Mustra

Régies szó. Ellentétes értelmű is lehet. „Áruminta.” „Példakép.” Igealakja: „vizsgálódva nézeget.” „Kiselejtezni való, hitvány állat.” „Katonai ellenőrzés, szemle.” Hálásan köszönjük az ATV-nek, hogy lehetővé tette számunkra: megmustrálhatjuk az ellenzéki miniszterelnök-jelölteket. Azt, hogy a szó melyik jelentése illik rájuk, döntsék el önök.

Öten sorakoztak föl előttünk. Ki a legvonzóbb köztük, és ki a legvisszataszítóbb? Ennek a bemutatkozásnak, megmérettetésnek voltak előzményei, amelyekről már korábban írtam. Most azonban minőségileg más a helyzet. Egymás mellé állítottak öt tiszteletre méltó jelöltet, Orbán Viktor kihívóját úgy, mint amikor a rendőrségen sorba állítják a gyanúsítottakat, és az áldozat választja ki, melyik a bűnelkövető.

A mi „bűnöző jelöltjeinknek” az lett volna a föladatuk, hogy ismertessék miniszterelnöki tervezetüket, mivel és hogyan akarják az országot nyugodt vizekre navigálni. Ebből kiragadok néhány passzust. Az Alaptörvényt elvetni, még feles képviselettel is. (Fityisz a kétharmadnak a jogállamiság és törvény szent nevében.) Az EU-s pénz azonnal lekérendő. Mindenki elcsapandó. És a rendőrség vezetőit is le kell váltani, mert nem ismétlődhet meg 2006. október 23. Ez a mondat hab a tortán, korona a tökfejen. Mert ama szörnyűséges napokon e mai szivárványos koalíció elődei és a mai háttérirányítók uralkodtak, nem a Fidesz.

Ez olyan mondat volt, hogy ezután el kell dobni minden magyar pennát, azaz számítógépet. Ami ezen kívül volt, az gyermeteg „mit hozzon a Mikulás bácsi”. Mert mind az öt aspiráns koncepciótlanul előadta vágyálmait. Munkahelyteremtés. (Biztos siker lesz, mert Orbán már ezt megcselekedte. Ugyanis munkaerő- és nem munkahelyhiány van.) Csak az erre való programjukat titkolják, mert belebuknának. A migránsbehozatalba, amibe már a Nyugat is belebukott.

Csupa negatívum után vártuk a pozitív cselekedet tervét. De az nem volt. Szótárukban a megszüntetni, fölszámolni, lecsukni, elvetni szavak az ismeretesek. A szokványos közhelyeket, harminc éve közismert dolgokat böfögték föl újra. Nevezetesen az „egészségügy csődjét”, az orvoshiányt, a pedagógusfizetést többek között. Amin enyhítene az EU-s pénz, ami jár, de nem kapjuk meg, mert az ellenzék fúrja kifizetését Brüsszelben.

Arra több mint zseniálisan rájöttek, hogy minden baj forrása a pecunia, a money hiánya. Ezért turbózza föl Orbán Viktor és csapata a magyar gazdaságot, s amennyire csak lehet, igyekszik önállósodni. Ehhez belső értékteremtésre van szükség. Az építőipartól a gépiparig és a mezőgazdaságig. És e téren mutatkoznak is eredmények. Az annyira kifogásolt „stadionépítés” is két irányban hasznos. Egyfelől az építési vállalkozásoknak, másfelől a nemzet súlyos baja fölszámolásának, a gyönge közegészségnek.

A Covid-járvány megmutatta: a lakos­ság egészségi állapota rossz. Fő oka a mozgáshiány. A testkultúra népszerűsítése érdekében vezették be a mindennapos kötelező iskolai tornát. A testedzés legalsó fokaként. Ezt sem értette az ellenzék. Fanyalgott. Mert butácska.

Amíg az ellenzék pitiáner (erről a következő számban írok), a kormány nagyvonalú. Az építkezésekben is, a múlt értékeinek rehabilitációjában is. Kásler Miklóst azért nem tudják elviselni, mert a szélesre nyitott értékteremtés kulcsembere. Nemcsak a jelent kell ápolni, hanem a múltat is. A jelen, a nemzeti tudat érdekében. Azért támadják a minisztert, mert magyarságcentrikus. Orbánnak is ez a bűne.

A cselekedni tudó honfitársak ellenében állt ott az ATV-ben öt szürke, komor, érdektelen, humortalan, tehetetlen ember, és szószátyárkodott. Istenem! Mi végre?