- és nőneműt, aki Bodor Ádám zseniálisan megírt Sinistra körzetének halálrégiójába tévedt. (Zárójelben: maga az író, Bodor Ádám is betokolódott a saját „halálrégiójába”).

Szívet szorító látvány, mint égnek ki, szikkadnak el tehetséges fiatalok az ellenzéki sivataglétben. Annak ellenére, hogy médiumaik nemritkán jobbak, mint a mieink kádereik karrierjének segítésében, útjuk egyengetésében, népszerűsítésükben. A nemzeti média e tekintetben elégtelen tevékenysége azonban már más lapra tartozik.