Az LMBTQPXYZSTB-elmebaj sátáni termék
Mondjunk igent az életre!
Izeg-mozog, zsizseg, nyüzsög Karácsony Gergely, úgy véli, eljött végre az ő ideje, valakivé válhat a baloldalon, ha minden írott és íratlan normát, ráadásul tételes törvényt lábbal tiporva, sőt, toporzékolva nekivezeti az aberrációk sátáni halálmenetét a normális többségnek. Ezt ő budapesti büszkeségnek hívja, pedig ez fővárosi, sőt, országos gyalázat – mármint az, hogy felelős városvezetés helyett, miután csődbe vitte a fővárost, szélsőséges, életellenes ideológiák hasznos hülyéjeként harcol az állam és a nemzet ellen.
Ezt immár törvényadta kötelessége megakadályozni a rendőrségnek, hiszen annyit ér a törvény és azon keresztül az állami főhatalom, amennyit betartatnak belőle az arra hivatottak. És joga minden normális, ép lelkű, ép erkölcsű embernek az Alaptörvényben biztosított jogkövető, békés véleménynyilvánítás szabadságával élve szembeszállni a felforgatással.
Mert erről van szó: felforgatásról, szétdobálásról, a diabolosz, azaz a sátán működésének egyértelmű megnyilvánulásáról. Legyen világos: mindaz, ami az LMBTQPXYZSTB- és genderelmebajban megnyilvánul, nem evilági ihletésű inferália.
LMBTQPXYZSTB-közösség ugyanis nincs. A szexualitás nem társadalmi közösségképző tényező, egy embert pedig személyes identitásának sokféle összetevőjétől megfosztva pusztán szexuális vonzalmára redukálni az emberi méltóság gyalázatos semmibe vétele.
Az, amit LMBTQPXYZSTB-közösségnek neveznek, valójában olyan pszichoszexuális, mentális zavaroktól terhelt emberek sátáni eredetű erőszakos életmódszektája, amely nem szakorvosi megoldást keres a rendellenességekre, hanem szándékoltan deviáns létmódban élve többletjogokat követel és utánpótlást toboroz magának.
Mondják persze, hogy erről senki nem tehet, ez születési rendellenesség – csakhogy ez mindmáig bizonyítatlan föltevés, az viszont bizonyított tény, hogy a gyermek- vagy kamaszkorban még formálódó psziché traumák hatására torz irányba fordulhat – márpedig az ideológiai rohamozás, magyarul a szivárványos agymosás is trauma. Amikor például azt hazudják a naiv, zavarodott, útkereső fiataloknak, hogy teljesen természetes, ha valaki a saját neméhez vonzódik, merthogy van ilyen a természetben, még az állatvilágban is, akkor egyfelől az állatokkal azonosítva ösztönlénynek minősítik az ösztönöket egyedüli teremtményként szabad akarattal erkölcsi alapon felülírni képes embert, másfelől elhallgatják, hogy a természetben van háromlábú ló, kétfejű bárány, a szája elé nőtt szarva miatt táplálkozni képtelen muflon is, és még sok más rendellenesség. Igen, a természet néha természetellenes jelenségeket produkál. Attól tehát, hogy vannak a saját nemükhöz vonzódó állatok, e jelenség még nem lesz természetes, pláne normális az emberek esetében. Ez ugyanis ab ovo kizárja, lehetetlenné teszi, hogy ilyen elferdült szexuális kapcsolatból gyermek szülessen. Vagyis egyértelműen biológiai zsákutcáról van szó, hiszen a szexualitás alapvető biológiai célja mégiscsak a fajfenntartás – azért élvezetes, hogy ne haljunk ki. Jó hír, hogy az eltévelyedett állapot az esetek többségében orvosolható – az úgynevezett jogegyenlőségi küzdelem álságos voltát mi sem jellemzi jobban, hogy miközben gyalázatos szemforgatással igyekeznek maguk közé béklyózni elbizonytalanodott, válságos lelkiállapotba került ifjakat, az ellenkező irányú változás jogát ordítva-gyűlölködve tagadják meg azoktól, akik, felismerve a bajt, nem akarnak félrecsúszott állapotukban megmaradni, hanem segítséget kérnek.
Ebből következően
egyenjogúságról delirálni nem egyéb, mint bicskanyitogató hazugság. Minden saját neméhez vonzódó vagy magát férfi létére nőnek, nő létére férfinak képzelő ember ugyanúgy szavazhat és választható, ugyanúgy szerezhet tulajdont, ugyanúgy alapíthat vállalkozást, ugyanúgy elhelyezkedhet a képességeinek megfelelő munkakörben, ugyanúgy szerezhet jogosítványt – a példák végtelenségig sorolhatók -, mint a normális, egészséges szexuális életet élő emberek.
Semmiféle joghátrány nem éri őket – sőt, még némi többletjoguk is van, hiszen, bár az utódnemzés tudatos elhatározás nyomán eleve kizárt volta miatt logikusan nem járulnak hozzá a társadalom és így társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer fenntartásához, mégis ugyanolyan metódussal számítja az állam a nyugdíjukat, ugyanúgy igénybe vehetik a közszolgáltatásokat, mint azok, akik anyagiakban is mérhető áldozattal három vagy akár több gyermek világra hozásával fenntartják a nemzetet.
Mindezeken túlmenően a szexualitás minden formája magánügy, különösképpen az eltévelyedések.
Ezért ilyesmiknek nincs keresnivalójuk a közterületeken, különösen nem a normális többséget sértegető, provokáló pimaszkodás formájában, ahogy azt évtizedek óta műveli egy sajnálatos létállapotban lévő kisebbség agresszív kisebbsége. Legyen világos: a sátán ostromolja az értelmes, normális emberlét utolsó védőbástyáit, dühödten igyekezve kiforgatni az embert teremtett ontológiai valóságából.
Ezzel sziklaszilárdan szembeszállni keresztény hitünkből fakadóan is alapvető hazafias kötelességünk. Kinek-kinek a maga létállapota szerint kell megvívni a harcot a normalitás, az élet védelmében, higgadtan, nem engedve a gyűlölet kísértésének mindig óvva a valódi emberi méltóságot, szelíd határozottsággal gátat vetve az őrületnek, bátran kérve Isten segítségét a kiállás bátorságához. Milyen szép volna, ha sok tízezernyi keresztény magyar imával foglalná vissza utcáinkat, tereinket a sátántól!
