Mi is a siker záloga?

Finnország messze van, és a finnugor rokonság körül sincs minden rendben, de azért mégis érdemes egy röpke pillantást vetnünk a finn parlamenti választások eredményére. Mert mintha odafent, Skandináviában is fordulni látszanának a csillagok. Az történt ugyanis, hogy a választásokat ugyan a finn szociáldemokraták nyerték meg, 40 mandátumot szerezve a 200-ból, de szorosan mögöttük a második helyen végzett a bevándorlást ellenző, euroszkeptikus Finnek Pártja 39 mandátummal.

Imádnivaló, ahogy a balliberális index.hu tálalja az eseményt, egyébként a tényeknek megfelelően: „Jussi Halla-aho, a párt elnöke azt mondta, hogy sikerült meglepetést okozniuk. Miközben a szociáldemokraták valamivel rosszabbul szerepeltek az utolsó felmérésekhez képest, addig a szélsőséges nézeteket valló nacionalista párt az utolsó héten is erősödni tudott. Februárban még csak 13 százalék környékén mérték őket.” Figyeljük a kifinomult indexes stílust: „szélsőséges nézeteket valló nacionalista párt” – ez egyszer majd Pulitzer-díjat ér.

Évtizedes közvélemény-kutatói tapasztalattal ki lehet jelenteni, hogy olyan csodálatos erősödés, mint amit állítólag a Finnek Pártja produkált röpke két hónap alatt, fölveti a gyanút, hogy talán a finn közvélemény-kutatók nem voltak – khm – a helyzet magaslatán. De mindegy, megvan az eredmény. Ettől valószínűleg nem lesz drámai fordulat a finn politikában, ám az vitathatatlan, hogy fontos üzenet az európai parlamenti választási kampány résztvevőinek: egyre többen mondják a migrációra, hogy elég!

Ehhez képest Magyarországon akadnak, akik egészen másféle rendszerben gondolkodnak. Félreérthetetlenül közölte, miért küzdene az Európai Parlamentben Dobrev Klára, aki a DK EP-listáját vezeti. Dobrev Klára múlt keddi sajtótájékoztatón ismertette a DK programjának legfontosabb elemeit, amelyeket egy tőmondatban foglalt össze: „Mi az Európai Egyesült Államokat fogjuk építeni.” Ami Dobrevék értelmezésében körülbelül olyan, mint az Amerikai Egyesült Államokba oltott Szovjetunió. Európai átlagnyugdíj, európai átlagbér, európai átlagegészségügy és persze európai átlagelnyomás, ha szabad így fogalmazni – amíg még lehet.

És ha megengedi a tisztelt olvasó, akkor még egy idézet az index.hu-tól: „A rendezvény egyik legmeglepőbb felszólalója Nagy Blanka gimnazista volt, aki viszonylag rövid politikai karrierje során máris végigjárta a fél ellenzéki palettát. Kezdte ugyanis az MSZP kongresszusán Frans Timmermans oldalán fotózkodva, majd jött egy szépen lájkolt Facebook-poszt, amint a Momentum ívét írja alá, most pedig Dobrev Klára előtt szólalhatott fel a DK kampánynyitóján…” Azért van abban valami költői báj, ahogy egy vörös hajú gimnazista lány tündöklő politikai karriert fut be csak azért, mert egy korábbi nagygyűlésen olyan ocsmányul trágár kifejezésekkel illetett kormánypárti közszereplőket, hogy beleremegett a beszédét közvetítő mikrofon.

Hogy is van ez odaát, a ballib oldalon? Mi is a siker záloga? A brutális trágárság? (Nagy Blanka) A politikai idiotizmus? (Puzsér Róbert) A színvonaltalan bohóckodás? (Hadházy Ákos, Kunhalmi Ágnes) A földön fetrengés? (Varju László) A tahóság és a zsidózás? (Jobbik) Az isiászba fulladó hadovázás? (Gyurcsány Ferenc) A gátlástalan hazudozás? (Heller Ágnes) A rozsdamentes tehetségtelenség? (Karácsony Gergely) A lista, ahogy mondani szokás, korántsem teljes. Lehetetlen minden baloldali és liberális abszurditást fölsorolni.