Mi a baj?
Colleen Bell beszéde némi izgalmat váltott ki a magyar közélet szűk köreiben. A neoliberális média olyan odaadással és energiával foglalkozik vele, mintha ettől reménylené az Orbán-kormány holnapi összecsuklását.Colleen Bell beszéde némi izgalmat váltott ki a magyar közélet szűk köreiben. A neoliberális média olyan odaadással és energiával foglalkozik vele, mintha ettől reménylené az Orbán-kormány holnapi összecsuklását. És nem értik ennek a végül is hivatalos megnyilatkozásnak a hátulütőit.
Mi is történt? Egy hazánkba akkreditált és szívesen látott külföldi diplomata, aki az USA-t képviseli nálunk, nyilvánosan megbírálta az Orbán-adminisztráció ügyvitelét. A sajtószabadságtól a különféle állami szervek viselkedéséig. Mégpedig rendreutasítóan, kerek perec kategorikusan. Ami magyar állampolgársággal rendelkező média gurguronc vagy neoliberális pöcsögenc szájából normális, sőt kötelezően elvárható. De egy külföldi állampolgár, kimondani is szörnyű: VENDÉG. Ha egy amerikai személyt ér hivatalosan magyar atrocitás, nemhogy joga, hanem kötelessége „beszólni”, amely kötőszót most divatszerűen használják a megzakkantak. De belügyeinkről parancsolóan nyilatkozni egy külföldi ország képviselőjének, helyismeret hiányra valló agybuggyanat. Mert történelmünkből következik: durva, modortalan otrombaság.
Az amerikaiak hibát hibára halmoznak Afganisztántól, Szíriáig és Iraktól Líbiáig, amely hibát az „arab tavaszra” szeretik kenni. Most azonban egy európai és EU-tagállamot leckéztetnek egyfolytában. Ezt a népet, országot leckéztette már Hitler. Az sokkal veszedelmesebb volt, mint most az amerikai. De Hitler fenyegetése mindaddig lepörgött a Horthy-adminisztrációról (ha kell, hosszan fölsorolom az idevágó tényeket), amíg meg nem szállta az országot a náci hadsereg. Azután leckéztetett bennünket a megszálló szovjet világhatalom. Egy viszonylag szűkkörű belső kiszolgáló réteg által. (Mint ma is.) Szuronyokra támaszkodva kívülálló soha. 1956 árulkodó aktus volt, még fegyveres erőszak alatt sem működött igazán a külső elnyomás. Most pedig jönnek az amerikaiak. És az Andor Lászlók, a Heller Ágnesek, a Gyurcsány Ferencek, és a többi lebukott, lejáratott, semminémű államvezetésre sem alkalmas politikanca és bakkecske. Pártjaik képtelenek arra, hogy demokráciában létszükséglet legalább minimális ellenzéket összekutyuljanak. Sem Cohn-Bendit, sem Goodfriend, de még Colleen Bell sem alkalmas a magyar ellenzék pótlására. És hiába egy-egy külföldi hatalmi háttérrel rendelkező hazai figuranc, hiába kórincálnak hozzá a bürge mogyorónyira bögyörődött liberális értelmiségiek. Jó, nem bánom, jónak mondható filozófusok, színművészek, zeneművészek, író-művészek, a szavazásra jogosult öntudatos magyar nem sunyál át hozzájuk úgysem, mert napnál világosabb, hogy nem az ország érdekeit, közösségét képviselik. Szántszándékkal nem mondom azt, hogy magyar vagy nemzeti érdekeket. Aktualice a bevándorlások ügyében is. Amit ha Orbán nem állít meg brutális kerítésekkel, s a tőle elvárható valóban könyörtelen elszántsággal, rossz lenne a cigánynak, a hajléktalannak, a zsidónak, a nemzeti kisebbségeknek, a többségről nem is szólva. Mert az iszlám megszelídíthetetlen. Ezt már a humanizmusra is hivatkozó nyugat is fölismergeti – aki, amely, ami alkotmányából kitagadta a keresztény gyökereket. Amit például Heller Ágnes helyeselt, most pedig a pápára hivatkozik Orbánnal szemben. Nem halovénarcú őrület ez? És ez a szöröncsétlen Andor László (azt hittem, okosabb) a migránsáradatban csak azt látja: „humanitárius segítségnyújtás a lényeg.” Könyörgöm! Olvassátok már el a Koránt végre! Szelíd gyermekaltató mese ahhoz képest, amit a mai szélsőséges-hódító iszlamisták vallanak. De a Korán is elegendő ahhoz, hogy a rémülettől bezaftosítsátok a gatyinkótokat vagy a tangicátokat. Máskülönben gyertyát gyújtok az elpusztult menekültekért, mert sajnálom a legtöbbjüket. De mit vacakol a civil szervezetekkel Colleen Bell? Ha azoktól várja a „demokráciát”, az szánalmas óhajonckodás. Erre ott van a parlament, ott lehetne az ellenzék, ha okosabb volna. Ők az áhított demokrácia kulcskérdése.