Hirdetés

Az Európai Unió migrációs politikája évek óta hatalmas kihívásokkal küzd, és több reformon ment keresztül: először a dublini rendeletet módosították 2003-ban, majd pedig 2013-ban. 2015-ben azonban a beáramlás új irányt vett, és tarthatatlanná vált a helyzet, amikor közel-keleti és észak-afrikai migránsok rohamozták meg Európát, mindenféle ellenőrzés nélkül. Ez a tendencia tovább fokozódik, mivel az EU nem biztosította megfelelően határainak védelmét sem akkor, sem most. 2015-ben az Európai Unió 28 tagállamában, Norvégiában és Svájcban rekordszámú, 1,3 millió migráns kért menedékjogot, ami csaknem kétszerese a korábbi, nagyjából 700 ezres csúcsnak, amelyet 1992-ben számoltak a vasfüggöny leomlása és a Szovjetunió összeomlása után.

A Frontex statisztikái szerint 2023-ban olyan súlyos volt a migrációs nyomás, mint 2016-ban, csúcsidőben: összesen mintegy 380 ezer illegális migráns érkezett az EU-ba, ami 17 százalékos növekedést jelent a 2022-es adatokhoz képest, és jól mutatja: a roham tovább erősödik.

Az Európai Bizottság a migrációs helyzet enyhítése céljából 2020-ban bemutatta az új migrációs és menekültügyi paktumot, ami azóta is vita tárgyát képezi. Hiába a hangzatos felkonferálás, a paktum nem szolgálja az európaiak érdekét: ahelyett, hogy megállítaná a migrációt, inkább megszervezi, ezzel pedig mágnesként vonzza az Európába érkezni vágyók százezreit, veszélyeztetve az uniós polgárok biztonságát. A migrációs csomag öt rendeletjavaslatot tartalmaz, amelyek amellett, hogy komoly biztonságpolitikai kockázatot jelentenek, nem veszik figyelembe a tagállamokban fennálló sajátos körülményeket, például hazánk helyzetét. Alaptörvényünk ugyanis kimondja: Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Ezzel szemben a paktum rendeleteiben olyan javaslatokat olvashatunk, miszerint felső létszámkorlát nélkül kell a tagállamoknak migránsokat befogadniuk.

De hogy többek között mit is tartalmaz ez az úgynevezett migrációs csomag: először is bevezetné a kvótarendszert, ami a javaslatok legvitatottabb pontja. A vitában szemben álló felek közül egyik oldalon a front-, vagyis vagyis az unió külső határain fekvő országok vannak, így Olaszország, Spanyolország és Görögország, a másikon pedig a tranzitországok, ideértve Magyarországot, Szlovákiát és Csehországot. Előbbiek kötelessége, hogy a nagy számban érkező migránsok kérelmeit elbírálják, ezért a szolidaritás és a kötelező szétosztás pártján állnak, míg a tranzitországok pont ezt ellenzik. A kvóták számát a tagállamok népességének és gazdaságának nagysága alapján meghatározott elosztási kulcs alapján kell kiszámítani. Az elosztási kulcs alapján határoznák meg, hogy a tagállamoknak hány migránst kell befogadniuk.

Korábban írtuk

Itt azonban válaszút elé helyezi a csomag a tagállamokat: vagy befogadják a meghatározott számú migránst, vagy fejenként húszezer euróval (vagyis migránsonként nagyjából 8 millió forinttal) kiválthatják a befogadásukat. Ezzel szemben ha valódi menekültekről van szó, az EU messze nem nagyvonalú. Az ukrajnai orosz agresszió elől menekülő millióknak Brüsszel mindössze 200 eurót juttatott fejenként. Ugyanakkor ha egy tagállam megtagadja egy kvótás migráns befogadását, a büntetés ennek százszorosa, az említett 20 ezer euró.

Ezek a számok azonban nem véglegesek. Az Európai Bizottság minden évben a következő évre megállapít majd egy számot a kötelező áthelyezésekre, valamint az azt kiváltandó anyagi hozzájárulások mértékére, amelyeknek legalább a következőknek meg kell felelniük: 30 ezer az áthelyezések vonatkozásában és 600 millió euró a közvetlen pénzügyi hozzájárulások vonatkozásában. Ennél akár magasabb összegeket is megszabhat az áthelyezésekre, a közvetlen pénzügyi hozzájárulásokra vagy a szolidaritás egyéb formáira vonatkozóan, ami migránsok korlátlan betelepítéséhez is vezethet.

A szolidaritási mechanizmuson belül különleges szabályokat hoznak arra az esetre, ha egy tagállam válsághelyzetbe kerül, vagyis migránsok tömeges beáramlása miatt nagy nyomás helyeződik az adott országra. A fő probléma azonban, hogy a dokumentumok nem határozzák meg egyértelműen a válsághelyzet definícióját, és nem egyértelmű, hogy egy tagállamnak mikor kell a „bajba jutott” tagállam segítségére rohannia a migránsok átvállalásával vagy anyagi támogatással, így ez politikai játszmák alapján fog kiderülni. Magyarország számára ez további felelősséget jelentene, és ezzel párhuzamosan szolidaritásra lenne kötelezve, ami a migránsok kötelező szétosztásában nyilvánulhatna meg, miközben a külső határok védelmére tett erőfeszítéseket továbbra sem ismernék el.

A következő javaslat migránsgettók megjelenéséhez vezet. A dokumentum úgy határoz, hogy a menekültügyi és kiutasítási eljárásokat a határon kell lefolytatni, így a kérelmezők nem léphetnek be a tagállam területére. A tagállamoknak ehhez kapacitást kell biztosítaniuk, hogy be tudják fogadni a kérelmezőket, ami hazánk számára 8500 migráns egyidejű befogadását jelentené. Magyarország a saját bőrén tapasztalta meg az ezzel járó hátrányokat, hiszen a javaslat alapján a korábbihoz hasonló tranzitzónák alakulhatnak ki, amiket korábban jogellenesnek minősítettek. Az eljárást 12 hét alatt kell lefolytatni, ha azonban a határidőn belül nem sikerül befejezni az eljárást és kitoloncolásra sincs lehetőség, a migránsokat be kell fogadni a tagállam területére.

2024. február 14-én az Európai Parlament baloldali többségű LIBE szakbizottsága (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság) egy lépéssel közelebb került a migrációs csomag véglegesítéséhez, ugyanis elfogadták a paktum végleges szövegét. Márciusban várhatóan technikai kiigazításokra kerül sor, ezután pedig az áprilisi plenáris ülésén (ami az utolsó ülés lesz ebben a mandátumban a júniusi európai parlamenti választások előtt) fogják tárgyalni és várhatóan elfogadni a migrációs paktumot. Feljegyzések szerint az Európai Néppárt (EPP) elégedetlen ezzel a tervvel, ugyanis a pártcsalád tagjai azt kérték, hogy legkésőbb márciusban hozzák tető alá a megállapodást. Erre azért van szüksége az EPP svéd, finn, német és osztrák tagpártjainak, mivel kampányeszközként akarják felhasználni az európai parlamenti választások előtt, mutatva „kemény fellépésüket” a migráció megfékezése érdekében. Ezzel egyértelműen azt célozzák, hogy megakadályozzák a jobboldal erősödését az Európai Parlamentben.

Az áprilisi plenáris ülést követően az uniós minisztereknek kell külön szavazáson jóváhagyniuk a megállapodást, majd pedig hatályba léphet az új szabályozás.

Ez a csomag azonban egy szivacsként működik, amely mohón nyeli magába az Európába belépni vágyókat. Ahogy azonban ez az európai szivacs minél többet szív magába, annál jobban kitágul, meggyengül és képtelen lesz megtartani eredeti formáját. Végül addig feszíti a kapacitását, amíg elkerülhetetlenül túlterhelődik és megsérül. Hasonlóképpen, a migránsok ellenőrizetlen beáramlása megterhelheti egy társadalom kulturális szövetét, felhígítva a hagyományokat és értékeket.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.