Rendkívüli értekezletet tartott a miniszterelnök Magyarország nagyköveteinek a Külgazdasági és Külügyminisztériumban. Az eddig évenként tartott rendezvényt Szijjártó Péter indoklása szerint mostantól duplázza Orbán Viktor „a világban zajló, felgyorsuló változások miatt”. A nagyköveti fejtágítás elsősorban a diplomatáknak a magyar kormány politikájával kapcsolatos képviseleti attitűdje miatt fontos, ugyanis a kormányzat szerint már nem elég a diplomácia hagyományos nyelve, szótára, magatartásmintája a nemzeti együttműködés rendszerének világképviseletében. Merthogy a miniszterelnök egyenesen „doktrínaváltást” szorgalmaz a teljes magyar diplomácia területén, aminek mostani rendkívüli értekezletén féléves kasszát csinált.

„Egységes szervezetirányítási rendszert vezettünk be, minden külképviseletben megpróbáltuk elérni, hogy egyértelmű legyen, egy helyről jöjjön utasítás, a nagyköveti szintről szakmai konzultációra természetesen szükség van, de az irány megszabása, munkáltatói jogok és koordinálás – ez a nagykövet dolga, ennek a kialakításnak a sikerességét is fel kell mérni” – mondta az új strukturális reformok bevezetéséről a miniszterelnök.

„Önálló külpolitikát folytatni egy más logikájú külpolitikát követően egy kényelmetlen dolog – van, ahol ellenérzéseket szül például egyes nagykövetekkel szemben, hiszen az előző kapcsolatépítési logikához képest – amikor úgy tűntünk fel sok helyütt, mintha egyetértenénk mindenkivel – most más vonalat viszünk, és ezt meg is kell tudni mondani úgy, hogy ne romboljuk le az együttműködést azzal az országgal. Ehhez persze sajátos lelkialkat is kell” – fejtette ki Orbán. Nyilván maga a nagyköveti értekezlet is a legfontosabb tréningje lesz a jövőben e sajátos lelkialkat kifejlesztéséhez.

A kormányfő elmondta, hogy a nemzeti érdekekre alapuló doktrínát amiatt állították fel, mert egy új világrend kialakulása zajlik napjainkban, amikor a világkereskedelem Ázsia erősödő szerepe miatt átalakítja az erőviszonyokat a glóbuszon. A magyar diplomácia feladata pedig a miniszterelnök szerint ezen viszonyokhoz való gyors alkalmazkodás. A magyar diplomácia szociáldarwinista felfogása mellé „dörzsöltség is kell”. Ennek felvezetéseként egy lassan harminc éve a nagypolitikában edződött politikus igazsága fogalmazódott meg a miniszterelnök részéről: „A magyar hajlamos arra, hogy magát nagyon dörzsöltnek gondolja, közben ő az első balek, aztán váratlanul érnek minket a hirtelen változások”. Persze, ha az elmúlt fél év belpolitikai eseményeit nézzük, akkor is igaznak látjuk e summázatot.

Ám Orbán most nem ennek tanulságaként mondta ezt, hanem orosz relációban, utalva egyben arra, hogy nemcsak a magyar kormány, hanem az olasz és a német diplomácia is bőven boltol Putyin Oroszországával, bármilyen retorikával is éljenek. Hogy a magyar irány világos legyen a miniszterelnök így fogalmazott: „nem értelmiségi, hanem kereskedelmi dörzsöltség kell, ebben el vagyunk maradva. Egyszerre elvileg tartható álláspontot fenntartani, ami közben az ország gazdasági érdekeit szolgálja, ez a feladat!”

És aztán, hogy még egyértelműbb legyen az attitűdelvárás: „a magyar külpolitikának mindig volt egy arisztokratikus, elitista jellege, ami minőségi külpolitikát jelentett, de ma már más természetű, gyakorlatiasabb minőségi tudásra van szükség, ezzel is szembe kell néznünk.” E gondolatsor teljesen illeszkedik az utóbbi három év plebejus elvárásaihoz, amelynek gyakorlatiasságát maga a „paraszti észjárás” tisztasága adja – e felfogás szerint. A diplomáciai kar úri-polgári jellege nem ennek a kormánynak a képviseletét jelenti, hanem a múltét, amikor éppen aktuálisan valamely szövetségesünket szolgáltuk ki. Ez ma nem kell.

Az azonban fontos, hogy milyen alap­állásból legyen felvéve ez az új diplomatamagatartási minta. „Gondolkodni még a kis ökörnek is szabad, még ha nem is teheti meg ugyanazt, mint Jupiter” – és ez nagyon igaz. Ahogy az is, hogy EU- és NATO-tagságunk mellett ne kelljen már naponta bizonygatnunk, hogy „Magyarország maga a Nyugat”, és hogy minden szövetségesi kötelezettségünknek, ahogy eddig ezután is eleget fogunk tenni.

A miniszterelnök aztán kicsit lágyította az új doktrína pusztán érdekeken nyugvó alapállását, mert hát ugye azért értékek lennének – a diplomáciában is. „Nincsenek barátok és ellenségek, csak érdekek, szokták idézgetni hol De Gaulle-t, hol Churchillt, ezt nem kéne teljesen magunkévá tenni, mert nekünk van egy közép-európai sorsközösségünk a lengyelektől a horvátokig, akikkel közösen szenvedtünk, ez pedig kötelez. Ezért a közép-európai elkötelezettséget mindenképpen figyelembe kell venni az érdekeink mellett” – mondta Orbán Viktor.

A magyar diplomácia útkeresésének problematikáját és legnagyobb kihívását a kormányfő alapvetően egy mondatban összefoglalta: „Keressük azt a politikát, amellyel a számunkra meghatározó országot érdekeltté tudjuk tenni Magyarország sikerességében, hogy Berlinnek, Washingtonnak, Pekingnek, Moszkvának is érdeke legyen, hogy Magyarország sikeres legyen, ezt kell megmutatni nekik, hogy miért van így” – majd ezen országokhoz való kapcsolódási lehetőségeinket taglalta. Aztán amikor már épp úgy érezte volna a nyugati országban szolgáló diplomata, hogy talán kis kiigazítást kell értsen a miniszterelnök szavaiból az eddigi keleti orientáció kapcsán, akkor világossá tették számára, ne erre gondoljon. Merthogy a miniszterelnök „minden világpolitikai változásnál három dolgot néz: hogy milyen hatással jár a német–magyar, az orosz–magyar és a török–magyar relációban; ez határoz meg minket ezer éve, ezt csak kiegészítette az angolszász felemelkedés. Nem véletlenül fogadtuk az idén az orosz elnököt, a német kancellárt és a török miniszterelnököt” – mondta Orbán.

Vagyis a magyar diplomáciai gondolkodás is ebben a relációban kell haladjon, ha a kormány nemzetszolgálatának felfogását akarja képviselni külföldön. Ezt csak kiegészíti az angolszász világgal való kapcsolatunk és az, hogy esetleg ők mit gondolnak a kormány diplomáciai orientációiról. A magyar diplomácia sikeressége, az ország gazdasági eredményeinek sikerességén múlik. Haderő és fenyegetőképesség nélkül csak a nemzetközi államközösségen belül rangsorolt gazdasági eredményeink alapján emelhetjük fel szavunkat, és képviselhetjük önálló érdekeinket. A keleti nyitást is ennek alapján tartja sikeresnek a miniszterelnök: „a kapu nyitva van keleti irányba, csak közlekedni kell rajta.”

Az új úttörés azonban déli irányú lesz: „a súlypont év végéig még ott marad Ázsiában – Szingapúr, Indonézia, Malajzia – ezt még be kell fejezni, a külügyminiszter pedig megkezdi a déli úttörést, 2016-ban pedig már ez a térség kap nagyobb hangsúlyt, nyílnak majd a nagykövetségek, kereskedőházak”, hiszen az elkövetkező tíz esztendőben Afrika mutatja majd a legnagyobb növekedést.

Az orosz–ukrán konfliktus kapcsán keményen fogalmazott Orbán. Az orosz orientáció ne okozzon zavart a diplomatáknál. Világosan kimondta, hogy Magyarország nem akar közös határt az oroszokkal: „Háború zajlik a szomszédban, erre korábban senki sem számított; Ukrajnában elhúzódó konfliktus zajlik, bár a tűzszünet nagyon fontos dolog. A háborús események messze zajlanak, de egész Ukrajnát destabilizálják, ez pedig ellentétes hazánk érdekével. Ugyanakkor fontos, hogy nem akarunk közös határt az oroszokkal: minél nagyobb ország van közöttünk, annál jobb – fogalmazott. Ukrajna megmaradása elemi magyar érdek. Különösen fontos az ott élő 150-200 ezer magyar” – fogalmazott a kormányfő.

Aztán a nemzeti identitás és nemzetközi diplomácia összefüggései kapcsán talán csak a sok újsütetű diplomata jelenléte miatt elfogadható identitásoktatás és ezek összefüggéseinek leckéje következett. Veterán diplomata ugyanis csak mosollyal konstatálhatta a következőket: „a mi térképeinken Magyarország a világ közepe, a saját problémáinkat kell megoldanunk. Egy diplomata nem lehet világpolgár, ugyanis aki nem magyarként tekint a világra, arra a világ sem tekint magyarként; ez nem provincializmus, hanem nemzeti identitás: lehet magyarként is elegánsnak lenni, magyarként is lehet késsel-villával enni és részt venni nemzetközi diskurzusban – foglalta össze a miniszterelnök, aki ennek megvalósítását kérte a nagykövetektől. Nem délibábos eszméket, hanem a magyar állam és a tíz-egynéhány milliós magyar világnemzet érdekeit kell képviselni.”

Igaz? Minden szava! Ám sajnálatos az, hogy 25 demokratikus év után erről miniszterelnöki fejtágítót kell tartani a magyar diplomáciai kar tagjai számára…

A miniszterelnök zárógondolata is világos: „nem tudjuk, hogy kifizetődő-e ez, vannak történetek, amikor az okos aláhelyezkedés előnyöket hoz, de hosszabb távon csak a nemzeti szuverén külpolitika fizetődik ki. A nemzetek között vagy vazallusi, vagy partneri viszony létezik; a vazallus attitűdöket háttérbe kell szorítani, a partnerit pedig előtérbe; sok minden hiányzik, és ha ebből a szempontból nézzük, az elmúlt fél évben jól teljesítettünk, az elért eredmények biztatóak.”

Nos mindezek alapján az megállapítható, hogy a déli nyitáson kívül sok minden nem fog változni a kormány külpolitikai orientációiban, ahogy a diplomaták irányában is világos az elvárás: gazdasági érdekek előtérben, értékek képviselete érdekek szerint, s mindebből nem is csinálni titkot. A stílust pedig az eredményesség alapján megválasztani, harcolni, ahol kell, mosolyogni, ahol az a célravezető. Mindezt annak alapján, amit a kormány és a kormányfő éppen aktuálisan célként tűz ki a maga számára.

Fél év múlva pedig újra „osztály vigyázz!”