Ne az oltárra!

Haladóék rettegnek. Ez náluk szokásos, csak mindig más miatt. Azaz dehogyis. Mindig ugyanamiatt. Amiatt, hogy valami normális. Az ég kék, a kutya ugat. Most épp attól, hogy „az anya nő, az apa férfi”. Igen. A víz vizes. Innen menekülni kell.

„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”

Ez félelemkeltő. A bőröndipar felvirágzik. Nem érti a liberális – nem akarja –, hogy a keresztény kultúra nem csak azt jelenti, hogy megy a pap a füstölővel, és izguló elsőáldozók meggyónják, hogy rágóztak a misén. Meg fehérterror, Prohászka és Szent Jobb. Nem. A keresztény kultúra azt jelenti, ahogy kinéz egy város. Egy temető. Utcák, közterek, színházak meg a városháza. A keresztény kultúra jelenti a múzeumokat, az irodalom összességét – a kereszténységet támadó irodalom is a keresztény kultúra öröksége. Mert a keresztény kultúra az egyetlen, amely eltűri, hogy kétségbe vond. Próbálnál egy iszlám kultúrában Voltaire-t játszani meg ateizmust, valláson gúnyolódó színházat meg Alföldi Róbertet. Alföldi Róbert a keresztény kultúra maradékainak áldása miatt teheti azt, amit tesz.

Persze nem hálás. Semelyik elkényeztetett gyerek nem hálás a szülői otthonért, vacsoráért, fűtésért és tiszta ruháért. Azért se, hogy ha mellépisil a WC-n, vagy egy buli után hazajön, és odarókázik az ágy mellé, akkor a szülő feltakarítja. Ahogy Alföldi kulturális hányását is feltakarítja az ezer sebből vérző kereszténység. Csak annyit kér, hogy a sarokba rókázzon, ne az oltárra.

A Magyar Narancs is a kereszténység miatt firkálhatja, amit firkál. Hogy is volt? A Charlie Hebdóban lejött egy Mohamed-karikatúra, és baj lett? Meg az egyik tanár Mohameden gúnyolódott, és a fejét levágták egy késsel? Igen, a muszlim nem tűri.

Persze, eszük nincs, csak az utálkozásuk. Az élősködő sosem érti, hogy ha a gazdatestet kivérezteti, őneki is vége.