Ne félj a Fudantól!

2024-ben campust nyit Magyarországon a világ egyik legjobb felsőoktatási intézménye. Az ellenzék azonban nem örül a kínai Fudan Egyetem érkezésének. A magyar kormányt az adóforintok elvesztegetésével vádolják, a Fudant pedig a Kínai Kommunista Párt janicsárkeltetőjének állítják be. Mindez nem is állhatna távolabb a valóságtól. Aki a fenti okokra hivatkozva támadja a Fudan magyarországi terjeszkedését, vagy politikai opportunizmusból teszi, vagy mert nincs tisztában a nemzetközi tudományos élet működésével.

„A Kínai Kommunista Párt elveit és befolyását szolgáló” intézménynek minősítette a Fudant Karácsony Gergely. A főpolgármester szavait a teljes ellenzéki sajtó visszhangozta. Az ellenzék az egyetem létrehozásának finanszírozási konstrukcióját is nehezményezi. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium előterjesztése értelmében ugyanis a Fudan Hungary Egyetemet egy kínai–magyar vagyonkezelő alapítvány hozza létre, illetve tartja fenn. Az alapításhoz szükséges tőkét és a campus építéséhez az ingatlanokat a magyar állam adja, 100 milliárd forinttal szállna be az építkezésbe közvetlenül, míg a maradék több mint 450 milliárdot Kína hitelezné.

Noha az ellenzéki sajtó az adóforintok elfecsérlésével vádolja a kormányt, a finanszírozás módja tökéletesen megfelel a rangos magánegyetemek esetében bevett nemzetközi gyakorlatnak. A New York-i Egyetem abu-dzabi campusa építésének költségeit a helyi kormány állta, a sanghaji ág donora Sanghaj városa volt, az Északnyugati Egyetem (Northwestern University) katari campusát pedig egy helyi állami alapítvány építette. Az alku mindenhol ugyanaz: a nagy múltú és akadémiai reputációjú intézmény a nevét adja, garantálja az oktatás minőségét, ezáltal lehetőséget kínál a helyi fiataloknak nemzetközileg is versenyképes diploma megszerzésére. A befogadó ország vagy város pedig cserébe elszállásolja az intézményt. A külföldi egyetemek a helyi tudományos életnek is hasznot hajtanak: a nemzetközi oktatói gárda új ismereteket és kapcsolatrendszert hoz, az oktatás nyelvén (jellemzően angolul) előadni tudó, versenyképes helyi oktatók pedig jól fizető, nagy presztízzsel járó munkalehetőséghez jutnak.

Természetesen a nemzetközi gyakorlatban számos finanszírozási forma létezik. Ami általános, hogy a szponzor a pénzének köszönhetően az irányításért felügyelő kuratóriumba ültetett emberein keresztül mindig befolyással van az intézmény működésére. Az összesen 550 milliárdos támogatással a magyar kormány tehát azért is fizet, hogy a hazánkban tevékenykedő egyetem véletlenül se szolgálhasson idegen érdekeket.

Ez persze nem nyugtatja meg az ellenzéki sajtót, amely kommunista ideológiai keltetőnek tünteti fel az 1905-ben alapított egyetemet, magyarországi terjeszkedését pedig az Orbán-kormány diktatórikus hajlamainak tudja be. Pedig a Fudant nem a Kínai Kommunista Párt, hanem a brit QS World University Rankings minősítette 2021-ben a világ 34. legrangosabb egyetemének, és a különböző amerikai listákon is jellemzően az első ötvenben van. Az efféle ranglisták számos szempont figyelembevételével sorolják be az intézményeket, melyek közül a legfontosabb az úgynevezett akadémiai reputáció, ennek megállapításánál jellemzően az oktatás színvonalát és az ott dolgozók tudományos publikációinak számát, hivatkozásait és megjelenési helyének rangját veszik figyelembe. Ahhoz tehát, hogy egy egyetem előkelő helyet kapjon a listán, az ott dolgozóknak sokat és színvonalas folyóiratokban kell publikálniuk. Ezek közül a legrangosabbakat viszont szinte egytől egyig nyugati, jellemzően angolszász rendszerű egyetemek és kiadók jegyzik, és a nem nyugati lapok szerkesztőbizottságában is jellemzően neves nyugati egyetemeken végzett kutatók foglalnak helyet. A szerkesztők a beérkező kéziratokat a szerző nevének és intézményének feltüntetése nélkül küldik ki a téma két vagy több szakértőjének bírálatra, akik kizárólag az írás szakmai nívója alapján döntik el, hogy elfogadják-e a kéziratot, változtatásokat kérnek-e a szerzőtől a közlés előtt, vagy elutasítják a cikket.

A különféle társadalomtudományok és a politikatudomány – mely területeken a Fudan Egyetem kifejezetten erős – nyugati országokban alakultak ki, legfontosabb képviselőik nyugati intézményekben tanultak, így a világ különböző társadalmainak folyamatait és jelenségeit a mértékadó tudományos szakirodalom máig nyugati elméleti keretrendszerben vizsgálja. A Fudan kutatói tehát nem kínai kommunista, hanem nyugati szemüvegen keresztül értelmezik a világ és azon belül Kína történéseit.

Akadémiai szabadságot a Fudanon számonkérni azért is álságos, mert az valójában a nyugati intézményekben sem érvényesül maradéktalanul. A humán tudományok szemben a reáliákkal eleve szubjektívan tekintenek a világra, és az említett nyugati iskolák hatására jellemzően liberális szemléletűek. Nincs olyan rangos folyóirat, neves kiadó, ahol megjelenhetne olyan munka, amely autoriter nézőpontokat népszerűsít, vagy bármilyen módon szembemegy a liberális fősodorral. Mikor e cikk írója Hollywood magyarországi bérmunkáiról készített kutatását publikálta egy rangos amerikai médiatudományi folyóiratban, az egyik anonim bíráló felrótta, hogy miért nem vizsgálja az írás, miként használja az „autoriter Orbán-rezsim” saját céljaira a filmipart. A szerkesztő csak részletes magyarázat árán fogadta el indokként, hogy a számonkért téma nem esik a kutatás fókuszába. 

De érdemes felidézni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatójának, Demeter Mártonnak a tapasztalatát is, aki a legeredményesebb magyar kommunikáció­kutatóként már több mint húsz vezető nyugati folyóiratban közölt cikket a centrum- és perifériaországok tudományos eredményei összehasonlításának témájában. Demeter Márton több interjúban beszámolt arról, hogy a bírálók rendszeresen fennakadnak rajta, hogy miért nem tér ki kutatásaiban a téma genderrel kapcsolatos vetületeire. Valamiről nem írni még épp elfogadható, aki viszont szembemegy a konszenzusos iránnyal, az hamar falakba ütközik. A nyugati fősodortól eltérő gondolkodású kutatók tehát szükségszerűen öncenzúrához folyamodnak, ha a szakmai előrejutás érdekében publikálásra adják a fejüket. Így vannak ezzel a Fudan munkatársai is. Már persze ha eltér a gondolkodásuk a fősodortól, hiszen erre írásaik alapján semmiféle bizonyíték nincs.

Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a kutatókat ne korlátoznák az intézményüknek otthont adó ország politikai realitásai. A Fudan Egyetemen nyilvánvalósan nem születnek cikkek az ujgurokat ért sérelmekről vagy Tajvan függetlenségi törekvéseinek megalapozottságáról. 2019-ben pedig – mint minden Kína területén működő oktatási intézmény – alapító okiratukban ők is vállalták, hogy elfogadják a kommunista párt iránymutatását. Ugyanígy viszont az amerikai intézmények külföldi ágai is tiszteletben tartják a fogadó ország érzékenységeit. Sem a fentebb említett, katari Északnyugati, sem az abu-dzabi New York-i Egyetem sem ad helyt olyan kutatásnak, ami mondjuk az Öböl-országokban dolgozó délkelet-ázsiai vendégmunkások hatósági vegzálását vizsgálja. Sőt, a legrangosabb angolszász egyetemeken, a Harvardon, Georgetownban, Cambridge-ben, Exeterben és számos más intézményben működő, valamely külföldi állam (jellemzően a Perzsa-öböl menti országok vagy Kína) finanszírozását élvező tanszékek is ódzkodnak azoktól a témáktól, amelyek veszélyeztethetik a patrónussal való jó kapcsolatokat. 

Az akadémiai szabadság tehát – hacsak egy kutató nem politikailag irreleváns témán dolgozik – még Nyugaton is illúzió. Végső soron pedig tökéletesen mindegy, hogy egy kutatás a párt tiltása, íratlan intézményi szabályok vagy a kutatók öncenzúrája miatt nem születik meg. Ami fontos, hogy ami megszületik, az jó eséllyel színvonalas munka lesz, olyan, hogy a világ tudományos élete is nagy eséllyel odafigyel rá. Borítékolható, hogy ez a Fudan Hungary Egyetemen sem történik majd másképp.