„– Ön szerint ki Izrael legszorosabb európai szövetségese?

– Magyarország.”

A konferenciateremben meglepett csend, senki nem számított egyenes válaszra. Ilyen esetben illendő, de inkább kötelező jól bevált panelekkel válaszolni, miszerint Izrael az Európai Unió minden országával törekszik egyre jobb, mélyebb, gyümölcsözőbb bilaterális kapcsolatokat kiépíteni; értékeljük, hogy az ECR Izraelt választotta rangos konferenciája helyszínéül; Európa és Izrael közös történelmi, kulturális öröksége, stratégiai partnersége prioritás számunkra; és így tovább.

Nos, nem ez történt. A Kneszet szóvivője, Májan Szamon egyértelműen kijelentette, hogy Izrael Magyarországgal érzi a legtöbb hasonlóságot.

Hirdetés

A helyszín tehát Jeruzsálem, 2023 júniusának első hetében, a konferencia pedig az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsalád és az izraeli kormányerő, a Likud közös szervezése. A széksorokban Európa legkülönbözőbb országai­nak képviselői ülnek, olaszok a Giorgia Meloni vezette Fratelli d’Italiából, köztük miniszterek és parlamenti képviselők, prominens küldöttség a spanyol Voxtól és a lengyel PiS-től, cseh, osztrák, holland, horvát képviselők, kormányzati delegáltak, think tankek, gazdasági szereplők. Magyarországot az Alapjogokért Központ külügyi koordinátora képviseli.

Beérni látszik Magyarország évek óta tartó, elkötelezett Izrael-barát politikája, amely Benjamin Netanjahu és a Likud tavaly decemberi, újbóli kormányra kerülésével még intenzívebbé vált. A két országot nemcsak a stratégiai együttműködés, az egyre erősödő gazdasági kapcsolatok kötik össze, hanem közös értékek is: a nemzeti kultúra és hagyomány tisztelete, a nemzeti szuverenitásért való kiállás közös alapvetésünk.

Izrael érti és érzi annak súlyát, amikor Magyarország békéről és biztonságról, határaink védelméről beszél. XX. századi történelmi tapasztalataival, az 1948-as, ’56-os, ’67-es, ’73-as háborúval a háta mögött, permanens fenyegetettségérzettel együtt élve Izrael tudja, mivel jár a háború, és mit jelent a folyamatos, éber határvédelem. Az izraeli látogatás során a taxistól a titkosszolgálatokért felelős miniszterig vagy Netanjahu tanácsadójáig minden beszélgetésben felmerült a fegyveres konfliktus kérdése, az európai main­streamhez képest üdítően józan hangnemben. A józanság természetes, hiszen katonaviselt férfiakról és nőkről van szó, akik tartottak már kezükben olyan fegyvert, ami nem vízipisztoly, így magától értetődően elítélik a liberális euró­pai össz­baloldal, a német zöldek és elvtársaik felelőtlen háborús uszítását.

Ariel Bulstein, Netanjahu tanácsadója az ECR-konferencián a legnagyobb természetességgel szőtte bele felszólalásába a friss hírt, hogy aznap lelőttek három izraeli katonát az egyiptomi határnál. A konferencia európai résztvevői közül sokan ekkor kerültek életükben legközelebb a fegyveres konfliktus valóságához – fizikai és mentális értelemben is ekkor szakadtak ki az EU mainstream háborúsnarratíva-buborékjából.

Ismeretes, hogy Izrael birtokában van a világ egyik legfejlettebb légvédelmi rendszere, a legmodernebb biztonsági technológiák. De eltekintve Vaskupolától, a miniszterelnök tanácsadója informális keretek között mégis végtelenül egyszerű paraméterrel határozza meg a biztonság fogalmát: ahol este tíz óra után egy nő vagy egy ortodox zsidó nyugodtan kimehet egyedül az utcára, ott van biztonság – ennek lehetővé tételéért pedig hálásak Magyarországnak, többek között ezért is tekintik Magyarországot közeli szövetségesnek.

Értékelik azt is, hogy Magyarország nem tolerálja az antiszemitizmust, támogatja a zsidó közösségeket, számos zsinagóga újul meg állami támogatással, a hétköznapok szintjén is érezhető az Izrael-barátság. Magyarország a nemzetközi térben is kiáll a zsidó állam mellett, támogatja jogát az önvédelemhez és biztonsága garantálásához. A konferencia izraeli résztvevői figyelemmel kísérték Eli Kohen külügyminiszter május végi budapesti látogatását, amelynek során kimondatott, hogy a magyar–izraeli kapcsolatok történelmi csúcson állnak.

A jeruzsálemi ECR-eseményen azonban nem csak a házigazdák Magyarország fontos szövetségesei.

Az Európai Konzervatívok és Reformerek pártcsalád az egyik zászlóshajója az európai jobboldali összefogásnak. Egyike azon kevés politikai erőnek, amely az Európai Parlamentben nem egyértelműen illeszkedik a balliberális fősodor irányvonalához és elvárásaihoz. Olasz–lengyel–spanyol dominanciája természetes következménye annak, hogy ezen országokban a jobboldal némileg kedvezőbb helyzetben van az európai átlagnál, történelmi-társadalmi okokból kifolyólag. A pártcsalád kohézióját erősítendő, a tagpártok képviselői rendszeres konferenciákon cserélnek tapasztalatot Európa különböző városaiban – a desztinációnak ugyanez a szerepe: megismerni egymás országainak kultúráját, atmoszféráját, tradícióit, hétköznapi valóságát, a nemzetek Európája elvének megfelelően.

Természetesen a fentiek csak a keretet jelentik: a lényeg a politikai tapasztalatok cseréje, az országspecifikus problémák megismertetése a partnerekkel és szövetségesekkel. Az utóbbi periódusban az ECR ilyen összejöveteleket szervezett Rómában, Athénban, Londonban, Szófiá­ban. A felsorolásból is világossá válik, hogy nem(csak) merev tagsági szabályok szerint alakul ki a vendéglátók és meghívottak sora, hanem politikai-ideológiai szimpátia és kompatibilitás alapján. Európa jobboldali politikai erői, legyenek ellenzékben vagy kormányon, jobboldali műhelyek, konzervatív közéleti személyiségek találkoznak, felismerve a hálózatépítés szükségességét és előnyeit – szó, ami szó, kissé megkésve, hiszen az a baloldal politikai találmánya, amelyet már ’68 óta buzgón gyakorolnak.

Magyarország rendszeresen képviselteti magát az ECR rendezvényein, ezúttal az Alapjogokért Központ színeiben, hiszen partneri kapcsolatai szorosak többek között a Voxszal, a Fratelli d’Italiával és az ukrajnai háború ellenére a lengyel PiS kormányzó párttal is. Luca Ciriani olasz parlamenti kapcsolatokért felelős miniszter, Jorge Buxadé ECR-alelnök és Vox EP-képviselő, Antonio Giordano, az ECR fratellis főtitkára és Paweł Jabłoński lengyel külügyminiszter-helyettes felszólalásaikban egyaránt kiálltak az európai nemzetek szuverenitásáért.

Az Alapjogokért Központ hasonlóképpen elkötelezett a nemzeti erők nemzetközi együttműködésében, elsők között ismerte fel a jobboldali hálózatépítés fontosságát. Pontosan erre szolgált a CPAC Hungary megszervezése is, amelynek keretében Budapestre érkezett a világ konzervatív erőinek színe-java.

A jobboldali nemzetközi szövetség építése nem öncélú politikai manőver, hanem az egyetlen lehetőség a jól működő, bejáratott baloldali hálózat befolyásának ellensúlyozására. Közelednek a spanyol választások, ősszel a lengyelek következnek, jövőre pedig egész Európa megméreti magát az európai parlamenti választásokon. Van tehát tétje annak, hogy képesek vagyunk-e kiállni közös értékeinkért, nemzeti hagyományainkért, a szuverén nemzetek Európájáért.

A szerző az Alapjogokért Központ külügyi koordinátora.

Korábban írtuk