Mi lesz veled, Németország?

Az, hogy a német társadalom egzisztenciális problémákkal küzd, évek, sőt évtizedek óta ismert tény. A történelmi múltból fakadóan sajátos félelemkultusz alakult ki a németekben, amely miatt már nem kérdőjelezik meg az olyan, a normalitástól teljesen elrugaszkodott felvetéseket sem, mint hogy egy magát nőként definiáló férfi beléphet-e a női mosdóba, vagy valóban szükséges-e, hogy óvodásokat drag queenek érzékenyítsenek kéretlen szexuális tartalmakkal. A zsidó–keresztény kultúrkör szimbólumait manapság nem ildomos használni: több száz éves épületekről távolítják el a cancel culture jegyében a kereszteket. Ahogy a Willkommeskultur, úgy a genderkérdés sem kérészéletű. Begyűrűzött a nyugati kultúrába, és ne legyenek illúzióink: ez is velünk marad majd, hiszen az utóbbi öt-tíz évben tematizálta a közbeszédet. A gendersemleges mosdók olyan alaptartozékai az idei futball-Eb-nek, akár a negyedik játékvezető. Az a Németország, amely mindig is mintaként szolgált hazánk számára a gazdaság, a tudományok, a kultúra és a precizitás terén, mára elveszett.

Berlin, 2024

A Berlini Munkaügyi Bíróságon tárgyalják a líbiai származású „Kylie Divon” ügyét, aki kártérítési pert indított munkáltatójával szemben. A McDonaldsnál dolgozó, magát transznemű nőként meghatározó Kylie-nak munkáltatója nem engedélyezte, hogy a női öltözőt használja, miután ez felháborodást váltott ki muszlim származású és vallású kolléganőjéből. Az amerikai gyorséttermi lánc egyébként szívesen tünteti fel magát az LMBTQ-mozgalom élharcosaként: sokszínűséget, nyitottságot és toleranciát ígérve mind a vásárlóknak, mind pedig a dolgozóknak. Mivel a feleknek a békéltető tárgyaláson nem sikerült megegyezniük, a munkaügyi per legkorábban 2025 elején folytatódik majd, első fokon.

Nem ez az első alkalom, hogy Németországban bírósági per keretén belül országos hírnévre tegyen szert egy transznemű migráns. Rövid idő alatt ez a második, nagy hírveréssel járó, genderlobbi irányította bírósági per az országban, és valószínűleg nem az utolsó. Legalábbis efelől kezeskedik Sven Lehmann zöldpárti Bundestag-képviselő, aki 2022. január 5. óta a szexuális és nemi sokszínűség elfogadásáért felelős szövetségi kormánybiztosként tevékenykedik. „Hiánypótló” cselekvési terület, amely a liberális fősodor nyomására jött létre, és amelytől Németország és vele együtt Európa is hipp-hopp visszaszerzi majd gazdasági versenyképességét. Európa ugyanis visszafordíthatatlanul lemaradt a gazdasági versenyben, miközben a világpolitikában betöltött vezető szerepe is mindinkább csak távoli álomkép. Az USA, illetve a BRICS-országok gazdasági és politikai fölénye szembeötlő.

Sajnos azonban a fentiek nem egy utópikus világot sejtetnek, hanem a német valóságot: ma, 2024-ben ezek a (német) társadalom legégetőbb problémái – legalábbis a mainstream média és a német kormánykoalíció szerint. Míg a magyar kormányfő békemisszióra indult, hogy mielőbb véget érjen az orosz–ukrán háború, addig az Olaf Scholz vezette német kormány hivatalba lépése óta folyamatosan ássa alá az európai értékeket.

Hova tovább?

Az elmúlt hetekben futball-lázban égett egész Európa, amely azonban árnyoldalait is megmutatta: a török bevándorlók Amszterdamtól Berlinig randalíroztak, sőt a szurkolók berlini vonulását le kellett állítania a német rendőrségnek rasszista rigmusok skandálása, illetve szélsőséges politikai szimbólumok használata miatt. Berlin lakosságának 39,5 százaléka migrációs hátterű, mintegy nyolc százaléka török származású. Ezt, illetve a nyugat-európai nagyvárosok lakosságarányainak tendenciáit elnézve nem sokáig lesz többségben Németországban sem a nemzetalkotó közösség. Vajon milyen hosszú távú hatásai lesznek a migrációnak a német társadalomra, miközben igyekszik elfogadó és befogadó lenni?

Ha már foci: a pár napja visszavonult német futballista, Toni Kroos meglepően nyíltan jelentette ki a sajtónak, családjával nem tervez visszatérni Németországba, mert lányát nem érezné biztonságban egyik német nagyvárosban sem a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlás miatt.

Nyugat-Európában, ahol az emberek félnek a fősodrú véleményfolyosótól való eltéréstől, egy maroknyi kisebbség igyekszik rákényszeríteni a többségre uralmát, véleményét. Teszik mindezt a demokráciára hivatkozva. 2024 júniusában jelent meg az Alapjogokért Központ gondozásában Ralf Schuler A menetelő generáció című könyve. Ebben a keletnémet származású szerző rávilágít a Németországban egyre inkább megmutatkozó véleményterrorra, amely miatt az abszurditást megkérdőjelező észrevételeket üldözik.

Meddig tűrik?

Kérdés azonban, hogy jelen helyzetben a gender- vagy a migrációs lobbi bizonyul-e erősebbnek. Vajon szembehelyezkednek-e a nyugat-európai emberi jogi aktivisták a tömeges bevándorlással, amely nem hajlandó elfogadni sem a zsidó–keresztény hagyományokon nyugvó kultúránkat, sem pedig a liberálisok által a nyakunkba zúdított woke-őrületet? A Transparency Internationalhez hasonló NGO-k előbb-utóbb összeütközésbe kerülnek majd saját magukkal is, hiszen az Európára rászabadított illegális bevándorlók százezrei éppúgy gyűlölik a woke-ot, mint a kereszténységet. Meddig tűri még a német társadalom, hogy a vezetői igába hajtsák a nemzetet és feladják kultúráját, vallását, társadalmi együttélési szabályait idegen népek érdekeiért?

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetközi kommunikációs koordinátora.