Mosómedve

A barbadosi mosómedve életéről olvasgatok. (Mi másra is lenne alkalmas egy ködös vasárnap délelőtt? Világmegváltásra és politikára elég az egész hét.)

Kezdjük ott, hogy a fene gondolta, a mosómedvének ennyi alfaja van. Az ember ránéz, igen, ez egy mosómedve. Pont olyan, mint a másik. Ha csapatban vannak, meg sem lehet különböztetni őket, mint amikor egy bandányi fekete macska vagy kuvik tartózkodik egy helyen. De jó, hát ezek ilyen nyüzsgő lények, valahova eljutnak, és aztán őket onnan nem lehet kitenni. A modern nagyvárosi létnek Amerikában szinte megszokott velejárói már, mint nálunk a galambok. Valahogy olyan magától értetődő természetességgel bukkannak fel nem számukra kialakított helyeken. Konténerben, kutyaólban vagy szemetestartályban. És amikor rájuk nyitnak, van a képükön egyfajta álmélkodás. Ő úgy fogja fel, hogy ott lakik. Ne zargassák őt! És belőlük hiányzik az a durcásság, mint a macskákból. Ők annyira pimaszak, hogy még megsértődni sem hajlandóak.

Kivétel persze mindig akad. És ez pedig a barbadosi mosómedve!

A barbadosi mosómedve (Procyon lotor gloveralleni) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó állat. Barbados szigetének területén élt. Feltehetően aravak indiánok hozták magukkal, amikor nagyjából ezer évvel ezelőtt betelepültek. A kontinentális mosómedvénél kisebb volt. Sötétszürke szőrzete volt és banditaálarca, mint a többi mosómedvének. Na, de nem is ez a lényeges. Az most jön.

Utolsó ismert példányát 1964-ben találták meg elgázolva Bathsheba közelében!

Elgázolva!

Mily méltatlan dolog már ez! Ha veszni kell, akkor csatában vagy katasztrófa által, jöjjön egy nagy meteorit, törjön ki járvány, de tőlem lehet ágyban, párnák közt is, nem érdekel. De hogy egy faj úgy haljon ki, úgy tűnjön el, hogy utolsó példányát elgázolja egy teherautó…

Méltatlan. Igen, azt hiszem ez rá a legtalálóbb kifejezés: méltatlan!