Munkacsoportot!

Százötven éves hiba, hogy soha nem törődtünk azzal, a külföld mit gondol, tud, milyen információkkal rendelkezik rólunk. Míg a kisantant teletömködte az angol, francia könyvtárakat hazugságokkal, mi az igazunk tudatában csücsültünk a vármegyében. Aztán Trianonban meg is lett az eredménye.

Hogy miért mondom? Olvasgattam a neten a dákoromán elmélettel kapcsolatban, és egyszerűen megsajnáltam a dákokat. Szegény Decebal!

Vajon mit szólna, ha tudná, hogy halála után 1900 évvel Bukarest lakótelepén egy ürge ősének tekinti, és rá hivatkozik. Meg úgy a dákok, ha látnák, hogy ez a felszlávosodott balkáni (-albán) társulat mástól lopott (magyar, kun) földön, az ellenségeik (rómaiak) nevéből kreált csinálmánynépnév alatt őket vallja őseinek úgy, hogy sem a rómaiakhoz, sem a dákokhoz, sem – mellesleg – Erdélyhez sincs semmi közük.

A dákoromán elmélet alapvetően hibás, mivel feltételezi az eredeti dák lakosság fennmaradását a római hódítás után. A korabeli római forrásokból azonban kiderül, hogy a rómaiak kiirtották a dákokat, és benépesítették Dacia tartományt Rómához hű polgárokkal. Crito – Kritón – Traianus császár orvosaként vett részt a II. dák háborúban, így tanúja volt a dákok kiirtásának. Traianus annyira elpusztította őket, hogy az egész népük negyven főre csökkent, ahogy Crito elmondja a Geticában. Majd jött a népvándorlás, Daciát kiürítették, és vonult itt mindenki. Tartós államot az avarok és a magyarok hoztak létre – a kettő majdnem ugyanaz. Másnak a világon semmi régészeti nyoma – ellenben a vlachok északra vándorlásának meg igen.

Seton-Watsonnak döntő szerepe volt abban, hogy így alakultak a határok. Mivel nem nagyon volt Magyarországról rendes történelmi anyag angolul vagy franciául (a német nem számított, de azon se nagyon volt), így a román meg a cseh hazugságokat olvasták el az úgynevezett szakértők. És ez ma sincs másképp.

Sürgősen kéne egy kormányzati munkacsoport, amelyiknek az a feladata, hogy a Wikipédiát figyelje, és átszerkessze a hazugságokat!