Musk blöffje: újra naggyá tenni Európát – Meloni segítségével
Akik most az amerikai elnök lábai elé vetik magukat, utóbb majd magyarázkodhatnak, amikor a bálványuk brutális kereskedelmi háborút indít az európai államok ellen. Trump hajlamos udvarolni az USA ellenségeinek és megalázni a leggerinctelenebb vazallusait. Dániát szó szerint fegyveres annektálással fenyegette meg, miután az észak-európai miniállam hadserege évtizedeken át harcolt az amerikai hadsereg oldalán, nevezetesen Afganisztánban, ahol a Pentagon a dán katonákat értékelte legtöbbre az összes európai katona közül, és szívesen vetette be őket rizikós kommandóakciókban.
Trump jól tudja, hogy nincs mivel megzsarolnia Kínát, amely a XXI. századi összes stratégiai technológia urává válik. Így inkább a jenki birodalom európai provinciáit akarja kifosztani szégyenérzet nélkül. Ebben elsősorban Melonira számít trójai fakancájaként, nem véletlenül hívta meg egyedüli európai vezetőként a beiktatására. Macronnak rengeteg hibája van, de Trump azért nem kezeli csicskaként, mert nem viselkedik olyan szervilisen, mint Meloni, aki egyébként Elon Musknak is nyalizik.
Musk tipikus autista egy csomó bizarr ötlettel. Nemrég még poénból bunyózni akart Zuckerberggel a Colosseumban, de aztán meggondolta magát, mert rájött, hogy kettejük közül csak Zuckerbergnek van meg a fizikuma az ökölharchoz. Legújabb ötlete a Római Birodalom restaurálása. Magától értetődően ez is csak egy blöff, mint a kolóniái a Marson, de meggyőzte Melonit, aki ezért most azt kotkodálja, hogy Róma legyen az Európai Unió fővárosa Brüsszel helyett. Első hallásra jól hangzik, de valójában csak egy ravasz marketingmanőver álcája ahhoz, hogy az európai kontinens gazdasági gyarmatosítását Amerika által autentikusan európai civilizációs tervként adják el a közvéleménynek.
Musk elképzelése szerint ehhez először is az angolt kellene az EU egyetlen hivatalos nyelvévé tenni, másodsorban pedig meg kellene könnyíteni a „kvalifikált” migránsok bevándorlását (és megnehezíteni a képzetlenekét). Az európaiak többségének halvány fogalma sincs arról, hogy most éppen mi zajlik globális szinten. Európa már most sem nyom sokat a latban geopolitikailag, és holnap gazdaságilag is csak másodrendű hatalom lesz. Az utóbbi két évtizedben az európai GDP stagnált, miközben az amerikai – legalábbis papíron – szárnyalt, Kína viszont rövidesen kétségtelenül a világgazdaság 30 százalékát fogja képviselni, sőt az évszázad második felében már a 40 százalékát. Egyedül egyetlen európai államnak sem lesz hangja ebben az új világrendben, és csak arról dönthetnek, hogy a felettesük amerikai, kínai vagy török legyen-e. Musk ezt előre látja, és vételi ajánlatot tesz különböző európai országokra, köztük Olaszországra, amelynek a nemzeti összterméke alig négyszerese az ő magánvagyonának. Még néhány év és megvásárolhatja Itáliát is, mint korábban a Twittert.
Ahogyan valaha Franciaország kijelölte a helyi potentátokat valahol Fekete-Afrikában, ugyanúgy fogják amerikai vagy kínai gigamilliárdosok kijelölni az európai országok élére a lakájaikat, hogy brutális gazdasági kizsákmányolást kényszerítsenek népeinkre. Musk elébe megy ennek a fejleménynek és elvállalja, kiválasztva a jelöltjeit. Minden hibája és zsigeri homoszexuális természete ellenére az EU egy ideig kétségtelenül korlátozta a gazdasági kannibalizmus kívülről jövő legmohóbb kísérleteit, de ez nem sokáig fog tartani, és Musk ránk akarja erőltetni a saját EU-verzióját, amelyben úgy fognak minket kizsigerelni, hogy arról fogalmunk sincs.
Bármi történik is, Európa holnap célponttá fog válni délről a negroid demográfia és az újoszmán birodalom által uralt szunnita iszlám, nyugatról a Wall Street-i gengszterek, keletről Oroszország számára, amelynek semmi oka kímélni minket, miután nyíltan háborút hirdettünk ellene az USA nevében, végül pedig Kína számára, amely a rá történelmileg jellemző teljesen szenvedélymentes, ám annál hatékonyabb módon fogja kivéreztetni az európai ipar maradékát. Ez egy többfrontos offenzíva Európa ellen, és a nyugat-európai nagyvárosok utcái már most kicsúsztak az őshonosok ellenőrzése alól, akiknek az államait egyrészt az életszínvonalukhoz ragaszkodó nyugdíjasok lobbijai, másrészt az annak állítólagos fenntartásához általuk importált és Allah nevében csak a torkuk elvágásán fantáziáló bevándorlók hordái tartják harapófogóban.
Mindeközben az amerikai csapatok megszálló erőként állomásoznak a kontinensen a NATO alibijével, ahogyan a szovjet csapatok állomásoztak Kelet-Európában a Varsói Szerződés alibijével. Az EU-ból való kilépés nem változtatna semmit ezen a helyzeten, csak meggyorsítaná kollektív marginalizációnkat a teljes leigázásunkra és gyarmatosításunkra törekvő kontinensállamokkal szemben. Az EU-ból való kilépés konkrétan a kisállami létbe való visszatérést jelentené, és csak rontana a helyzeten, ahogyan a brexit is rontott Britanniáén, tovább fokozva a rá nehezedő migrációs nyomást, de azzal a „minőségi” különbséggel, hogy a kiüldözött észtek, románok és lengyelek helyébe pakisztániak, indiaiak és nigériaiak özönlenek egyre nagyobb tömegben.
Ezzel a civilizációs fenyegetéssel szemben csak egy egységes, militarista és fajvédő páneurópai állam vehetné fel a harcot a siker reményében, de ez nem holnap fog bekövetkezni. Az európai vezetők túlságosan degeneráltak és a szenilitás túlságosan elterjedt ahhoz, hogy forradalmi megoldásokat látnánk felmerülni. Úgy látszik, még most sem eléggé előrehaladott a weimarizálódás folyamata…
Ha az EU el is tűnne, nem az a Paradicsom lépne a helyébe, amelyet az EU-ellenesek remélnek. Az egyre növekvő államadóssággal, az elöregedett népességgel és az analfabéta idegenek tízmillióival képtelenek leszünk a legcsekélyebb ellenállást is kifejteni a leigázásunkat tervező birodalmakkal szemben. A helyzet annyira kritikus, hogy még egységesen is Európának a túlélésért kell majd harcolnia. Ha még egyáltalán létezik 2050-ben, az EU a kínai gazdaság alig egyharmadát fogja képviselni. Sapenti sat.