Minden rossz!
Az ember sokféle dologban keresi a boldogságot. Van, aki abban, hogy elért valamit. Ez a legfelső szint. Van, aki abban, hogy valamit megszerzett.
Ez már lejjebb való, de még vállalható és érthető öröm. Van, ki akkor boldog, ha a vetélytársait szidhatja. Ez már egy jóval aljább minőség. És van, ki akkor, ha a saját országát, nyelvét és fajtáját pocskondiázza.
Keresi, hogy hol szidhatna. Mire mondhatná, hogy valami itt, ebben az országban nem működik. Gyönyört él át, ha felkiálthat: rossz a lift! Kielégül, ha a boltban penészes a kenyér, vagy ferdén vannak feltéve a májkrémkonzervek. Ilyenkor példákat keres: bezzeg itt és ott! Bezzeg másutt. Amelyik információ nem ezt erősíti, azt félresöpri. Ingerülten. Neki ne rontsák el a napját. Ne vegyék el az örömét, ne rondítsanak az élvezetébe. Van, ki drogozik, vagy rosszlányok után járkál. Van, ki felessel kezdi a napot, és kiszökik az elvonóról. Ah, piti amatőrök! Ezeknek a kispályás alakoknak fogalmuk sincs, mi a valódi élvezet.
Mivel az ember – mint szárazföldi emlős – falkában, csordában, közösségben él, ezek is gyülekeznek. Az Index, a 444, a Magyar Hang és más erre szakosodott fórumok cikkei alatt ülnek tort, és élnek végtelen orgiákat. Késett egy vonat Nyíregyházáról. Ennyi a cím. Mire a kéjvágy felsikkant: „Itt semmi nem működik, miért pont ez működne.” „Ennek az országnak annyi.” Hétvégén esik az eső. Mire: „Orbánnak tökmindegy, ő nem jár dolgozni, csak tovább lopja a közpénzt, mert a hülye magyarok megválasztották.” „Igen, kint voltam Németben, és szégyelltem, hogy magyar vagyok.” „Mi, magyarok mindig is a szar oldalra álltunk.” „El kéne húzni innen, ebből a lepra országból!” „Kicsi a fizetés, nem lehet itt megélni.” És így tovább, és így tovább.
És közben legbelül drukkol, nehogy felemeljék, nehogy a dolgok jó irányba menjenek, nehogy az ország szépüljön, nehogy sikeres legyen, mert ha körülötte minden működik, azzal éppen azt veszíti el, ami élteti.
